Az együttesével 1997-ben kiadott „Ivory Tower” című albumot 1999-ben a „The Crossing” követte, amelyen már Papesch Péter basszusgitározik. Mindkét lemezen olyan nem szokványos, jazz-rockos hangzással találkozhatunk, ami sok fiatalt meghódított a műfajnak. Ez a formációk jellege mellett a zenészek személyének köszönhető, hiszen mindkét basszusgitáros megfordult már korábban egy-két együttesben, a csodagyereknek számító Borlai Gergő nevével pedig számos hazai sztár csapatában, többek között Tátrai Tibor Boom-Boom nevű zenekarában találkozhatunk. Nem véletlen tehát, hogy a Kaltenecker triók tagjai belevitték játékukba a könnyűzene erősebb színeit: a fergeteges slappelések és dobszólók végig felpörgetik a ritmust.

1999-ben jelent meg Kaltenecker Zsolt második szólóalbuma „Songs From The 20th Century” címmel. Ezután a zongorista az ütőhangszereken játszó Dés Andrással –akinek volt kitől muzikalitást örökölnie, hiszen Dés László csemetéje– készített felvételt (In The Beginning There Was The Rhythm), mely két kiváló, nagy összhangban lévő muzsikus egymásratalálásáról tanúskodik. A következő triólemez 2001 végén „Rainy Films” címmel került a boltok polcaira, s ezen már egy teljesen új felállással találkozhattunk (Kaltenecker Zsolt - zongora, Barcza Horváth József - bőgő, Mohay András - dob). Noha Kaltenecker hű maradt egyéni, progresszív main-stream-es stílusához, az akusztikus formáció szakított a korábbi triók rockos játékmódjával, az albumot klasszikus jazz-hangvétel jellemzi.

Ugyanezt a zenei koncepciót követi Kaltenecker Zsolt idén áprilisban rögzített Triangular Expressions című lemeze is. Bár a korong szólóalbumként jelent meg, továbbra is Barcza és Mohay maradtak a szerző partnerei. A hallható zene az egyöntetű Kaltenecker-stílust tükrözi: már a bevezető, „Song For Michel” is a zongorista jellegzetes hangján szólal meg. A felvételen szereplő tíz szám közt Wayne Shorter, Herbie Hancock, Kate Bush és Bud Powell négy örökzöldjének alkalmanként igen lendületes, élénk ritmusú feldolgozása kapott helyet. Érdekesség az „A Thousand Years” című Sting-átirat, melyben a téma a szám eredeti, lírai hangulatába ágyazva nyer árnyaltabb értelmezést. (Személyes örömömre szolgál, hogy egyik kedvencem rátalált másik, nagyra becsült (pop)zenészemre: Kaltenecker Zsoltnak ez már sokadik Sting-feldolgozása.)

A saját művekről elmondható, hogy kompozíciójukban és ritmikailag is összetettek, aprólékosan kidolgozottak. A könnyen befogadható, dallamos szerzemények közt találunk hamísítatlan bőgő-lüktetéssel kísért blues-t (Marching Blues), érzelmes balladát (Farewell) és álmodozós történetet is (I Had A Dream), melyekben a hangnem- és ütemváltásokban gazdag témák előadását a sehol sem öncélú, hibátlan zongoraszólók színesítik. Ám Kaltenecker Zsolt virtuozitása mellett Barcza lenyűgöző bőgőkísérete és Mohai precíz ütemdiktálása sem szürkül a háttérbe: egy-egy szólóban ők is megcsillogtatják tehetségüket.

A „Triangular Expressions” –akárcsak elődje, a „Rainy Films” – Japánban is megjelenik, tovább öregbítve a szerző és együttese, és ezáltal a magyar jazz remélhetően egyre növekvő hírnevét is.

Kaltenecker Zsolt: Triangular Expressions
KCG, 2002