Klasszikus

Játék és színpad

2015.03.31. 06:58
Ajánlom
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara március 22-én a Művészetek Palotájának nagytermébe várta mindazokat, akiket a zeneirodalom leggyakrabban játszott művei mellett egy - legalábbis nálunk - kuriózumnak számító alkotást, Bernstein: Chichester Psalms c. művét is meg akarták hallgatni. Amint azt a későbbiekben látni fogjuk, ehhez el kellett jutnunk az este folyamán. Ám kezdjük mindjárt az elején. KRITIKA

A dirigens, Daniel Oren munkásságáról annyit árult el a kis füzetecske, amelyet a kezünkbe nyomtak a szorgos hostessek, hogy megnyerte a Herbert von Karajan-karmesterversenyt, a felsorolásokból pedig úgy tűnt, hogy elsősorban operakarmesterként működik a világban. Ez utóbbi nem feltétlenül rossz ómen, tekintve, hogy Beethoven ötödikje, az est nyitószáma, a világ talán legtöbbet játszott darabja, hangjairól szó se essék, itt valóban a drámai építkezés, a tempó és a dinamika, a hangsúlyok játszhatnak főszerepet. Daniel Oren hatalmas elánnal próbált jelezni minden rezdülést, azonban mozdulatai nem mindig tükrözték azt a zenei folyamatot, amelynek közepén éppen járnunk kellett volna.

Éppen ezért nem is nagyon beszélhetünk zenei folyamatokról, mindössze egy jól, hiba nélkül eljátszott, közismert darabról. A hórihorgas dirigens vad gesztikulálása és dobogón táncolása furcsán rímelt a megszólaló zenére - ha elfogadjuk azt a közismert tételt, miszerint a karmester gesztusai segítenek a művészek és a befogadók közötti kommunikáció létrejöttében, a zenei narratíva felmutatásában. Ebben több alapvető hibát is elkövetett Oren, amikor például a lassútétel vonós-variációi között a klarinétnak (és később a többi fafúvósnak) sem belépéseit, sem frazírozását nem dirigálta, és csak a vonósokkal volt elfoglalva; ezenkívül időnként furcsa hördülésekkel és hangos dúdolásokkal kísérte vezénylését. A leggroteszkebb megnyilvánulása pedig az volt, amikor a szimfónia legfeszültebb pillanataiban, a harmadik tétel végén a hegedűk semmibe vesző pizzicato-dallamát éktelenül kalimpáló, görcsbe rándult bal kézzel dirigálta - ahelyett, hogy az átvezetés Asz-hangnemváltását, majd a finálé kirobbanását előkészítse. Az igen lagymatag taps félreérthetetlenül jelezte, hogy valami zavar történt a kommunikációban.

Szünet után a sajátosan hangszerelt Bernstein-darab (vonóskar, rézfúvók, seregnyi ütős és két hárfa) szólaltatta meg a zsoltárokat, a Nemzeti Énekkar és fiúszoprán szóló segítségével. A kórus rendkívül igényesen szólaltatta meg a hol motettára, hol filmzenére emlékeztető, nehéz szólamokat. A zsoltárszövegek válogatását a kísérőfüzetben olvashattuk, Morandini-Gut Dániel csengő és tiszta hangja a pásztorfiú Dávid király alakját villantotta fel, a két hárfa kíséretével, a héber eredetivel szóló könyörgéssel. A rövid, de igen egyéni hangú alkotás jól illeszkedett a műsorba, és itt a dirigens inkább elemében érezhette magát, határozott ütései pontosak voltak, a kórust és a szólistát is adekvát módon, karakteresen vezényelte. A mű végén a fiúszoprán szólistának megérdemelten sok-sok tapsot vezényelt ki a közönségből Daniel Oren.

