Azt gondolhatnánk, hogy az ember nyolcvan év felé közeledve megpihen, élvezi környezetét, a világtól távol eső festői halászfalut, néha előveszi felbecsülhetetlen értékű emléktárgyait, időnként elfogad egy-egy előadásra szóló meghívást, hogy az egybegyűlteknek elmondhassa: Amikor, édesapám, Bartók Béla... Az elképzelt képnek pontosan az ellentéte Bartók Péter, aki mai is lázasan dolgozik azon, amire életét feltette: hűséges gondozója lesz édesapja örökségének. Az elszántság, a sietség nem véletlen, Bartók Péter életéből huszonöt évet vett el a hagyaték körüli jogi eljárás. Bartók Péter személyes vallomása My Father címmel nemrég jelent meg Amerikában, a könyv magyarországi kiadásáról már folynak a tárgyalások.

- Mióta él Floridában?

- Homosassába 1975-ben költöztem. Kis halászfalu volt, azóta jócskán megnőtt. Akkor a tizenötödik évében jártunk annak a pereskedésnek, ami apám örökségének jogszerű és a végrendelet szerinti felhasználásáért folyt a hagyaték kezelői és köztünk, azért, hogy anyám jövedelmet kaphasson édesapám munkái után, én pedig majd az ő halála után megkaphassam a kéziratokat és a szerzői jogokat. Még inkább lehetetlenné tette a helyzetemet, amikor édesanyám ügyvédei (az ő tudta nélkül) tetemes pénzbírságra akartak kötelezni, azon a címen, hogy a hagyaték kezelési költségeit is én fizessem, akkor, amikor nekem ebből semmiféle bevételem nem lehetett. A jogi "háborúskodás", amelyben én a magam eszközeivel védekezni próbáltam, óriási tehertétel volt. Nem állt módomban ügyvédeket fogadni, mindent egyedül kellett csinálnom. Mivel még csak kilátás sem volt arra, hogy a procedúrának valaha vége lesz, ott kellett hagynom a munkámat, ami akkor hangfelvételek készítése volt. Mivel egyedül a munkám kötött a zsúfolt, levegőtlen New Yorkhoz, azt is elhagytam, és inkább a világvégi Homosassát választottam. De nem mondhatnám, hogy élveztem volna az ittlétet, hiszen napjaimat peres iratok megfogalmazásával töltöttem. Végül is 1985-ben egy nyugdíjas bíró mentett meg: egy nap alatt megkaptam a kéziratokat és a jogokat, ezután kezdhettem el jelenlegi munkámat itt, Floridában.

- Édesapja a halálos ágyánál gondolt-e arra, hogy jogi bonyodalmak elé néz?

- Én nem, de apám feltehetőleg igen. Halála előtt pár nappal elmagyarázta, hogy a romániai és a török népzene kéziratait a New York-i Columbia Egyetemen helyezte letétbe, hogy öröksége üzleti vonatkozásainak intézésével Bátor Viktort bízta meg, megmondta, melyik ügyvédhez forduljak, ha jogi tanácsra szorulok. Biztosítottam róla, hogy nekem erre sohasem lesz szükségem. Úgy tűnt, nem volt teljesen tudatában annak, milyen tartalmú végrendeletet írt alá, a magyarországi dokumentummal ellentétben ez nem az ő ötlete, nem az ő tervezete volt. Azt vártam, hogy én majd zenei döntéseket hozhatok, míg mások a szerződéseket, az üzleti részt bonyolítják. A végrendelet azonban olyan helyzetet teremtett, hogy nem lehetett beleszólásom a kiadványok sorsába. Édesapám megpróbálta a végrendeletet megváltoztatni, amikor az utolsó hónapban utasított, hogy hívassam Bátor Viktort. Továbbítottam az üzenetet, bár fogalmam sem volt, miért kéreti. Bátor halogatta a látogatást, addig a napig, amíg apám már kómában volt. Akkor értettem meg a kérés célját: korábban megegyeztek egy módosított végrendeletben, ami bizonyos jogokat már harmincéves koromban rám ruházott volna. Bátor elhozta a fogalmazványt, de akkor már nem volt lehetőség rá, hogy apám aláírja.

