Karl Marx, vagy Marx Károly, ahogy itthon emlegették negyvenöt éven át, a legjelentősebb 19. századi a 20. században, az a filozófus, akinek kicsavart, torzított gondolatai emberek millióinak haláláért felel. A 20. századi Karl Marx, aki Münchenben született 1897-ben sokkal jelentéktelenebb A kommunista kiáltvány és A tőke szerzőjénél. De miközben Marxot legfeljebb egy kivitelezhetetlen konstrukció megalkotásával vádolhatjuk, a másik Karl Marx náci ünnepségek és a Hitlerjugend számára írt zenét. És hiába adta fel erkölcsi és morális aggályait az opportunizmus érdekében, a II. világháború után még negyven évig professor emeritus lehetett egy stuttgarti akadémián.

Ez a Karl Marx éppen elég idős volt ahhoz, hogy besorozzák, amikor az I. világháború kitört. Természettudományokkal szeretett volna foglalkozni, de miután 1917-ben katona lett, és egy századba került Carl Orff-fal, a Carmina Burana későbbi szerzőjének hatására megváltoztatta elképzeléseit. A két fiatalember útjai elváltak a háború alatt, Marx Ypres mellett brit hadifogságba került. Majdnem egy évvel a békekötés után szabadult, és visszatért Münchenbe, ahol egy szerencsés véletlen folytán, Verdi Requiemjének egyik előadásán újra összetalálkozott Orff-fal, és tanítványa lett a két évvel idősebb kollégának.

Hitlerjugend-tagok egy 1945-ös fotón (Fotó/Forrás: Bundesarchiv)

Orff óráinak hála Marx felkészült arra, hogy felvételizzen a városi zeneakadémiára, néhány év múlva pedig oktatójává vált az intézménynek. 1928-tól a Müncheni Bach Társaság karnagyaként dolgozott a Carmina Burana szerzője mellett, azonban ezt pozícióját nem őrizte meg a nácik hatalomra kerülése után. A Kampfbund fur deutsche Kultur (KfdK) mindkettejüket lecserélte, pedig Marx 1939-től, a háború kitörésével állami ünnepségekhez írott kompozíciókkal bizonyította hűségét a náci rezsimhez. Kantátát írt a germán „vér és föld”-tanhoz kapcsolódó pártnapi rendezvényekhez (Reichserntedankfest), és orgonistaként és karnagyként rutint szerezve a kórusirodalomban, a Hitlerjugend daloskönyveinek is rendszeres szerzője volt.

„Harmónia, stílusbeli kellem, illetve a kamaszos lendület és a magasztos politikai célok házasítása” – így fejezte ki a kor egyik ideológusa a náci mozgalmi zenék ideálját. Hitler rezsimje pedig bővelkedett az ilyen komponistákban: egy Hitlerjugend-daloskönyv egyetlen kötetében 90-100 darab szerepelt, a fiatalok közelében működő zeneszerzők – így az egyetemi tanárként dolgozó Karl Marx pedig különösen elfoglaltak voltak ezeknek a komponálásában.

A zeneszerző háború utáni életéről keveset tudunk. Stuttgartban kezdett tanítani, ahol 1946-ban professor emeritusi címet kapott, és itt hunyt el 1985-ben. Művei között találunk kórusmotettákat, brácsaversenyt, kettősversenyt hegedűkre, zenekari Passacagliát, fúvósdivertimentót és vonósnégyest, kórusműveket, motettákat és kantátákat. Műveit a Bajor Állami Könyvtár őrzi, viszont ma már nem található felvétel a műveiről. Egy náci zeneszerzőtől vörösen villogó névvel? Nem is meglepő.