Bach monumentális Karácsonyi oratóriumát gyakran játsszák kétfelé osztva, ennek oka nem csupán a terjedelemben kereshető, hanem a mű felépítésében is: míg az első három kantáta a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódik, a másik három Vízkereszt ünnepét járja körül. Ez a tradicionális felosztás valósult meg a Müpa műsorán is,

A negyedik kantáta a Megváltó születése utáni nyolcadik napon játszódik, amikor a gyermek Jézust a zsidó hagyomány szerint bemutatják a templomban. Érdekesség, hogy épp ehhez az eseményhez köthető egy másik Bach-darab is, mégpedig a roppant népszerű, Ich habe genug kezdetű kantáta, mely az agg Simeon szemszögéből mutatja be a történteket. Az idős férfi ígéretet kapott Istentől, hogy addig nem hal meg, amíg nem látta a Messiást, és mikor a gyermek a szeme elé kerül, felismeri, hogy beteljesedett, amire várakozott. Ezzel szemben

Az ötödik kantáta sokkal eseménydúsabb, ebben megérkeznek a napkeleti bölcsek Heródes királyhoz, hogy megtudakolják, hol van a zsidók újszülött királya. A hatalmát féltő Heródes maga is tudakozódni kezd, majd a történteket közvetlenül folytató hatodik kantátában csellel megpróbálja rávenni a bölcseket, hogy visszaútjuk során számoljanak be neki, hol találták meg a gyermeket. Isten azonban álmukban inti a bölcseket, hogy ne teljesítsék az álnok király kérését, így miután átadják kincseiket a kisdednek, más úton térnek haza.

A január 6-i koncerten Vashegyi György és együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar szólaltatja meg Bach transzcendens muzsikáját, közreműködik a Müpa idei Évad Művésze címével kitüntetett Baráth Emőke, valamint Balogh Eszter, Bernhard Berchtold és Najbauer Lóránt.

Fejléckép: Vashegyi György (fotó/forrás: Posztós János / Müpa)