Klasszikus

Jobb dicsérni a zenésznövendéket, mint a hiányosságait emlegetni

2017.12.16. 09:56
Ajánlom
Hiába tudjuk, hogy a dicsérettel jobb eredményeket lehet elérni, még mindig nem merjük kinyitni a szívünket, ezáltal nem adunk teret eredendően jóindulatú és szeretetteljes kifejezésmódunknak – írja Gál Katica véleménycikkében. A Figaro magazin írása.

Ezt a címet látva a pedagógusok jelentős hányada, a poroszos, tekintélyelvű oktatási rendszer hívei valószínűleg bőszen ráncolják a szemöldöküket, hiszen az első szókapcsolat, a „pozitív megerősítés” sajnos nem szerepel a szótárukban. Pedig számtalanszor bizonyított tény, hogy a pozitív, építő jellegű kritikával, ösztökéléssel milliószor jobb teljesítményre vagyunk képesek mi, emberi lények, mint ha a tanárunk folytonos, negatív kritikával döngöl minket a földbe. Igen ám, de ha már ez a tudás valamilyen formában a birtokunkban van, vagy legalábbis szinte kivétel nélkül mindenki megtapasztalta már saját magán, akkor vajon miért nem kizárólag ebben a szellemben folyik a világ valamennyi iskolájában a tanítás?

1822067 f8836ff595 o

1822067 f8836ff595 o (Fotó/Forrás: Flicker.com)

Szerintem erre a kérdésre éppen annyira összetett, többkomponensű a válasz, mint amennyire piszkosul egyszerű és kézenfekvő (már ha megengedett itt ez az ambivalencia): nem merjük és akarjuk kinyitni a szívünket, ezáltal nem adunk teret eredendően jóindulatú és szeretetteljes kifejezésmódunknak. Egyrészt

tanárként sokan úgy vélik, hogy a hiányosságok állandó hangsúlyozásával, a növendék megalázásával, a dicséret megvonásával lehet jobb eredményt elérni,

mint ennek ellenkezőjével: azon dolgok kiemelésével, elismerésével, amelyeket a tanuló sikeresen abszolvál. Másrészt pedig a dicséretről egyes pedagógusok tévesen azt gondolják, hogy csak a bizonytalanoknak van rá szüksége, hiszen „az erős jelleműek nem szorulnak érdemeik igazolására”. Mekkora tévedés!

Nézzük ezt a hangszeres játék szemszögéből. A növendék, aki a zene titokzatos ösvényein kalandozik, beletéve minden fantáziáját, önálló gondolatát ebbe a lázas művészi munkába, egyedül az ő tanárával, mentorával osztozik ezen a feladaton. Tőle vár segítséget, személyes inspirációt, valamint a legfontosabbat: megerősítést afelől, hogy jó úton halad, és ha nem, biztatást arra, hogy ne adja fel. Ha a tanár mindezt megadja növendékének, a szakmaiság mellett szeretettel és dicsérettel motiválja őt, a tanuló szárnyakra fog kapni, hiszen megerősítik abban, hogy van értelme a küzdelmeinek, és megvan a képessége arra, hogy jól is csinálja.

A tanárok láthatatlan hősök a Virtuózok tehetségei mögött

Kapcsolódó

A tanárok láthatatlan hősök a Virtuózok tehetségei mögött

A köztévé komolyzenei tehetségkutatójában a kicsik korcsoportjában Abouzahra Amira, a tiniknél Kis Radu, a nagyok között Kristóf Réka győzött. Az ünnepi pillanatban azonban nem feledkezhetünk meg a tanárokról sem, akik a versenyre készítették a gyerekeket. Megyimóreczné Schmidt Ildikóval, a döntős Remenyik Balázs, illetve az azóta már világhírű Boros Misi zongoratanárnőjével telefonon beszélgettem.

