Jazz, rock, hardcore punk, klasszikus zene, klezmer, film, improvizált zene – John Zorn különleges alkotó, sokrétű tevékenysége miatt besorolhatatlan, gyakorlatilag minden kategóriát kimerít. Beszélhetünk John Zorn-kultuszról is, amely kétségtelenül létezik, és valószínűleg nagyrészt abból fakad, hogy képes tömegeket megszólítani szerteágazó tevékenységével.

1953-ban, New Yorkban született és nőtt fel. Az 1970-es évek elején a St. Louis-beli Webster College-on végzett szaxofon- és zeneszerzés szakokon. 1975 óta a „downtown music scene” központi figurája és egyben mozgatója. Elmondása szerint sokan inspirálták, mint pl. Charles Ives, John Cage és, hogy európaiakat is említsük Berg, Sztravinszkij és Boulez. Jazz-zenei példaképeinek Anthony Braxtont, Ornette Colemant, Jimmy Giuffre-t és Roscoe Mitchellt tekinti. Zorn mindig is nyitott volt a legkülönfélébb művészeti ágakra; számos kísérleti rock zenét, jazzt hallgatott, nagyon érdekelte az avantgárd színház, film, képzőművészet és irodalom. Munkái mind azt bizonyítják, hogy hihetetlen művészi érzékenységgel megáldott zenész, aki korunk élő legendája.

Zorn saját kiadót működtet Tzadik néven, melyet azért alapított, hogy mindennek, amit ő értékesnek gondol, legyen maradandó lenyomata. Saját állítása szerint elege lett abból, hogy a kiadók csak akkor adnak ki lemezeket, ha azok biztos üzleti hasznot jelentenek számukra. Zorn nem anyagi megfontolásból jelenteti meg ezeket a felvételeket, hanem művészeti értékük alapján. Fontosnak tartja, hogy minden megmaradjon az utókornak, ami szerinte arra érdemes, s ez nem feltétlenül az, ami sok pénzt hoz egy kiadónak.

Cobra

Cobra című darabját 1979 óta játsszák világszerte. „A Cobrában summáztam az összes előző ’játék’-darabomat” – mondja Zorn egyik interjújában. És valóban: ahol Zorn ténylegesen megpróbált eltérni a megszokottól, az a Cobra volt. Ebben a műben elvetette azt a törekvést, miszerint egy zeneszerzőnek feltétlenül egy ívet kell létrehoznia. A Cobra sokkal inkább események sorozata, amit bármelyik résztvevő bármikor befolyásolhat. Ezért létrehozott egy absztrakt viszonyrendszert, amely megengedi, hogy bárki a darab bármely pontján játsszon vagy kezdeményezze, hogy bárki részt vegyen a játékban. A Cobra egy olyan zenemű, amely tulajdonképpen egy szabad rendszer, s ezáltal különböző kölcsönhatásokat enged kialakulni az improvizáló zenészek között.

Zorn mindig helyi zenészekkel adja elő az általa is legizgalmasabb művének nevezett Cobrát. A zenekart tizenkét zenész alkotja, akik 4 fő csoportra vannak osztva: billentyűs hangszerek, gitárok, dobok és húros hangszerek. A fő csoportokon belül sokszor a helyi kultúrára jellemző hangszerek szerepelnek: ilyen lesz Budapesten a cimbalom és a hegedű. A közreműködő magyar zenészek jazzéletünk meghatározó zenészei:

Baló István (dob), Barcza Horváth József (bőgő), Halmos András (ütőhangszerek/dob), Juhász Gábor (gitár), Lukács Miklós (cimbalom), Kovács Ferenc (hegedű), Palotai Csaba (gitár), Párniczky András (gitár), Sütő Gergely (laptop), Szabó Dániel (zongora, billentyűk), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora), Szandai Mátyás (nagybőgő)

Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
2006. május 21., 19:30