Klasszikus

Jenufa – a rendező szemével

2004.03.08. 00:00
Ajánlom
Leoš Janáček operája egy különleges, valahol a realista ábrázolás és a görög sorstragédiák szimbolizmusának határán egyensúlyozó mű, amely egy zárt, archaikus közösségben zajló történetet mesél el.

Az elemelt megformálás kettősségét a rendezés során tudatosan vállaltam: a realista, pszichológiailag indokolt szerepábrázolásból kiindulva igyekeztem követni a zene expresszivitásából eredő érzelmi felfokozottságot, ami a darab folyamán Jenufa személyes történetét szinte mitológiai szintre emeli. Mindemellett tematikájában és esztétikájában az előadás egyfajta tisztelgés is a vizuális művészetek egyik legnagyobb mestere, Szergej Paradzsanov filmrendező előtt, aki az „Elfelejtett ősök árnyai” c. filmjében gyönyörűséges példáját adta a balladisztikus hangvételű, az egyszerre konkrét, ám ugyanakkor általánosabb érvényű történetmesélésnek. Ezt a megközelítést határozottan erősíti a díszletek és a jelmezek stilizáltsága, kortalansága is, így a 19. századi cseh-morva faluban játszódó események, tragédiák egyetemes emberi problémákká teljesednek ki.

Az alapkérdés jelen esetben is, mint minden klasszikus tragédiában, a sors, végzet determináltságában keresendő. Elkerülhetjük-e sorsunkat, megmásítható, megváltoztatható-e a végzet? Jenufa csupán báb a lét nagy játékában vagy beleszólhat ő is az események alakulásába? Megadatott-e egyáltalán az ember számára a választás, a döntés lehetősége jó és rossz között, vagy csupán sodródunk a közösség törvényeinek és a megfékezhetetlen szenvedélyek Szküllája és Kharübdisze között? És ha már elkövettük a bűnt, van-e lehetőségünk a megtisztulásra, a megújult élet katarzisára, vagy életünk végéig cipelnünk kell tetteink súlyát, a megváltás minden reménye nélkül?

Talán az egyik legfontosabb és legnehezebb kérdés, hogy a szereplők közül ki az, aki képes vállalni a sorsát, aki vállára veszi a keresztjét, és felemelt fejjel, de alázattal elfogadja az élet kihívását. Például Števa nem azáltal lett-e közvetve maga is gyilkos, hogy nem vállalta gyermekét, és ezzel kétségbeesett bűntett elkövetésébe sodorta Koštelnickát, a sekrestyés asszonyt? A szereplők viselkedése, tettei sajátos példázatként szolgálhatnak számunkra, amelynek során tanúi leszünk a főhősök belső vívódásának, egyfajta kitörési kísérletének a törvényszerűségek hálójából, ám a kimondatlanság, az elhallgatás, a bűn titka mindaddig béklyóként nehezedik rájuk, amíg az egyetlen valódi, ártatlan áldozat, a gyermek halálára fény nem derül.

Úgy gondolom, hogy a kisgyermek halála jelenti azt a húsba vágó jelet, ami mindannyiunk számára megrendítő felismerést hozhat, már amennyiben a szívünk nyitva áll az effajta jelzésekre: téves cselekedeteink, bűneink áldozatai legtöbbször nem mi vagyunk, hanem a legártatlanabbak. Úgy érzem, hogy – bár magát a tettet a sekrestyés asszony követi el – ebben a közösségben szinte mindenki részesévé lesz a bűnnek az elhallgatás cinkossága révén. A II. felvonás végére mintha a titok sírkamrájává válna az egész falu, és talán – a már eddig felgyülemlett bűnök következtében – ez az élet már nem élhető így tovább, szükség van egy ártatlan áldozatra, amely alapjaiban rengeti meg a darabban ábrázolt társadalom világrendjét.

