Klasszikus

Jurij Tyemirkanov: Varázsló, pálca nélkül

2012.12.04. 07:08
Ajánlom
A Szentpétervári Filharmonikus Zenekar pesti vendégjátéka egyszerre volt a lehető leghagyományosabb és a tökéletessége révén egészen rendhagyó koncert. MÉLTATÁS

Ne tagadjuk, vannak pillanatok, amikor már-már a komolyzenei koncertélet rákfenéjének tűnik a kiismerhetőség, a repertoár slágerdarabjainak unásig való összepárosítgatása. A romantika uralma, a nyitány-versenymű-szimfónia sablon, a program-összeállítások olykori kóros óvatossága, amely persze korántsem csupán hazai jelenség. A kelet felé turnézó angol együttesek elmaradhatatlan Ruszlán és Ludmilla-nyitánya, a pesti vendégszereplések ugyancsak szinte elhagyhatatlan ráadásszáma, az V. Magyar tánc, vagy éppenséggel az a felismerhető mintázat, hogy az orosz zenekarok és karmesterek előszeretettel nyitják hangversenyeiket Prokofjev Klasszikus szimfóniájával.

Épp így tett most Jurij Tyemirkanov és együttese, a Szentpétervári Filharmonikus Zenekar is, hogy aztán Schumann a-moll zongoraversenyével, majd Dvořák VIII. szimfóniájával végig következetesen belül maradjon a repertoár legeslegbelsőbb körén. S emiatt, amint az a fentiekből már kitetszhetett, lett is volna néhány halk panaszszavunk, ha egy magasabb igazság nem helyezi hatályon kívül teoretikus zsörtölődésünket. Az igazság, miszerint minden nagy koncert önálló és önmagában teljes univerzum, amit oktalanság a hangversenyélet általános gyakorlatán belül értelmezni-értelmezgetni. Merthogy nagy koncert lesz a november 30-i este, az jószerint már Prokofjev szimfóniájának első tételében bizonyosnak ígérkezett. Nem csak a játékos lendület megnyerő elővezetése, de az a jóízűen fanyar humor is ezt előlegezte, amely a hegedűk által vissza-visszahozott melléktémában egyszersmind a zenekar vonósainak „kollektív személyiségét" is élményszerűen kirajzolta. A harmadik tétel Gavotte-ja ezúttal valóban táncnak, méghozzá kecses és épp csak egy árnyalatnyit frivol táncnak hallatszott, hogy az Allegro vivace finálé egylélegzetű, könnyed futásáról már magunk is csak futólag szóljunk.

S mindeközben annak is bizonyságát vehettük, hogy a világhírű, ám világsztárként sosem ajnározott 74 éves dirigens, Jurij Tyemirkanov bátran a nagy karmesterek legszűkebb elitjéhez sorolható művész. Pedig Tyemirkanov nem csak a pálcát mellőzi (akárcsak fiatalabb honfi- és pályatársa, Valerij Gergiev), de egyszersmind minden hókuszpókusz nélkül vezényel: pontos és elegáns, az ütemezést korrekten megadó mozdulatai ugyan a hangulati és emocionális mozzanatokat is kirajzolják, csakhogy takarékosan, és döntően nem a közönség, hanem a zenészek számára. S mégis, hála a zenekarral fennálló több évtizedes munkakapcsolatának (elvégre 1988 óta irányítja a szentpéterváriakat), a karmester gesztusai kifelé is jól érzékelhetően alakítják a pillanatnyi hangzásképet és dinamikát, s ez a finoman reagáló játék, az összhang folyamatos újjáteremtése különleges tapasztalatot kínált a közönség számára.

Mindez a program második száma kapcsán is bátran elmondható lenne, ha e részben nem kellene egy másik művész számára fenntartanunk lelkesedés-potenciálunkat. A grúz zongoraművésznő, Eliszo Virszaladze ugyanis igazolta Szvjatoszlav Richter egykori méltató formuláját, mely szerint ő lenne a világ legjobb Schumann-játékosa. A komolyzene persze nem sport, errefelé legjobb előadóból egyszerre több is számba vehető, s ezt a banalitást annál is indokoltabb itt elmondani, hiszen alig pár hete, a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjein Richard Goode úgyszintén emlékezetes, a legmagasabb mércéhez igazodó a-moll zongoraversenyekkel örvendeztette meg a magyar közönséget. Virszaladze most legalábbis elérte ezt a szintet, s játékával, úgy lehet, Fischer Annie emlékét idézhette fel az idősebb koncertlátogatók számára. Csodálatosan elmélyült, tartottan szenvedélyes, s a vulgárszexizmus értelmében egy pillanatra sem „nőies" volt Virszaladze zongorajátéka, s így aztán tartós bánatunk marad, hogy a zongorista, dacára az ovációnak, pillanatnyi tétovázás után végül ráadás nélkül hagyta el a pódiumot.