- Huszonöt év igen hosszú idő. Sohasem gondolta, hogy feladja?

- Nem tehettem. A másik oldalon állók mindent el akartak tőlem venni. Ha feladom, nemcsak apám hagyatékát veszítem el, amit tudom, hogy nekem szánt, hanem a bírságokra, adósságokra, perköltségekre ráment volna az összes pénzem, esetleg szabadságom is.

- E tortúra után ön bizonyára tisztázott jogi státust teremtve gondosan választotta ki utódját.

- Igen, utódom nem lesz alárendeltje semmiféle hatóságnak. De tudnunk kell, hogy 2015-ben Európában és Angliában lejár a Bartók-művek szerzői jogának védelme.

- Milyen kötelezettséggel jár a hagyaték gondozása?

- Első számú kötelezettségem, hogy a kéziratokkal összehasonlítva kiszűrjem a hibákat a nyomtatott kiadásokban. 1986 óta dolgozunk ezen munkatársaimmal együtt. A floridai stáb mindössze öt főből áll, mindkét szerkesztőnk sokoldalúan képzett, tapasztalt zenész. Én pedig abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy még apámtól sajátíthattam el zenei tudásomat. A nyomtatott kották ellenőrzésének több mint a felét már befejeztük. A feladat persze nagyon bonyolult, akad, ahol csak néhány hangot kell javítanunk, akad, ahol a hibák tömkelege miatt újra kell kottáznunk. Közzéteszünk faximile változatokat. Új szerkesztésben megjelentetünk bizonyos népzenei kiadványokat is, mint A magyar népdalt vagy A kisázsiai török népzenét. Időigényes és egyre kiterjedtebb az a kötelezettségünk, ami a Bartók-művek átiratainak elbírálásával kapcsolatos. Ez elviekben a szerző hozzájárulásával engedélyezhető, a rengeteg javaslat közül nekünk kell dönteni, miután hangról hangra megvizsgáltuk a beadványt. Néhány javaslat olyan abszurd, hogy nem nehéz azonnal elutasítani. Mint például azt, amelyik a hat vonósnégyest nagyzenekarra kívánta átültetni. Egy zongoraátirat, ha az eredeti hangjegyek fele kimarad vagy megváltozik, nem engedélyezhető, de ha pontosan van elkészítve, az nagyon is kívánatos változat lehet.

- Kocsis Zoltán zenekarra készült Bartók-zongoraátiratait a Nemzeti Filharmonikusok lemezre vették. Úgy tudjuk, csak az ön engedélyére várnak, hogy a CD-t mindenhol a világon kiadhassák. Vizsgálják-e a partitúrát? Vagy van valami kifogásuk a hangszerelés ellen?

- Jelenleg nem vizsgáljuk a partitúrákat. Mint említettem, rengeteg javaslatot kapunk, és időnk korlátozott.

- A budapesti Bartók Archívum a Bartók-összkiadáson dolgozik. Önök részt vesznek ebben a munkában?

- Nem, mert az az álláspontunk, hogy az úgynevezett "összkiadás" csak szerkesztés, javítás, elemzés után jöhet létre. Amikor mi a javított kiadást készítjük elő, rengeteg kétértelmű dologgal találkozunk, például ugyanazon mű két kézirata különbözik egymástól. Ez fakadhat a másoló hibájából, ami a zeneszerző figyelmét elkerülte, de lehet, hogy a szerző szándékosan változtatta meg a kottát. A hiba vagy a változás azután megjelenhet a nyomtatott kiadáson. Ezeket a kétértelmű dolgokat fel kell fedni, ha lehetséges, a helyes változatnak kell a javított kiadásban megjelenni. Mi úgy gondoljuk, hogy amíg a műveket nem analizáljuk, a helyes változatokat nem határozzuk meg, addig nem érdemes az összkiadásba belekezdeni. Az összkiadás az utolsó szó kell hogy legyen az autentitás kérdésében. Persze van más probléma is. Egy ilyen komplex vállalkozás idő- és pénzigényes, amire nincs jelenleg fedezet, mert az én bevételem a javított kiadás költségeire kell. Ami az időt illeti, mi harmadik éve dolgozunk A fából faragott királyfi újrakottázásán, és még csak most gondolunk arra, hogy nyomdába küldjük. Így bármennyire szép és ambiciózus a terv, az összkiadás csak egy álom, aminek véleményem szerint még nem jött el az ideje.