„Hasonló hasonlót vonz”, ami annyit tesz, hogy a bizonyos attitűdök hasonló, netán ugyanolyan viselkedést válthatnak ki. Eszerint,

ha valaki sok jót kap a tanárától, még több jót tud nyújtani,

viszont ha több rosszat kap, fölhalmozódik benne a rossz érzés, képtelen továbblépni, jobbat produkálni. Vegyünk egy gyakorlati példát: a növendék eljátssza a darabot. Ha a tanár a pozitívumokkal kezdi az értékelést, kiemeli a jól sikerült részeket, inkább méltatja a jó zenei megoldásokat, mint rávilágít a technikai hiányosságokra, biztos, hogy a növendék is bizakodóan, örömmel és sok-sok kísérletező kedvvel viszonyul majd a darabhoz. És amikor megkezdődik a közös munka, ebben a lelkiállapotban maximálisan át tudja adni magát a zenélésnek, amiből pedig köztudottan csodás dolgok sülhetnek ki. Valamint azt sem utolsóként kell megemlíteni, hogy a közös munka is sokkal hatékonyabb, ha létrejön a jó kedélyű alaphangulat, melyet a tanár a pozitív értékeléssel bármikor megteremthet. Most nézzük a rosszabbik lehetőséget: a növendék eljátssza a darabot, amellyel rengeteget dolgozott mind zeneileg, mind technikailag, sokat törte a fejét mondanivalóján és annak kivitelezésén. Ég a vágytól, hogy megmutassa ezeket tanárának, ugyanakkor dühös is magára, amiért elrontott egy-két részt, de hát izgult, mert annyi munkája van abban az öt percben. A tanár azonban a hiányosságokat sorolja föl katalógusszerűen, megkérdőjelezi, hogy egyáltalán gyakorolta-e a rosszul sikerült részeket, negatív fényben tünteti föl a diák képességeit, tehetségét.

person-822850 960 720

person-822850 960 720

Mi lehet ennek a következménye? Nem más, mint a növendék zenei iránti lelkesedésének megölése, hitetlenkedése saját magával szemben, a motivációnélküliség szörnyű érzése (hiszen minek gyakoroljon, ha a tanár csak negatívan értékeli őt, meg sem említi azt, ami jól ment). Ezzel lehet magyarázni azt, hogy miért nem megy ilyen értékelés után már az sem a darabból, amivel addig nem volt gond.

A növendék pozitív visszaigazolást, megerősítést vár attól az embertől, akinek sokat ad a véleményére,

de csak egy ócsárlásáradatot hall, mely arra van kihegyezve, hogy nincs is olyan, amit jól csinálna a darabban. Ilyen (jogosan) csalódott lelkiállapotban, amikor a teremben lévő egyik fél (köztük a tanuló maga) sem hisz a tanuló képességeiben, akkor már lehetetlen fejlődést elérni. Hiszen egy gondolat, kép vagy érzet sem maradt a növendékben arról, hogy a tehetségében bízva jobban elő tudná adni a darabot. Ugyanakkor egy bámulatos dolog hasonló okokkal magyarázható. Adott az alábbi helyzet: az órán a növendék látványosan sziporkázik, minden sikerül neki, amivel próbálkozik, sőt számos olyan dolgot is meg tud valósítani, ami korábban nem igazán ment.

Mitől lehet ez? Nem mástól, mint hogy a tanár biztatja (a gyengeségek javulását is így segítve elő!), tehát szakmai kritikái építő, nem romboló szándékúak. Ezáltal a növendék fellelkesül, elkezd hinni magában, óriási boldogsággal tölti el az, hogy a tanára is hisz benne. Érthető, hogy ebben a lelkiállapotban az ember sokkal fogékonyabb mindenre, legyen az közös munka, ihletettség vagy akár lelki megújulás. Ezek alapján tehát szinte várható is, hogy olyan dolgok valósulnak meg a növendék keze alatt a hangszeren, melyekre korábban nem volt példa.

Úgy gondolom, hogy itt az idő a váltásra.

