Ha találkozna valakivel, aki nem tud önről semmit, hogyan mutatkozna be neki? Mit válaszolna arra a kérdésre, „ki vagy te”?

Zenész vagyok. Ehhez semmi mást nem tudok hozzátenni. Mindig zavarba jövök, amikor megkérdezik, mi mással töltöm még az időmet, mert ez az egyetlen dolog, amit csinálok.

Ha jól tudom, a Radiohead tagjai közül ön az egyetlen, aki klasszikus zenei képzésben részesült. Melyik hangszerrel kezdte? És milyen hangszeren játszik még?

Elsőként furulyázni tanultam, és a legtöbb gyerekkel ellentétben ezt később sem hagytam abba: különféle együttesekhez csatlakoztam és próbákra jártam, amíg be nem fejeztem az iskolát. Még ma is szoktam furulyázni, például a Radiohead The Bends című számában, és emlékszem, mennyire megörültem, amikor legutóbb Chicagóban járva felfedeztem egy remek furulyaboltot. Régebben olykor feszélyezett, de ma már büszke vagyok rá, hogy tudok furulyázni. Emellett eltérő szinten, de játszom brácsán, gitáron és zongorán is. A legfontosabb azonban mindenképpen a gitár.

Amikor gyerekként lemezeket hallgattam – Talking Heads-, The Fall-, Pixies-felvételeket –, sokkal inkább arra vágytam, hogy egyszer majd én is ilyen dalokat tudjak írni, nem pedig arra, hogy ilyen dalokat játszhassak. A zeneszerzés mint tevékenység sokkal titokzatosabbnak tűnt nekem, mint az a képesség, hogy valaki lenyűgözően képes játszani egy hangszeren.

Melyik az a zenemű, amelyik nélkül nem tudna élni?

Nagyon szomorú lennék, ha soha többé nem hallhatnám Messiaen zenéjét, mondjuk a Turangalîla-szimfóniát.

Melyik kategóriába sorolná azt a zenét, amit itt fog játszani Budapesten? Klasszikus, rock, crossover vagy valami egészen más?

Bizonyos szempontból meglehetősen informális lesz ez a fellépés, az utolsó pillanatig nem döntjük el, pontosan miket fogunk játszani. Maga a zene azonban többnyire klasszikus, legalábbis a hangszereket tekintve: húros hangszerek és zongora. emellett bemutatunk néhány újabb darabot is, amelyekhez elektromos gitárra és ondes martenot-ra van szükség. Ez utóbbi egy korai elektronikus hangszer.

Ha zenét hallgat, mit szeret jobban: a hangfelvételeket vagy az élő koncerteket?

A rögzített zene mindig kompromisszumot jelent. Teljesen mindegy, mennyi pénzt adtunk ki a fejhallgatónkért, az élmény soha nem lesz összehasonlítható azzal, amikor ott ülünk egy teremben a zenekarral. Kár, hogy az akusztikus zenét gyakran ítélik meg a hangfelvételek alapján.

Ez összesen annyival jár, hogy sokkal gyakrabban kell koncerten játszani, emiatt azonban soha nem panaszkodnék. De soha ne elégedjünk meg a lemezzel a helyett a valódi élmény helyett, amit az élőben játszott zene jelent.

Ha meg kellene neveznie egy híres magyar embert, ki lenne az? Tévednék, ha azt feltételezném, hogy Ligeti György?

Ő valóban óriás a zeneszerzők között, és tökéletes példája annak, milyen csodálatos új dolgokat lehet művelni olyan (állítólag) régi és megfáradt technológiával, mint amilyen például a hegedű.