Klasszikus

Jóval túl a kezdeteken – Ránki Fülöp zongoraestje a Zeneakadémián

2019.04.06. 10:00
Ajánlom
„Nagyon is hiteles, őszinte, mindenféle modorosságot és hivalkodást mellőző, már-már filozofikus, amiről sejthetjük, honnan is ered, s egyre kíváncsibbak lehetünk, merre tart.” A fiatal zongoraművész estjéről Szöllősi Mátyás írt.

Az ember, az alkotó feltehetőleg akkor fejlődik tényleg a legintenzívebb módon, ha olyasmire vállalkozik, ami különleges erőfeszítést igényel, s bizonyos értelemben meghaladja az erejét. Ha van zenei ciklus, mely ilyen helyzetbe hozza a zenészt, aki a megszólaltatására vállalkozik, akkor Liszt Ferenc Transzcendens etűdjeinek összessége bizonyára az. Ránki Fülöp A Zongora című sorozatban vállalkozott erre a nem mindennapi feladatra 2019. április 3-án.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a koncerttel járó, azzal összefüggő élmény bizonyos értelemben már az estét megelőzően elkezdődött számomra – nem csak egy szűk másfél óra volt, annál jóval több. Olyan folyamat, amelybe lehetőségem volt sokkalta inkább belelátni, mint ha egyszerűen csak beültem volna a Zeneakadémia Nagytermébe a koncert kezdete előtt. Ugyanis amellett, hogy milyen fontos nekem mint zenehallgatónak ez a tizenkét etűd, néhány hete  lehetőségem nyílt interjút készíteni Ránki Fülöppel, amikor többek közt Lisztről, és Dinu Lipattiról is beszélt nekem.

Ranki_Fulop_Szollosi_ZAK_6-162001.jpg

Ránki Fülöp a koncert után (Fotó/Forrás: Szöllősi Mátyás)

Már az, ahogy nyilatkozott róluk, majd a zongorajátékról, a zenehallgatásról, mélyen megérintett, és a koncerten olyan szintre emelte azt a kettősséget, ahogy valaki egyszerre gondolkodik a zenéről és alkotja újra azt, hogy azon még nagyon sokáig töprengeni fogok.

Aki a beszélgetés idején velem szemben ült, higgadtságot és önuralmat sugárzott, és úgy tűnt, kellő kritikával és objektivitással szemléli magát, és a körülötte létező dolgokat. Ez ebből a beszélgetés-részletből is jól kitűnik:

„Ami számomra az eddig ugyan nem túl sok éves, mégis valamennyire összegyűjtött tapasztalat alatt kikristályosodott a zenehallgatással kapcsolatban, legyen szó klasszikus, vagy épp kortárs szerzők műveiről, hogy érdemes úgy közelíteni a zenéhez, hogy nem várunk el semmit. Mert ha az ember olyasmiket vár, hogy legyen követhető dramaturgia, legyen feszültség-oldás viszony, legyen egyszerű harmónia, fülbemászó melódia, erőteljes ritmus stb., akkor akár csalódhat is. Viszont ha úgy hallgatja, hogy nem vár el semmit, akkor nagyobb az esélye arra, hogy be tudja fogadni és meg tudja érteni a »lényegét«. Meg kell adni az esélyt a zenének, hogy működjön, és ez szerintem sok esetben csak elvárások nélkül lehetséges igazán. Persze vannak zenék, amik éppen a hallgató előzetes ismereteire alapozva tartogatnak meglepetéseket.”

Ranki_Fulop_Szollosi_ZAK_5-162001.jpg

Ránki Fülöp a koncert után (Fotó/Forrás: Szöllősi Mátyás)

Az utolsó mondat különösen fontos az aktuális koncerttel kapcsolatban, de erről még lesz szó később. Az előtte elhangzó állításhoz hasonlót pedig magam is megfogalmaztam egy korábbi írásban, és ezt azért említem, mert nagyon megnyugtató volt megtapasztalni azt, hogy egy zenész erősít meg abban, ami számomra is meghatározó lett az évek során zenehallgatás közben. Ebből a részletből az is kiderül, milyen határozott elképzelés áll amögött, amit Ránki Fülöp működtet, amivel naponta hosszú órákon át foglalkozik, s bár a nyelv lehetőséget biztosít, az írott vagy épp íratlan kommunikációs szabályok által, hogy némileg visszafogottak legyünk, ne mondjuk ki „mindent”, de a zenei nyelvben talán ez egészen másként van, főleg, ha az elsődleges megnyilvánulási formánk éppen az. A Liszt Ferenchez fűződő „viszony”, az, hogy kitüntetett szerepet kap a zeneszerző-zongoravirtuóz néhány műve (vagy akár az életmű jelentős része) egy fiatal tehetség életében, nem meglepő, főként ha annak a háttérnek is teret engedek az ezen való töprengésben, amely Ránki Fülöp számára adva volt egészen születésétől kezdve. Az azonban már nem annyira egyértelmű, nem kell feltétlenül az legyen; mennyire alapos is valaki, és hogyan áll egy adott műhöz (ciklushoz), mennyire tudatos, és hogyan képes megmutatni a játékában azt az alázatot, amiről a hétköznapokban, vagy akár egy interjúhelyzetben beszél. Hiszen bármennyire is meghatározó a háttér, mégiscsak rendkívüli önállóságra van szükség az interpretáció során, legfőképp, ha egyedi, sajátos világot igyekszik kialakítani az ember.

