Klasszikus

Kadosa 100

2003.09.19. 00:00
Ajánlom
A Fesztiválzenekar centenáriumi emlékkoncertjének hangütését egy tévéinterjú bejátszása adta meg, amelyben Kadosa Pál elmondja, hogy amikor zongorapedagógusként a nagy művekkel kell szembesülnie, mindig átérzi saját teljesítményének kicsiségét. Majd hozzátette: nemcsak hogy nem akarja eltagadni hibáit, de vállalja is értük a felelősséget.

Ezt az álszerénynek tetsző vallomást - melyhez hasonlókat bőséggel találni Breuer János 1978-as interjúkötetében is - ellenpontozza a tekintet huncut csillogása, ami mégis azt sejteti: aki így beszél, tudja, hogy van mire szerénynek lennie. És hogy húsz évvel halála után többen jöttek el az emlékkoncertre, mint amennyit a legtöbb élő komponista össze tudna trombitálni egy szerzői estjére, jelzi: ma is sokan vannak még, akik tudják ezt. A fennmaradt legenda persze elsősorban a tanáré, Kocsis, Ránki, Schiff, a koncerten fel is lépett Jandó Jenő és Csalog Gábor, jóformán az egész ma negyven-ötvenéves pianistanemzedék mesteréé, aki azonban mégis mindig elsősorban zeneszerzőnek tartotta magát.

Az est Fischer Iván által összeállított programja egy közel hat évtizedes komponistapálya terméséből merített, változatosan, de stiláris rokonszenveket vállalva. Egy kamarazenei és egy zenekari félidő került egymás mellé, néhány kórusszámmal színesítve. Német pedagógiai gyűjtemény számára írott hegedűduók (Eckhardt Violetta és Iván Tímea), hászid dalfeldolgozások (Csákányi Eszter és Darvas Ferenc), népdalkórus és tömegdalok mutatták, hogy Kadosa szívesen, alkalmazkodóan és sokirányúan felelt a külső inspirációkra, a 30-as és 40-es évek különféle (ó, mennyire különféle!) Gebrauchsmusik-igényeire. Ebből az összeállításból kiderült, hogy az instrumentális ihletésűként elhíresült szerző az ízlésesen Kodály-követő Aki szép lányt akar venni-kórusban is remekelt. Nem is beszélve a korszakos slágerré vált Május-köszöntőről ("itt van május elseje, / énekszó és tánc köszöntse"), amelyben Fischer a kecskeméti Miraculum-leánykar élén elragadó ügyességgel vert hidat a dal születésekor uralkodott tavaszváró reménykedés és az utókor plakativitástól irtózó, szkeptikussá sápadt "tiszta zeneisége" között. S hogy e híd létrejöhetett, épp ez bizonyítja Kadosa dalának teherbírását.

