Klasszikus

Jurij Tyemirkanov: Varázsló, pálca nélkül

2012.12.04. 07:08
Ajánlom
A Szentpétervári Filharmonikus Zenekar pesti vendégjátéka egyszerre volt a lehető leghagyományosabb és a tökéletessége révén egészen rendhagyó koncert. MÉLTATÁS

Ne tagadjuk, vannak pillanatok, amikor már-már a komolyzenei koncertélet rákfenéjének tűnik a kiismerhetőség, a repertoár slágerdarabjainak unásig való összepárosítgatása. A romantika uralma, a nyitány-versenymű-szimfónia sablon, a program-összeállítások olykori kóros óvatossága, amely persze korántsem csupán hazai jelenség. A kelet felé turnézó angol együttesek elmaradhatatlan Ruszlán és Ludmilla-nyitánya, a pesti vendégszereplések ugyancsak szinte elhagyhatatlan ráadásszáma, az V. Magyar tánc, vagy éppenséggel az a felismerhető mintázat, hogy az orosz zenekarok és karmesterek előszeretettel nyitják hangversenyeiket Prokofjev Klasszikus szimfóniájával.

Épp így tett most Jurij Tyemirkanov és együttese, a Szentpétervári Filharmonikus Zenekar is, hogy aztán Schumann a-moll zongoraversenyével, majd Dvořák VIII. szimfóniájával végig következetesen belül maradjon a repertoár legeslegbelsőbb körén. S emiatt, amint az a fentiekből már kitetszhetett, lett is volna néhány halk panaszszavunk, ha egy magasabb igazság nem helyezi hatályon kívül teoretikus zsörtölődésünket. Az igazság, miszerint minden nagy koncert önálló és önmagában teljes univerzum, amit oktalanság a hangversenyélet általános gyakorlatán belül értelmezni-értelmezgetni. Merthogy nagy koncert lesz a november 30-i este, az jószerint már Prokofjev szimfóniájának első tételében bizonyosnak ígérkezett. Nem csak a játékos lendület megnyerő elővezetése, de az a jóízűen fanyar humor is ezt előlegezte, amely a hegedűk által vissza-visszahozott melléktémában egyszersmind a zenekar vonósainak „kollektív személyiségét" is élményszerűen kirajzolta. A harmadik tétel Gavotte-ja ezúttal valóban táncnak, méghozzá kecses és épp csak egy árnyalatnyit frivol táncnak hallatszott, hogy az Allegro vivace finálé egylélegzetű, könnyed futásáról már magunk is csak futólag szóljunk.

S mindeközben annak is bizonyságát vehettük, hogy a világhírű, ám világsztárként sosem ajnározott 74 éves dirigens, Jurij Tyemirkanov bátran a nagy karmesterek legszűkebb elitjéhez sorolható művész. Pedig Tyemirkanov nem csak a pálcát mellőzi (akárcsak fiatalabb honfi- és pályatársa, Valerij Gergiev), de egyszersmind minden hókuszpókusz nélkül vezényel: pontos és elegáns, az ütemezést korrekten megadó mozdulatai ugyan a hangulati és emocionális mozzanatokat is kirajzolják, csakhogy takarékosan, és döntően nem a közönség, hanem a zenészek számára. S mégis, hála a zenekarral fennálló több évtizedes munkakapcsolatának (elvégre 1988 óta irányítja a szentpéterváriakat), a karmester gesztusai kifelé is jól érzékelhetően alakítják a pillanatnyi hangzásképet és dinamikát, s ez a finoman reagáló játék, az összhang folyamatos újjáteremtése különleges tapasztalatot kínált a közönség számára.

Mindez a program második száma kapcsán is bátran elmondható lenne, ha e részben nem kellene egy másik művész számára fenntartanunk lelkesedés-potenciálunkat. A grúz zongoraművésznő, Eliszo Virszaladze ugyanis igazolta Szvjatoszlav Richter egykori méltató formuláját, mely szerint ő lenne a világ legjobb Schumann-játékosa. A komolyzene persze nem sport, errefelé legjobb előadóból egyszerre több is számba vehető, s ezt a banalitást annál is indokoltabb itt elmondani, hiszen alig pár hete, a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjein Richard Goode úgyszintén emlékezetes, a legmagasabb mércéhez igazodó a-moll zongoraversenyekkel örvendeztette meg a magyar közönséget. Virszaladze most legalábbis elérte ezt a szintet, s játékával, úgy lehet, Fischer Annie emlékét idézhette fel az idősebb koncertlátogatók számára. Csodálatosan elmélyült, tartottan szenvedélyes, s a vulgárszexizmus értelmében egy pillanatra sem „nőies" volt Virszaladze zongorajátéka, s így aztán tartós bánatunk marad, hogy a zongorista, dacára az ovációnak, pillanatnyi tétovázás után végül ráadás nélkül hagyta el a pódiumot.

A meghirdetett program második felét kitöltő Dvořák-szimfónia ismét egy slágerdarab újrafelfedezését kínálta. A recenzens ezúttal is egy közeli fesztiválzenekari emlékkel, továbbá a Concerto Budapest ugyancsak párhetes produkciójának ismeretével közeledhetett Tyemirkanovék interpretációjához, amely kitelt szépségével és gazdagságával valósággal diadalmasnak bizonyult. A második tétel építkezésének érzéki felmutatása, a harmadik tétel indulásának gyönyörködtető öröme, s egyáltalán, a mindvégig csodálatos tisztasággal játszó rezesek és fafúvósok teljesítménye nem hagyott egy szikra fanyalognivalót sem a koncertkritika számára.

A két ráadásszámmal megtoldott koncert végül aztán csak kitört a szűk repertoárból, hogy Stravinsky Pulcinella-szvitjének Vivo tétele révén a szentpéterváriak rezes és nagybőgős jutalomjátékkal szegjék be az estét.

Közelednek az ünnepek - hangzik mostanában a kötelező idényjellegű fordulat, ám egy ünnep múlt péntek óta éppenséggel távolodik tőlünk az időben. De ha igaz, csakis az időben.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus Szentendrei Ister Napok

Szentendrei Ister Napok – a Duna ünnepe

Szentendrén 2018. július 21-22-én kerül sor az immár több mint egy évtizede megrendezendő Ister Napokra, azaz a Duna ünnepére. A város helyi hagyományaira és népzenére épülő fesztivál az egyik legkedveltebb ingyenes, családi rendezvény. A hagyományos szombat esti zenés gyertyaúsztatás mellett számtalan, a Duna köré szerveződő játék, táncház, koncert - többek között a Muzsikás, Vujicsics Együttes, Zuboly, Guca Partyzans, Dalabai, Herczku Ágnes és Nikola Parov Quartet - várja a Szentendrére látogatókat.
Klasszikus vicces

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.
Klasszikus vagyim holodenko

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Klasszikus hír

Gödöllőn megfér egymás mellett Bach és Django Reinhardt

Klasszikus műveket és crossover produkciókat is bemutat a Barokk Randevú elnevezésű zenei fesztivál augusztus 10-én és 12-én a Gödöllői Királyi Kastélyban.
Klasszikus Beatrice Rana

Piknik Beethovennel a kastélyparkban, a zene szárnyán Párizsba és Londonba

Július 21-én szombaton este és július 22-én vasárnap délelőtt újra piknikkoncertek a kismartoni Esterházy-kastély parkjában.