- Milyen jogokkal rendelkezik Vásárhelyi Gábor, a Bartók- hagyaték kelet-európai örököse?

- Vásárhelyi Gábor Béla bátyám, ifj. Bartók Béla utóda, akit minden jog megillet Németországban, Ausztriában, Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Szerbiában és Montenegróban, Romániában. Legjobb belátása szerint dönt, semmiben sem kell az engedélyemet kérnie.

- Mészáros Márta rendező és Bozsik Yvette balettfilmje, melyet A csodálatos mandarinból készítettek, önt felháborította, ezért a produkcióhoz adott engedélyt visszavonta. Mi volt a legfőbb kifogása?

- Nem vontam vissza az engedélyt, mert soha nem is adtam. Csak a kiadó adhat felhatalmazást egy Bartók-mű felhasználására, de nincs joga ahhoz, hogy változtatást engedélyezzen a művön. De mielőtt továbbmennénk, legjobb lenne, ha időrendben ismertetném az eseményeket. A filmstúdió két forgatókönyvet terjesztett be, az egyiket a kiadó elküldte nekem, és én a kiadót értesítettem, hogy a tartalma elfogadhatatlan. A fő kifogásom a forgatókönyvek, később az elkészült film ellen az volt, hogy a történetben nem követték a partiturát, a zenében pedig részletek hiányoztak. A darab megváltoztatása csak a szerző engedélyével történhet, és ehhez nem járultam hozzá. Álláspontomról értesítettem a kiadót, mire ők titokban mégis engedélyt adtak a filmre. Amikor elkészült, és erről tudomást szereztem, az engedélyt visszavonták. De akkor már késő volt. Nem kívánok semmiféle produkciót cenzúrázni, az én vitám a kiadóval, nem a film készítőivel van. Hogy tudják, mi a különbség az eredeti mű és a film között, ahhoz pontosan ismerni kellene a partitúrát. De el tudja-e valaki is képzelni, hogy édesapám olyan cselekvésekre utaló szöveget vett volna be az eredeti műbe, mint ami a filmen látható volt?

- Több kritikus az alkotói szabadságra hivatkozva megvédte a produkciót.

- Az alkotói szabadságnak megvannak a maga józan korlátai. Egy Picasso-képet sem lehet az alkotói szabadság nevében újrafesteni, mert a múzeumigazgatónak nem tetszik az eredeti. A Mandarin-ügy egyszerű. A művet még mindig szerzői jog védi. Ha édesapám élne, ő adná vagy tagadná meg az engedélyt, ezt a jogot a nevében én gyakoroltam. De nem értem, hogy gondolhatja akárki, aki látta ezt a filmet, hogy én ezt valaha is helyeselhetném. Mind a forgatókönyv, mind a film következetesen megsérti, gúnyolja apám egyik művét, szembeköpi Bartók Bélát. Hogyan képzeli akárki is, hogy én ezt jóváhagyom?

- Kivel van jogvitája, kit kíván beperelni?

- Jelenleg nincs per a Mandarin-ügyben, csak következmények, de nem tudom, mit tartogat a jövő. Ahogy korábban említettem, az én problémám a Universal kiadóval volt. A kiadó azzal érvelt, hogy az engedélyük a Bartók-mű eredeti szövegére vonatkozott csak. A filmstúdió viszont állítja, hogy pontosan azt a filmet készítették el, amire felhatalmazást kaptak. 2001-ben egy New York-i bíróságon panaszt nyújtottam be, miszerint a Universal megsértette a Bartók Péterrel kötött szerződést. A jogi eljárás technikai okok miatt megszakadt, jelenleg nincs per. Tekintettel arra, hogy a Universal a Bartók-művek felének kiadója Angliában és Európában, lehetnek ennek az ügynek messzemenő következményei, ami nem tartozik a sajtóra.

- Milyen a kapcsolata a mai Magyarországgal?

- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de A csodálatos mandarin fiaskója, különböző emberek ezzel kapcsolatos viselkedése kellemetlen légkört teremtett. De tudom, nem mindenki felelős ezért.

- Mi okozza ezt a nagy keserűséget, csalódottságot?

- Bátyám utóda Budapesten nem ellenezte a forgatást, csak akkor emelte fel a szavát, amikor a film elkészült... A film pedig Bartók Béla elleni támadás volt. A sajtó alapján a film kedvező fogadtatásban részesült Magyarországon. Nem nagyon érdekel, hogy ki mit tesz, ki mit mond, kinek mi tetszik, de közömbösen sem tudok elmenni mellette.

- A magyar zenészek, Bartók Béla műveinek kiváló tolmácsolói bizonyára sok örömöt szereznek önnek. Hogy csak a legutóbbi példát említsük: a Nemzeti Filharmonikusok nemrég fejezte be két hónapos sikeres amerikai koncertturnéját, és a kritikusok szerint a zenekar "akkor tündökölt igazán, amikor Bartókot játszott".

- Sohasem vontam kétségbe, hogy Magyarország sok kitűnő zenészt adott a világnak. Elismerésemet azzal is kívántam kifejezésre juttatni, hogy magyar zenészekkel terveztem lemezfelvételeket készíteni. Sajnos a Nemzeti Filharmonikusokat nem hallottam. Ha a környékünkön játszanak, szívesen elmentem volna a koncertjükre.

- Mikor alapította meg lemeztársaságát, a Bartók Recordsot, és mit adnak ki?

- Negyvenkilencben hoztam létre, mintegy az akkori munkám - a hangmérnökség - kiegészítéseként. Az volt a vágyam, hogy olyan lemezeket készítsek, amelyekhez én választhatom meg a repertoárt, a művészeket, és én csinálom a technikai munkát is. Az elkövetkező tíz évben harmincöt nagylemezt adtunk ki. Hosszú távú tervem volt, hogy apám összes munkáját kiadjam. Ez a vállalkozás is a pereskedés áldozata lett. Ma próbálunk néhány, már nem kapható felvételt újra kiadni, az albumok fele rendelés útján megvásárolható. CD-gyártásunkat is azokkal a felvételekkel kezdtük, amelyek ma már nem elérhetők.

- Akad-e olyan Bartók-mű, ami különösen közel áll önhöz?

- Az a darab, amit különösen csodálok, és arról álmodtam, hogy egyszer ki is adom, a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre. Annyira különbözik minden más zeneszerző darabjától, annyira izgalmas hangzása van. Óriási hatással van rám a Cantata profana. Körülbelül tízéves lehettem, amikor először hallottam és olvastam a szöveget. Emlékszem, csináltam egy agyag domborművet a műből vett jelenettel édesapám születésnapjára. Aztán az agyag szárítása után kettétörött, éjszaka nagy sietve festettem helyette valamit, hogy tudjak valamivel kedveskedni. A Cantata profana története nagyon közel állt apám szívéhez. A természet szépsége, őszintesége, az állatok kontra ember jelleme arról a világról szólt, amivel ő rokonságot érzett, ahol a hegyek között, a kristálytiszta forrásnál, a fenyő tűleveleinek pázsitján otthon érezte magát. A történet elvarázsolt szarvasaiban felismerhető édesapám.

- Sokáig várt, míg személyes élményeit, édesapjához fűződő kapcsolatát nyilvánosságra hozta. Mi győzte meg végül, hogy a My Father című könyvét kiadja?

- Nem volt szándékos, hogy vártam a könyv befejezésével. A körülmények hozták így. Az első változatot már 1975 előtt megírtam. Nemcsak a per lezárása utáni béke adott nagy lökést a könyv befejezéséhez, de az a tudat is, hogy rajtam kívül senki sem tudná ezt megírni. Ez a gondolat annyira erős volt, hogy egy telet csak a könyv befejezésének szenteltem.

- Tizennyolc évesen jött szülei után Amerikába. Hogyan tudott a nehézségekkel - nyelvtudás hiánya, édesapja betegsége, anyagi gondok - megbirkózni?