Ami a műhely önnön törvényeinek engedelmeskedő kompozíciókat illeti, az elhangzottak egy kivétellel valamennyien a harmincas évekből származnak. A kakukktojás, az 1960-as 4. zongoraszonáta, mi tagadás, bennem feszengő érzéseket keltett. Nem is annyira anakronisztikus mivolta, Bartókon át egészen a XIX. század végének romantikus-magyaros emlékképeiig és Debussyig kalandozó eklektikája, mint inkább itt-ott szinte naivitásba átcsapó túlegyszerűsítései és fogalmazásmódjának tétovasága miatt. Igaz, ebben szerepe lehetett Csalog Gábornak a lemezen is kiadott szerzői előadás acélhúrozatú felfogásánál oldottabb, impresszionisztikusabb játékának is. Annál örvendetesebb volt hallani a Kadosa valaha volt nemzetközi hírnevét megalapozó Hegedű-zongora partitát (Ágoston András, Csalog Gábor), amelyik a megkerülhetetlen bartóki példák (2. szonáta, Hegedűrapszódiák) mellett valamilyen rejtelmes módon a megírásakor még éppen csak készülőben lévő, hasonló apparátusú Stravinsky-darabokkal (Divertimento, Duo concertant) is alkati rokonságot mutat. Ez a káprázatos naprakészség, a ki tudja milyen forrásokból és sejtésekből táplálkozó érzékenység, a kor hangjához idomulni képes simulékonyság jól kirajzolja Kadosa formátumát: a követő és nem iránymutató kismesterét, aki ugyanakkor pontosan ismeri és képes is szabatosan megfogalmazni saját mondanivalóját. A Partitánál önállóbb és letisztultabb nyelvű Vonósnégyes-verseny (Auer-vonósnégyes) pedig már valóságos zsonglőrként játszik néhány neo-barokk vagy éppen dzsesszes alapelemmel, néhol kissé szószaporítóan bele is feledkezve önnön ügyességébe. És ez a versenymű vezetett át a zongoraszólós Concertinóhoz, a háború által jóvátehetetlenül kettétört Kadosa-életmű csúcspontjához. Ötleteinek frissessége, kidolgozásának gondossága, könnyed közlékenysége és klasszicizáló arányossága nem pusztán szerzője rangját mutatja, hanem egyúttal éles fényt is vet egy olyan szerves és rokonszenves európai zenekultúrára, amelynek vállalt hübrisze volt, hogy a jelennek akart élni, és ezért el is érte a büntetés, az önkínzásra ítéltetett utókor méltánytalan feledése.
Az est közreműködői nyújtotta korrekt interpretációk közül kimagaslott Jandó Jenő szellemesen fanyar játéka, nagyban segítve a közönséget a Concertino jelentőségének felismerésében.

(Kadosa Pál művei - Budapesti Fesztiválzenekar, vez. Fischer Iván, Millenáris Teátrum, szeptember 6.)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Vizuál

Fedezd fel Frida Kahlo életének helyszíneit!

Lehet-e még újat mondani arról a nőről, aki az életét és az érzéseit ilyen mélységben tárta a nyilvánosság elé, aki saját személyét is a művészete részévé változtatta? Az ikonikus képzőművészek életét bemutató filmek sorában ezúttal a mexikói festőművésznő nyomában járunk.
Fidelio Tours

A Gyógyítókerttől a Pajtaszínházig – Partitúra az Őrségben

Az Őrségben kalandozik a Partitúra kulturális felfedezőműsor szeptember 26-án, szombaton 14.30-tól a Duna tévén. Egyébként az Őrség onnan kapta a nevét, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek ide az ország nyugati kapujának védelmére.
Színház

Hát én nem vagyok magyar? – Kondor Ernő, a pesti kabaré „feltalálója”

A magyar kabaré története szomorú históriákkal teli, a nagy nevettetők élete sokszor egyáltalán nem volt vidám. De talán az egyik legigazságtalanabb sors a honi kabaré alapítójának, Kondor Ernőnek jutott. Őt már az életében elfelejtették. Pedig pályatársa, Kellér Dezső joggal nevezte őt a műfaj feltalálójának, ugyanis az általa megteremtett irodalmi kabaré a világon egyedülálló volt.
Jazz/World

„Gyakran maga a hangszer ihlet meg" – Bögöthy Ádámmal beszélgettünk

Bár Bögöthy Ádám zenei tanulmányait gitáron kezdte meg, hamar kiderült, hogy a nagybőgő hangja is közel áll a szívéhez. A Kodolányi János Főiskolán és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is jazz tanszéken tanult – a két képzést párhuzamosan végezte el –, azóta pedig számos versenyen bizonyította tehetségét. Három éve csatlakozott a Modern Art Orchestrához, ennek kapcsán beszélgettünk vele a zenekarról, jazzről, vallásról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Klasszikus magazin

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus hír

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.
Klasszikus kritika

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.
Klasszikus hír

Költözni kényszerül a Rádiózenekar

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez kerül a Magyar Rádió által használt három épület, a Rádiózenekar viszont még nem szolgál közzétehető információkkal az ügyben. Az biztos, hogy költözniük kell.