A meghirdetett program második felét kitöltő Dvořák-szimfónia ismét egy slágerdarab újrafelfedezését kínálta. A recenzens ezúttal is egy közeli fesztiválzenekari emlékkel, továbbá a Concerto Budapest ugyancsak párhetes produkciójának ismeretével közeledhetett Tyemirkanovék interpretációjához, amely kitelt szépségével és gazdagságával valósággal diadalmasnak bizonyult. A második tétel építkezésének érzéki felmutatása, a harmadik tétel indulásának gyönyörködtető öröme, s egyáltalán, a mindvégig csodálatos tisztasággal játszó rezesek és fafúvósok teljesítménye nem hagyott egy szikra fanyalognivalót sem a koncertkritika számára.

A két ráadásszámmal megtoldott koncert végül aztán csak kitört a szűk repertoárból, hogy Stravinsky Pulcinella-szvitjének Vivo tétele révén a szentpéterváriak rezes és nagybőgős jutalomjátékkal szegjék be az estét.

Közelednek az ünnepek - hangzik mostanában a kötelező idényjellegű fordulat, ám egy ünnep múlt péntek óta éppenséggel távolodik tőlünk az időben. De ha igaz, csakis az időben.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

Géppel dedikálták Bob Dylan új könyvét, a Nobel-díjas zenész bocsánatot kért

599 dollárért (234 ezer forint) árulták Bob Dylan legújabb könyvének azon kilencszáz példányát, amelyek a Nobel-díjas zenész, dalszerző „saját kezű aláírását” tartalmazzák, ám kiderült, hogy mégsem saját kézzel születtek.
Könyv

„Nem akarom elszpoilerezni a saját könyvemet!” – Mészáros Dorka a Lírástudók vendége

A fiatal író ifjúsági regények szerzőjeként kezdte karrierjét, most már felnőtteknek ír. Lendületes, vérfagyasztó krimije megjelenése alkalmából látogatott el a Lírástudók stúdiójába, ahol Grisnik Petra kérdezte.
Plusz

Tóth Krisztina, Székely Csaba és Erdős Virág kéziratára is lehet licitálni a Freeszfe aukcióján

A Freeszfe januárban ünnepli megalakulásának második évfordulóját. A támogatóik – színművészek, rendezők, írók, televíziós személyiségek, képzőművészek –felajánlásaiból az Egyesület online jótékonysági aukciót rendez december 17-én.
Klasszikus

Online formában újjászületett a Muzsika című lap

Újraindult a Muzsika komolyzenei kiadvány. Az online kiadvány ügyvezetője, megbízott főszerkesztője, Bonecz Ervin úgy fogalmaz, céljuk, hogy a megújult Muzsika – a hagyományok megőrzése mellett – merészen és inspirálóan mutassa meg a jelen zenei élet innovatív folyamatait.
Vizuál

Elhúzza az aranycsíkot a legújabb Kolodko-mini

Satuba fogott Rejtő-kötet és egy 14 karátos kisautó szerepel azokon a képeken, amelyeket Kolodko Mihály osztott meg közösségi oldalán.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

Elhunyt Thür Sylvia hárfaművész

A művész négy évtizeden át volt a Magyar Állami Operaház Zenekarának oszlopost tagja, turnékon, hangversenyeken is rendszeresen részt vett. Halálhírét az intézmény osztotta meg közösségi oldalán.
Klasszikus interjú

„Kapcsolatot teremteni a fentiekkel” – Beszélgetés Oláh Patrikkal

Alighogy kitüntetéssel lediplomázott, már tanít is a Zeneakadémián. Ő komponálta a zenetörténet első lovári nyelvű miséjét, és döntőbe jutott az idei Bartók Világversenyen. Oláh Patrik zeneszerző gazdag díjgyűjteménye nemrég az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjjal bővült.
Klasszikus ajánló

Út a sötétségből a világosság felé – kortárs karácsonyi darab hallható a Zeneakadémián

A 21. századi zenetörténet egy monumentális alkotásának bemutatására készül a Filharmónia Magyarország: december 8-án a Zeneakadémia Nagytermében első alkalommal hallhatja a magyar közönség Hilarion Alfejev Karácsonyi oratóriumát.
Klasszikus magazin

Wagner-tenor és rockénekes – Peter Hofmannra emlékezünk

Az operarajongók alighanem Patrice Chéreau legendás Ringjéből emlékeznek Peter Hofmannra, miközben a német tenor jelentős könnyűzenei munkássággal is rendelkezett. Három videóval mutatjuk be sokoldalúságát.
Klasszikus ajánló

December 1-től látható a mozikban A mi Kodályunk második része

Petrovics Eszter dokumentumfilm-trilógiájának második része az I. világháborútól a Psalmus Hungaricus bemutatójáig kíséri figyelemmel Kodály Zoltán életét. A főszerepeket Fekete Gábor színművész és Radnóti Róza zongoraművész alakítják.