Láthatjuk, tapasztalhatjuk mindannyian, hogy a negatív kritikával szemben mennyivel több jóval kecsegtet a pozitív megerősítés. Szerintem igenis túl lehet lépni az évszázados módszereken, ahol a tanár a felsőbbrendű, ahol a növendék művészi törekvéseit gorombán letörheti elmarasztaló megjegyzéseivel, ahol folyton csak a rossz dolgokra hívja fel a figyelmet. Kedvesen, szeretettel fordulni a másik felé nem kerül semmibe, legyünk hát ezen, közösen épülve!

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Megütközéssel fogadta Bolyki György állításait a Liszt Ferenc Kamarazenekar

A Liszt Ferenc Kamarazenekar egyelőre nem kíván érdemben reagálni Bolyki György lapunknak tett kijelentéseire, ám jelezték, megütközéssel fogadták az interjúban szereplő, a valóságnak nem megfelelő állításokat.
Vizuál

Vecsei H. Miklós: „Nagyon remélem, hogy a Szép csendben bátorságot ad” 

„Végre egy gondolat, ami nem bűnöst és vádlottat hirdet, hanem a viszonyok teljes újragondolását” - mondja Vecsei H. Miklós a Szép csendben című új magyar filmről, amelyből egy nappal a bemutató előtt több filmrészlet is felkerült a netre. Mutatjuk.
Vizuál

Férje betiltotta birodalmában Grace Kelly filmjeit

Az Oscar-díjas amerikai filmszínésznő, akinek élete is egy tündérmesébe illő filmre hasonlított, hiszen filmcsillagból lett valódi, monacói hercegné.
Klasszikus

Húszévesen már fesztivált alapított: Balog Alexandra

November 16-án szombaton mutatkozik be a Budapest Music Centerben szólistaként a Londonban diplomázó Balog Alexandra, aki alig 20 évesen alapította meg a Bozsoki Zenei Fesztivált és nemzetközi Nyári Akadémiát. Beethoven, Schubert és Kecskés D. Balázs művei hangoznak fel.
Tánc

"Ő volt A balerina" – 30 éve halt meg Lakatos Gabriella

Lakatos Gabriella az 1945 utáni magyar balettművészet egyik legnagyobb csillaga volt, akit semmi sem tántorított el a színpadtól: nyugdíjazása után énekes karriert épített. A táncos díva 1989. november 12-én hunyt el.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Schiff András összerúgta a port a Montréali Szimfonikusokkal

A Montréali Szimfonikus Zenekar állítja: nem gondolják, hogy Schiff András tud vezényelni. A magyar muzsikus október végén dirigálta a kanadai zenekart, akkor történt az összetűzés.
Klasszikus hír

Ők azok az „amatőr karmesterek”, akik vezényelhetik a Fesztiválzenekart

Először hirdettek amatőröknek karmesterpályázatot, melynek eredményeként egy jogász, egy aneszteziológus, egy korrepetitor és egy csellóművész vezényelheti a Budapesti Fesztiválzenekart.
Klasszikus hír

Centenáriumát ünnepli a Salzburgi Ünnepi Játékok

Anna Nyetrebko Toscát énekelt, a fiatal női karmester, Mirga Grazinyte-Tyla rekviemet vezényel. Így készült a századik évre a Salzburgi Ünnepi Játékok.
Klasszikus magazin

Így érdemes zenét hallgatni Steve Reich szerint

A neves minimalista zeneszerző szerint olyan zenét érdemes írni, amely a székhez szegez, és a hallgatót semmi más nem érdekli, csak ami megszólal.
Klasszikus ajánló

„És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”

Szerb Antal klasszikus regénye ihlette az idei kamara.hu műsorát, amelyen Bachtól Brahmson, Liszten át Kurtágig kalandozunk olyan kiváló zenészekkel, mint Várjon Dénes, Simon Izabella, Rohmann Ditta, Kolonits Klára és Keller András.