Mesterei között volt az akkortájt Finnországban vendégszereplő Busoni, majd Berlinben A. Becker, Bécsben Goldmark és Robert Fuchs. Európai tanulmányútjáról 1891-ben tért vissza hazájába, ahol egy ideig a helsinki konzervatóriumban tanított, majd 1897-ben, miután az állam egész életére biztosította zavartalan alkotói munkáját, visszavonult, és a finn nemzeti zene nagy értékű alkotásait hozta létre. Fél évszázadon keresztül élt vidéki birtokán, mint a finn zene világszerte nagyra becsült reprezentánsa. Itt halt meg 1957-ben, kilencvenkét éves korában.

Korai periódusában Sibelius Brahms hatása alatt állott. A kilencvenes években azonban, európai tanulmányútjáról hazatérve a finn nemzeti zeneművészet megteremtésének lelkesítő célja jegyében újult meg művészete. A későromantika elhasznált idiómáit a finn népzene új ízeivel frissítette fel. Későbbi műveiben — elsősorban szimfóniáiban — ismét megújhodott a zeneszerző, ezúttal egyetemes kifejezésmódot keresett és nem riadt vissza az újszerű eszközöktől sem.