A következő években mint hegedűvirtuóz járta be Európát: fellépett Párizsban, Londonban, Szentpétervárott. 1785-ben Noailles herceg udvari zenekarának koncertmestere lett, de egy év múlva tovább folytatta vándorlásait. Volt Prágában, Nürnbergben és Kasselben, 1790-ben ismét Pétervárott működött, 1794-ben pedig végleg letelepedett Jénában. 1801-ben hunyt el. Mintegy nyolcvan szimfóniája a mannheimi iskola zenekari stílusát reprezentálja, de hasonló, haladó irányt képviselnek versenyművei, kamarazenéje és operái is.