A Bolero jó tempóban, gömbölyű, puha fuvolaszólóval indult, hasonlóan szépen és pontosan szólt a klarinét, kissé nyersebben a fagott. Itt már felvillant, szépen mutatkozott a koncepció, és kellett mindehhez egy nagyszerű, precízen játszó zenekar is. A folyondárként kígyózó dallamok rengeteg sok artikulációs apróságot mutattak, ötletekben nem volt hiány, a zenekari muzsikusok pedig hallhatóan élvezték az egyre erőteljesebb és színesebb hanghatásokat, Ravel halhatatlan remekét. A harsonaszóló (Káip Róbert) tanítani valóan gyönyörű volt, és a legvégére is maradt erő ebben a 17 percnyi crescendóban. Ekkor már megérdemelten szólalt meg a vastaps, bár kellett némi "segítség" hozzá a színpadról - kár volt ezekért a színpadias pillanatokért. A klasszikus repertoárdarabok legelcsépeltebb tagjaiba is életet lehet lehelni, csak tudni kell érzékeltetni a koncepciót vagy azokat a különös pontokat, ahol egy új értelmezés láthat napvilágot - mielőtt végképp szoborrá dermednek azok a zseniális alkotások, amelyek nem véletlenül lettek állandó színpadi visszatérők.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.
Klasszikus

"Tartozunk Bartóknak és Kodálynak" – Rohmann Ditta és a Söndörgő a Kult50-ben

Indul a Kult50 videósorozata! Hetente két alkalommal jelentkezünk videóval, melyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit. Az első részben Rohmann Ditta csellóművészt és Eredics Benjamint, a délszláv népzenét játszó Söndörgő zenekar egyik tagját ültettük le beszélgetni, akik korábban soha nem találkoztak személyesen.
Klasszikus

Balogh Eszter: „Nem nyerni akartam, hanem hatni a közönségre!”

Elsöprő győzelmet aratott a londoni Hӓndel Énekversenyen Balogh Eszter mezzoszoprán. Megosztotta velünk a megmérettetésen szerzett tapasztalatait, gondolatait az opera szerepéről napjainkban, és azt is elárulta, hogy mi a célja az énekléssel.
Klasszikus

Túlélte a Notre Dame orgonája, de nem tudjuk, meg fog-e szólalni

A hangszerben három-négy évszázad orgonaépítői tapasztalata egyesült, különlegessége éppen a korában rejlett. Szívfájdító belegondolni, hogy lehet, soha nem fog megszólalni.
Klasszikus

Ők most a legjobb fiatal kamarazenészek Vásáry Tamás zsűrije szerint

A Korossy-Khayll Csongor, Tóth Kristóf (hegedű), Albert Julianna (brácsa) és Devich Gergely (cselló) alkotta együttes nyerte a Weiner Leó Országos Kamarazenei Verseny vonósnégyes kategóriáját, mindannyian a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus lemez

Egy orgonista New Yorkban: Megjelent Karosi Bálint új szerzői lemeze

Az albumon Anastasia Razvalyaeva, Szalai András, Környei Miklós és az Anima Musicae játéka is hallható.
Klasszikus hír

Bársony László brácsaművész kapta idén a Weiner Leó-emlékdíjat

Az elismerést azok a kiváló zeneművészek és -tanárok kaphatják, akik Weiner Leó szellemében fejtették ki sok évtizeden át odaadó és eredményes művészi-tanári munkásságukat.
Klasszikus ütőhangszer

Ütőhangszeres szakmai nap és konferencia Szegeden

2019. október 5-én hiánypótló és nagyszabású ütőhangszeres rendezvénynek ad otthont Szeged.
Klasszikus hír

Egy női zeneszerző kapta idén a zenei Pulitzer-díjat

Ellen Reid első operájáért kapta meg a 15 ezer dollárral járó elismerést.
Klasszikus ajánló

Grúzia egy estére Budapestre költözik

Az Ignis Fatuus Kamaraegyüttes előadásában egy nem túl távoli, de itthon kevéssé ismert ország zenéje szólal meg április 26-án az Ádám Jenő Zeneiskola Kamaratermében este héttől.