Ugyanakkor mégsem ítélhetem el egyik szereplőt sem egyértelműen. Már csak azért sem, hogy én se ítéltessek, mivel különös, de talán szintén törvényszerű módon a darab megrendezése előtt és alatt az én személyes életem is hasonlóan embertpróbáló fordulatokat hozott, amelyekre talán éppen az előadás megrendezésén keresztül, a szerepek rendkívül érzékeny megformálóival, illetve munkatársaimmal közös alkotófolyamat révén találok válaszokat, értelmezési lehetőségeket. És talán éppen ez a művészet lényege: az alkotó személyiség tulajdon történetét igyekszik a mítosz szintjére emelni, hogy mindazt, ami a profán valóságban megoldhatatlannak tűnik, egy magasabb, ideálisabb valóságban élje át újra, de ott már ne elszenvedője, hanem teremtője legyen a történetnek.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Egy hallgató azt írta, ha nem lett volna a Notturno, végzett volna magával” – Interjú Némethy Attilával

Némethy Attila zongoraművésszel, a Zeneakadémia tanárával a Bartók Rádiónál vezetett műsorairól, a közönség érdeklődéséről és a hagyományok átadásáról beszélgettünk.
Vizuál

Kern András előtt tiszteleg a FILMIO

A Nemzeti Filmintézet streaming platformján négy napig ingyenesen láthatunk három, Kern András főszereplésével készült magyar filmet.
Színház

Játszani kell, nem belehalni – Esztergályos Cecília 80

A Kossuth-díjas színésznő január 26-án ünnepli a 80. születésnapját. Noha legtöbben a Família Kft. című tévéfilmsorozatból ismerik, mindmáig aktív színészi pályáján szép számmal fordultak elő jelentős filmes és színházi alakítások is.
Színház

Csiby Gergely egy keményen eldurvuló válást állít színpadra az Art-Színtérben

A Rózsák háborúja című előadás lesz az első produkció, amely kifejezetten az Art-Színtér idén birtokba vett terébe készül. Az előadást február 20-án mutatják be. A rendezőt társulati létről, szabadúszásról és a készülő előadásról kérdeztük.
Klasszikus

Egész napos zenepedagógiai programmal emlékeznek Lukácsházi Győzőre a Magyar Zene Házában

Fél évvel ezelőtt hatalmas veszteség érte a hazai életet, a tavaly elhunyt Lukácsházi Győzőre most koncerttel és szakmai programokkal emlékezik a Magyar Zene Háza február 4-én.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Improvizáció, ütősök és ősbemutatók az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál zárókoncertjein

Végéhez közeledik az év elejének izgalmas kortárs zenei programsorozata, az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál, ám február elején még a tőlük megszokottan sokszínű koncertekkel várják a közönséget.
Klasszikus ajánló

Korcsolán Orsolya modern és kortárs műveket játszik a Zeneakadémián

A ragyogó külföldi sikereket elérő hegedűművész Eötvös Péter, Richard Strauss és Kurt Weill műveiből ad hangversenyt, amely egyben doktori képzésének zárókoncertje is lesz.
Klasszikus ajánló

Egész napos zenepedagógiai programmal emlékeznek Lukácsházi Győzőre a Magyar Zene Házában

Fél évvel ezelőtt hatalmas veszteség érte a hazai életet, a tavaly elhunyt Lukácsházi Győzőre most koncerttel és szakmai programokkal emlékezik a Magyar Zene Háza február 4-én.
Klasszikus interjú

„Egy hallgató azt írta, ha nem lett volna a Notturno, végzett volna magával” – Interjú Némethy Attilával

Némethy Attila zongoraművésszel, a Zeneakadémia tanárával a Bartók Rádiónál vezetett műsorairól, a közönség érdeklődéséről és a hagyományok átadásáról beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Schubert-sorozattal indítja az évet a Concerto Budapest

A Hallgassunk Schubertet! tematikus nap január 28-án a schuberti életmű változatos műfaji kínálatával és sztárvendégekkel várja közönségét három koncertre a Zeneakadémiára.