Klasszikus

Kalapács, zongora

2006.01.09. 00:00
Ajánlom
Ambivalens koncerten voltam január 4-én este a Zeneakadémián. A Zongora című hangversenysorozat részeként Jean-Efflam Bavouzet játszott Beethovent és Ravelt a Nagyteremben. De mintha a szünetben kicserélték volna a zongorát. Vagy a zongoristát?

A Hammerklavier-szonátában Bavouzet dübörögve és hatalmas, teátrális mozdulatokkal söpört végig a hangszeren. Az első tétel feszültnek, akaratosnak, néhol szinte görcsösnek tűnt. A művész harcolt a zongorával, csatázott a darabbal. Nem a szerzemény ellen, hanem érte küzdött, a győzelemhez azonban nem lett volna feltétlenül szüksége a pörölycsapás-szerű akkordok kemény hangzására, és az egyébként is útkereső, csapongó motívumok végletes széttagolására. Beethoven nagyszabású műve nem tartozik a leggördülékenyebb, legközérthetőbb szonáták közé; nem is adta meg magát egykönnyen.

Az improvizatív jelleg, ami az első tételben túlzásnak bizonyult, meglepő és izgalmas fordulatokhoz vezetett az Adagio sostenutóban. A motívumok mintha éppen január 4-én este szerveződtek volna lassú tétellé Jean-Efflam Bavouzet kezei alatt. Ha maguk a hangok nem is voltak rögtönzöttek, a szeszélyes effektusok és az érzelmi szélsőségek mindenképpen egyszerivé és megismételhetetlenné tették a művész játékát. A negyedik tétel sűrű szövésű matériájának előadása sajnos sokban emlékeztetett az első tétel agresszivitására, bár kevésbé volt ideges és heves. A szonátában a színpadias mozdulatokkal nem is esztétikai értékük/értéktelenségük miatt nem voltam kibékülve, hanem mert sokszor a zenei kifejezést próbálták pótolni.

Ilyen előzmények után hihetetlen volt a Miroirs nyitótétele, a Noctuelles varázslatos első pár hangja: a vészjósló éjjeli lepkék a szervezettség és a ráérzés ideális egyvelegével árasztották el a billentyűket, finom, fényes, de egyáltalán nem erőszakos hangszínen. Hátborzongató volt a ciklus második tétele. A Szomorú madarak jellegzetes repetált hangpárjából a második annyira halk és ijedt volt, hogy sokszor attól tartottam, nem is fog megszólalni. Ez természetesen nem következett be, viszont egy olyan feszültségre-ernyedtségre alapuló izgalmi állapotot hozott létre a hangversenyteremben, amely alól senki sem tudta magát kivonni.

Jean-Efflam Bavouzetnek egyetlenegy felesleges gesztusa sem volt többé, csak ült a zongora mellett egyenes derékkal, és megfagyasztotta – felizzította maga körül a levegőt. Magával ragadó volt a harmadik tétel bárkájának ringatózása, és színes, mint a napfény játéka az óceánon. Az Alborada del Gracioso szerepéhez illően kihívó volt és büszke. A Harangok völgye lassan távolodott, majd mély, meleg, pedáldús homályba veszett az ötödik tétel végén.

Nem csak a Miroirs negyedik tételének spanyol szívtiprója, de Ondine sellő is igencsak értett a csábításhoz a Gaspard de la nuit kezdetén. Kecses volt, áttetszően karcsú és hajlékony. Egy leheletnyit talán kimértebb, mint más hableányok, de ez mit sem változtatott vonzerején. Mindezt annak köszönhette, hogy Bavouzet a legkifejezőbb fortéban sem ragadtatta magát olyan kalapácsoló vagy durva hangszínre, mint néha a Beethoven-műben. A szomorú madarak énekéből már ismerős könyörtelen, repetált hangok hervasztó hangulattal vonták be a második tétel akasztófáját a fiatal francia zongoraművész interpretációjában. Az ördögi Scarbo, a törpe félelmetes egységét képezte vadságnak és számító értelemnek: egy vérfagylalóan horrorisztikus és szánnivalóan szerencsétlen figura elevenedett meg a Zeneakadémia színpadán.

Jean-Efflam Bavouzet ráadásként Ravel Prélude-jét és a Jeux d’Eau-t játszotta fergetegesen és felszabadultan a részben állva tapsoló közönségnek. Sajnos a hangverseny második feléről volt, aki hazament. Pedig ami a szünet után történt, az önmagában is felért egy teljes koncerttel.

(„A Zongora” – Jean-Efflam Bavouzet koncertje; 2006. január 4. 19:30 Zeneakadémia; Beethoven: B-dúr „Hammerklavier” szonáta, op. 106; Ravel: Miroirs (Tükrök); Gaspard de la Nuit)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Zenés színház

Decemberig nem lesz opera az Operában, de azért vannak jó híreink is

Szeptemberben Billy Elliotot játszanak az Erkel Színházban, a társulat vidéken, Székelyföldön, New Yorkban turnézik. Kihirdették a 2019/20-as évadot. Alighanem az Erkel Színház is be fog zárni két évre. Mutatunk néhány fotót az Eiffel Műhelyház és az Ybl-palota felújításáról is.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg augusztusban!

Júliusban indult sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent vagy megjelenés előtt álló magyar és külföldi kiadványok közül. Augusztusi válogatásunk már jellemzően az őszi hangulatra készít fel bennünket.
Jazz/World

Elhunyt Aretha Franklin

76 éves korában elhunyt Aretha Franklin, a soul legendás királynője, akinél nyolc éve állapítottak meg rákot.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Klasszikus bencze máté

Bencze Mátéért szurkolhatunk a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén

A Virtuózokban megismert fiatal szaxofonos augusztus 18-án, a verseny elődöntőjében elsőként áll színpadra Edinburghben.
Klasszikus ajánló

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus kulissza

Előkerült még egy hangfelvétel, amelyen Rahmanyinov játszik Rahmanyinovot

A Szimfonikus táncok című művének zenekari próbái idején a zeneszerző a zongorához ült, hogy demonstrálja, hogyan képzeli a darabot. Ennek a felvétele jelent most meg.