- Amikor Amerikába jöttem, már alapfokon tudtam angolul, ahogy édesapám otthon javasolta: görög helyett inkább angolt tanuljak "hátha szükségem lesz rá valamikor". Amint ideértem, rögtön a gyógyíthatatlan betegséggel kellett szembenéznem, az események olyan gyorsan követték egymást, azonkívül, hogy a kórházakat látogattuk, nemigen tudtunk egyebet tenni. Amikor tudomást szereztem apám fizikai és anyagi helyzetéről, próbáltam legalább magamat ellátni, úgy, hogy nyomdában dolgoztam, este pedig egyetemre jártam. A kialvatlanság hamarosan kimerültséghez vezetett, képtelen voltam folytatni ezt az életmódot. Besoroztak a hadseregbe, én a haditengerészetet választottam, fizetésem legnagyobb részét el tudtam küldeni apámnak. Miután leszereltek, még megadatott pár nagyon szép beszélgetés vele, betegsége mintha szunnyadóban lett volna. Egy hónappal későbbi váratlan halálakor mintha a világ dőlt volna össze. De az embernek tovább kellett mennie valahogyan.

- Nem neheztelt, amiért Bartók Béla Amerikában nem kapta meg az őt megillető elismerést?

- Akkor nem voltam ennek tudatában. A mi igazi problémánk a betegsége volt, ha egészséges, felléphetett volna koncerteken, előadásokat tarthatott volna. Ezenkívül el voltunk foglalva azzal, hogy mi történik Magyarországon. De akadt barát, aki itt is a segítségére sietett, aztán jöttek a megbízások, mint például Koussevitzkytől. Már maga a felkérés boldoggá tette édesapámat. Valóban, visszatekintve úgy látom, előadóművészként nem volt akkora sikere itt, mint Magyarországon. Hozzá kell tennem, szüleim első amerikai koncertturnéján én még nem éltem itt.

- Felvetődött-e valaha, hogy egyszer majd visszaköltözik Magyarországra?

- Rögtön, ahogy a háborúnak vége lett. 1948-ban visszamentem Magyarországra, és a következő évre terveztem a hazaköltözést, de bizonyos dolgok miatt ez elmaradt. Közben elindítottam kis műhelyemet, elkezdtem a lemezkiadást, aztán pedig 1956-ig egyáltalán nem mehettünk haza. Később pedig nem akartam feladni a munkámat, élveztem, hogy végre a magam ura lehetek. De terveztem, hogy gyakran visszalátogatok, vonósnégyes- és zenekari felvételeket készítek magyar zenészekkel, felveszem a III. zongoraversenyt édesanyámmal, sőt Kodály teljes Háry Jánosát. Felépítettem a megfelelő berendezéseket, két felvételt készítettem is 1962-ben. Aztán képtelen voltam Magyarországra menni vagy ott lemezt készíteni. A pereskedés egyre kimerítőbb lett, és nehezteltem, mert a jogi eljárás lezárását azok az utasítások akadályozták meg, amelyek anyám magyar ügyvédjétől származtak.

- Remélhetünk-e újabb könyvet, személyes jellegű publikációt Bartók Pétertől?

- Édesapámról szóló emlékeimet megírtam, fennmaradt levelezésünk úgyszintén megtalálható a könyv végén. Birtokomban van még szüleim levelezése, de ez olyan személyes jellegű, hogy nem kívánom közrebocsátani. Jelenleg A fából faragott királyfi partitúrájának, zenekari részének, zongorakivonatának, koncertszvitjének és szövegrészének javított kiadásán dolgozom. A kékszakállú herceg vára is új kiadásban jelenik meg, magyar és angol szöveggel, az utóbbi drasztikus módosításokkal, mert nem tetszett a korábbi angol fordítás. És szeretném, ha a magyar szöveg is elérhető lenne mindenütt, hiszen újabban az operákat eredeti nyelven adják elő. Dolgoztunk a Cantata profanán is, mivel a magyar szöveg nincs rajta megszerkesztve. Szeretnénk egy román szövegű változatot is kiadni, amit egy romániai professzor már elkészített számunkra. Sok tervünk van még, például az úgynevezett első, fiatalkori Hegedűverseny vagy a posztumusz Öt dal (Op. 15) javított kiadása. Legalább húsz-harminc évre lenne még szükségem...