Klasszikus

Joshua Bell nem unja a Mendelssohn-hegedűversenyt, így hát mi sem

2017.03.14. 09:40
Ajánlom
Joshua Bell eljött a Zeneakadémiára, eljátszotta az e-moll hegedűversenyt, és gyönyörűen játszotta. Persze, hiszen mindig gyönyörűen játssza. Mahler V. szimfóniája meg alig fért be a Zeneakadémia nagytermébe.

Ez a concerto „a szív ékszere”, ahogy Joachim József nevezte, kérdés, hogy valóban megunhatatlan-e. Joshua nem unja, pedig rengetegszer játszotta már, készített belőle két felvételt is (1988-ban és 2002-ben), a másodikban már a saját kadenciájával. Most elhozta hozzánk is, és hiába hangzik el hetente egyszer a fővárosban ez a versenymű, özönlöttek az emberek. (A szünetben aláírást is osztott az okostelefonnal hadonászóknak, vagy annak, aki készült fényképpel.)

„A szív ékszere” – Minden idők talán leghíresebb hegedűversenye

Kapcsolódó

„A szív ékszere” – Minden idők talán leghíresebb hegedűversenye

A csillagok állása ezen a héten különösen kedvez Mendelssohn e-moll hegedűversenyének, amelyet a hétvégén két koncerten is meghallgathatnak az érdeklődők: szombaton Baráti Kristóffal a MOM-ban, vasárnap Joshua Bell előadásában a Zeneakadémián, a napokban pedig Pauk György mesterkurzusa is napvilágot látott.

Ahogy belekezd a versenymű híres nyitótémájába

– szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik –,

érezni, hogy ez egy egyszemélyes produkció Belltől. Nem azért, mert a zenekar nem csinál semmi érdemlegeset, ellenkezőleg, nagyon szépen játszanak. De ez a versenymű nála már kész van, nem kell „újrafelfedezni”, meg „újdonságokat keresni benne”, meg „közös kirándulásra indulni a zenekarral együtt a mű rejtelmeiben” – satöbbi és egyebek. Bell a concertóval a fejében érkezett, a közönségsikert a zsebében érezve lépett színpadra, és egyikünk sem csalódott.

Ez a világ legtökéletesebb hegedűversenye az egyik legjobb szólistától, a hegedű hangja szenvedélyes, éneklő, Joshua gyönyörűen frazeál. És az eredeti helyett egy olyan kadenciát játszik, ami elég jó, hogy leváltsa a Mendelssohn által írtat. (Bell több anyagból dolgozik a kadenciában, mint a zeneszerző, zenekari részleteket is felhasznál, és tényleg üdítő élmény az ő változatát hallani a szokásos hangok helyett.) Szóval a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarának nem volt más dolga, csak megadni magát Joshuának, aki aztán elvezette őket a Kánaánba – nevezetesen a csillogó, színpompás Allegro molto vivace záróakkordjáig. Aztán Bach Gavotte-ját játszotta ráadásként a III. partitából, illetve Ysaÿe egy művét.

Andrés Orozco-Estrada kiváló karmester, ezt nem látom, csak sejtem. Sejtem, mert a zenekar fenomenálisan játszott, tehát valódi munka a próbákon zajlott – és micsoda minőségben! –, a dirigens a koncerten már ünnepelt, láthatóan élvezte a zenét. És ahogy hallottam, a jól végzett munkának örült, mert Mahler Ötödikje fantasztikusan szólt. Rendkívül sokrétű mű ez,

olyan, mint az élet

– ahogy Mahler a szimfóniát meghatározta, egyszerre alantas és magasztos, groteszk és monumentális, szerelmes és gyászos. A frankfurti zenekar karakterekben és hangzásokban gazdag, és iszonyú energiával játszanak. Amikor azt hisszük, már nem lehet tovább fokozni – akár hangerőben, akár dinamikában –, rögtön rácáfolnak. Az előadás nagy erénye, hogy a hetven perces művet képes egy konzisztens egészként megszólaltatni. Az utolsó tétel jóval erőteljesebbnek tűnnek, mint a Gyászinduló és az a-moll második tétel, az egész szimfónián érezhető egyfajta fejlődés, ha úgy tetszik regényesség. Egyébként is regény ez a mű, mely a gyásztól a groteszken és a szerelmen át a győzelemig viszi a hallgatót.

Hát ilyen volt. A frankfurti együttest meg visszavárjuk, és az sem baj, ha hozzák magukkal Joshua Bellt is.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát július 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.
Zenés színház

Lőrinczy György: Ezen az úton mennék tovább

Az Operettszínház főigazgatója büszke arra, hogy sokszínű intézményt vezethet és újfajta közönséget vonz a színházuk. A kultura.hu-nak adott interjúban azt is bejelentette, újra pályázik a vezetői pozícióra.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus humor

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.
Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.