Ranki_Fulop_Szollosi_ZAK_1-162000.jpg

Ránki Fülöp (Fotó/Forrás: Szöllősi Mátyás)

Ennek a nagyon is határozott nyomait fedeztem fel már a beszélgetésünk alatt is, és ennek az útnak-folyamatnak volt ez a koncert egy, vagy inkább tizenkét – a kezdeteken jóval túl létező – „pillanata”. A darabok közti elengedhetetlen űrt nem zavarta taps, s bár kellett egy kis idő Ránki Fülöpnek a feloldódáshoz, az igazi elmélyüléshez, rendkívül szuggesztív, lírai, s ugyanakkor analitikus, elemző volt.

Ami különösen tetszett, a kidolgozottság. Illetve hogy a darabok ismerősségükkel együtt is komoly meglepetésekkel szolgáltak ezen az estén, és nagyon erős atmoszféra uralta már szinte a koncert legelejétől a termet.

Ranki_Fulop_Szollosi_ZAK_2-162001.jpg

Ránki Fülöp koncertje április 3-án a Zeneakadémián (Fotó/Forrás: Szöllősi Mátyás)

Volt egy olyan érzésem, mikor a b-mollban zúgó hóvihar elcsendesült, hogy akár elölről is kezdődhetne az egész. Mintha egy óra lapján a két kéz volna a két mutató, amelyek újra és újra végigjárják a tizenkét egységet, a nekik rendelt utat, s hogy közben sikerült egyetlen lenyűgöző szövetté összeszőniük mindent. Ránki Fülöp arányt talált a ciklusban, és az egyes darabokon belül is. Tudatossága és precizitása életkorát messze meghaladó módon fogja össze játékát – és ezen az utóbbi szón, hogy mit is jelent, érdemes eltűnődni kicsit. Nem volt hibátlan, szerencsére, ám nagyon is hiteles, őszinte, mindenféle modorosságot és hivalkodást mellőző, már-már filozofikus, amiről sejthetjük, honnan is ered, s egyre kíváncsibbak lehetünk, merre tart.

Ranki_Fulop_Szollosi_ZAK_8-162001.jpg

Ránki Fülöp a koncert után (Fotó/Forrás: Szöllősi Mátyás)

Figyelünk egymás játékára

Kapcsolódó

Figyelünk egymás játékára

Radnóti Róza és Ránki Fülöp húszas éveik elejét tapossák, de korántsem tarthatjuk őket újoncnak. A két fiatal művész a szülői ház és a társművészetek hatásáról beszélt nekünk, és kiderült, hogy kellő képzelettel mindennek köze lehet a zenéhez.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.
Klasszikus

Fischer Ádám is fellép a Royal Albert Hallban

A holdra szállás 50., Viktória királynő születésének 200., a Proms megalapítója, Henry Wood születésének 150. évfordulójára emlékezik a BBC Proms rendezvénysorozata, amelyen idén először környezetvédelemmel kapcsolatos zeneműveket is műsorra tűztek.
Zenés színház

Liliom hazatalál

Április 26-án mutatja be a Budapesti Operettszínház a Molnár Ferenc színműből készült világhírű musicalt, a Carouselt. Béres Attila rendezővel a Liliom iránti rajongásáról és a készülő előadásról beszélgettünk.
Jazz/World

Budapesten játszik John McLaughlin, a gitárlegenda

John McLaughlin, olyan zenészóriásokkal játszott együtt, mint Miles Davis, Jimi Hendrix, vagy Jaco Pastorius, az ő nevéhez fűződik az első jazz-rock album, és a szimfonikus zene, a jazz és az indiai zene legelső fúziója. Ezúttal a The 4th Dimension nevű zenekarával lép fel április 20-án.
Tánc

Így fog kinézni a kibővített Trafó előtere és kávézója!

A szeptemberben induló évadban új terekkel, kávézóval, pénztárral, ruhatárral várja látogatóit az intézmény. A tavaszi időszakban pedig a Liliom utca felől tudják megközelíteni a házat az érdeklődők.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Ez a csellóirodalom egyik legszebb versenyműve

Dvořák egyik legszebb művével, a h-moll gordonkaversennyel búcsúzik a Müpa közönségétől a Pannon Filharmonikusok ebben az évadban.
Klasszikus magazin

Chaplin, az elfeledett zeneszerző zseni

Legtöbb filmjéhez maga komponált zenét, pedig nem tudott kottát olvasni. Egy időben sehova nem ment a hegedűje nélkül, és zeneszerzőként Oscar-díjat is nyert. Chaplin kevéssé ismert arca a muzsikusé.
Klasszikus hír

Kínába vitte Balázs János Bartók III. zongoraversenyét

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar nyitotta a Csiangszui Nemzetközi Zenei Fesztivál programját a kínai Nankingban Balázs János zongoraművész közreműködésével, Hamar Zsolt vezényletével.
Klasszikus london

Fischer Ádám is fellép a Royal Albert Hallban

A holdra szállás 50., Viktória királynő születésének 200., a Proms megalapítója, Henry Wood születésének 150. évfordulójára emlékezik a BBC Proms rendezvénysorozata, amelyen idén először környezetvédelemmel kapcsolatos zeneműveket is műsorra tűztek.
Klasszikus interjú

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.