A 16 éves Felix Mendelssohn egy hosszabb, édesapjával közös párizsi utazás és egy Goethénél tett látogatás után kettős vonósnégyesre komponálta legújabb darabját, melyről szeretett mestere, Carl Friedrich Zelter meglehetősen lakonikusan csak annyit jegyzett meg, hogy "van keze, lába". A kompozíció azonban messze több egy tehetséges fiatalember szárnypróbálgatásánál. Az Oktettben egy egészen eredeti, a következő évtizedek zenei nyelvére jellemző új hangot kísérletezett ki, legjellegzetesebben a scherzóban. E tétel Goethe Faustjának Walpurgis-éji álmát fordítja át tiszta zenére, s ez a hang bomlik majd ki teljes pompájában a Szentivánéji álom nyitányban. 'Csak nekem mondta el, mi lebegett a szeme előtt - emlékezett vissza Fanny. 'Az ember könnyedén a levegőbe emelkedik, s olyan közel érzi magát a szellemvilághoz, mint korábban soha'". Ekkoriban születik a romantika titokzatos tündér-boszorkány hangja. De formálódik már egy másik, a vadromantikus tájtól inspirált, borongós és misztikus hang is, és ez vezet majd el a Skót szimfónia alaptónusához.

Mendelssohn op. 20-as Oktettjében Mező Péter, Devecsai Gabriella, Dókáné Garger Krisztina, Nagy Krisztina (hegedű); Svékus-Nemes Mariann, Szegedi Nóra (brácsa); Bársonyné Oláh Villő és Horváth Ildikó (cselló) közreműködik majd.