Klasszikus

Katonadolog – Stravinsky: A katona története

2004.02.17. 00:00
Ajánlom
„A zenét nem interpretálni kell, hanem közvetíteni kell tudni. Az előadó értéke éppen azon a képességén mérhető le, hogy mennyire látja meg, mi van a partitúrában, s nem azt keresi benne makacsul, amit szeretne, ha benne lenne. Ez Ansermet legjobb és legértékesebb tulajdonsága.” – e sorokat Stravinsky akár Tihanyi Lászlóról és arról a hét zenészről is írhatta volna, akik vasárnap délután a Fesztiválzenekar próbatermében zenével töltötték meg Máté Gábor meséjét a katona történetéről.

Az ördög elcsábította katonáról szóló időtlen Faust-mese, melynek orosz jellegét sok egyéb mellett az ördög vodkával való leitatása jelzi, Stravinsky és francia-Svájc legnagyobb írója, Charles Ferdinand Ramuz közös szülötte. Nehéz eldönteni, hogy a mű valójában micsoda, a műfajtörténetben valahol a táncjátéktól jobbra, a melodrámától balra keresendő a helye. A partitúrán a következő áll: „A katona története, elbeszélésre, játékra és táncra”. Bár 1918 szeptemberében, az első előadáson a lausanne-i Városi Színházban, miniatűr színpadon külön szereplő játszotta az ördögöt és a katonát, a jeleneteket narrátor szövege kötötte össze, s két táncos illusztrálta a zenét, Stravinsky eleve úgy írta az egyes tételeket, hogy azok szvit-formában előadhatóak legyenek szöveg nélkül vagy épp csak jelzés értékű szöveggel.

A mű múzsája a nélkülözés volt: a háború nehézségei és az orosz forradalom minden anyagi forrásától megfosztotta Stravinskyt, aki olyan darabot szeretett volna írni, mely könnyen előadható, s így garantálja a sikert. A szükségből kevés játékosban gondolkozó zeneszerző egyedülálló hangszerelésű kamaradarabot alkotott az egyes hangszercsaládok legjellegzetesebb képviselőit állítva színpadra: hegedű, nagybőgő, klarinét, fagott, trombita, harsona és ütőhangszerek eltérő karakterét olvasztja össze varázslatos hangzásban, mintha csak azért lenne szüksége e sokszínűségre, hogy a különbségek kapcsolódási pontjait megmutathassa. De nem csak a hangszín, a zenei anyag is rendkívül heterogén: összeereszti a dél-amerikai tangót a bécsi keringővel, az észak-amerikai ragtime-ot a sevillai paso dobléval, az alpesi sramlizenét az észak-német protestáns korállal. Francia slágerrel oltja be a Dies irae dallamát és orosz ízt ad hozzá, a dob és a nagybőgő egyenletes lüktetésére pedig aszimmetrikus dallamíveket aggat. E hatalmas kavalkádból aztán egy semmire sem emlékeztető művet, a zenetörténet talán legironikusabb darabját hozza létre Stravinsky, melynek humora éppoly elválaszthatatlan a tragikumtól, mint benne a különböző hangzások és stílusok egyvelegének összetevői egymástól.

Hét csodálatos zenész, Eckhardt Violetta hegedűn, Fejérvári Zsolt nagybőgőn, Kiss Gy. László klarinéton, Lakatos György fagotton, Horváth Bence trombitán, Lugosi Róbert harsonán, Herboly László ütőhangszereken mutatta meg a közönségnek vasárnap délután, hogy mit is jelent a valódi kamarazene, amikor hét egyéniség valódi közösséggé válik, mert figyelnek egymásra, mert tiszteletben tartják a másikat, s mert vezetőjük nem uralkodik rajtuk, hanem irányítja őket. Máté Gábor a narrátor, a katona, az ördög, a királylány, az öregasszony, a kikiáltó és még ki tudja ki mindenki szerepében felejthetetlen alakítást nyújtott – egyszerre volt naiv és gonosz, öntelt és ravasz, suttogott és rikoltozott, mórikálta magát és ordibált: előadása egy teljes színtársulat produkciójával felért.

Tihanyi László lefegyverző precizitással irányította az együttest, mindenkit hallgatott és hallott, egy óramű biztonságával vezette át a zenészeket az aszimmetrikus ritmusképletek útvesztőjén. Érzelmektől mentes előadása hű volt a mű szelleméhez: Stravinsky zenéjének távolságtartása a népmesék stílusát követi, melyek szenvtelen arckifejezéssel mondják el a legborzalmasabb történeteket is. Emberi gyengeségünk, tehetetlenségünk, hatalomvágyunk tragikuma csak így elbeszélhető, a legkisebb szenvedély szikrája is mérhetetlen fájdalom lángjába borítaná a felismerést: bukásunk determinált. Az utolsó tétel végén az ördög győzelmét hirdető dobszóló kiszorítja az eleinte még felelgető hegedűhangot, s nem marad más, mint az irgalmatlan büntetés sivár végtelensége. Adorno szavaival Stravinsky művének „csapásai alatt az Idő darabokra hull szét; olyan zene ez, mely a negatív örökkévalóság képe. Romokból épült, s benne a szubjektumból nem maradt egyéb, mint önmaga csonkjai, és annak kínjai, hogy az egész mégsem akar véget érni. Lecsupaszította a szubjektum erejét, mely valaha a zenében egész világot teremtett saját képmására, s leleplezte, hogy csak kínt okozni tud, amely ellen nincs vigasz és tiltakozás.”

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Itt követheti élőben Martha Argerich koncertjét, ha már nem kapott jegyet!

December 12-én este fél 8-kor a Liszt Ferenc Kamarazenekarral lép fel Martha Argerich. A hangverseny teltházas, de a Medici TV közvetíti. Mutatjuk, hol.
Színház

Megszavazta a Parlament az új színháztörvényt

115 igen szavazattal elfogadta az Országgyűlés a kulturális törvénycsomagról szóló törvényjavaslatot, amely miatt hétfőn ezrek tüntettek a Madách téren.
Zenés színház

Kiderült, mit gondol a Metropolitan Opera főigazgatója az énekesekről

Tizenhárom éve áll a New York-i operaház élén, Peter Gelb mindennel találkozott már.
Klasszikus

A 13 éves Rozsonits Ildikó sikere a grazi ifjúsági zongoraversenyen

Rozsonits Ildikó megnyerte a 13-15 évesek korosztályát, de a többi csoportban is akadnak magyar befutók a VI. Nemzetközi Ifjúsági Bartók Zongoraversenyen.
Vizuál

Illusztrátoroktól kérhetsz személyre szóló rajzot karácsonyra

A legviccesebb kérésekről vagy a legemlékezetesebb kliensekről kérdeztük az illusztrátorokat a Pagony lassan hagyományosnak számító karácsony előtti jótékony rajzolása kapcsán.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.
Klasszikus hír

Kecskés D. Balázs Istvánffy Benedek-díjat kapott

A fiatal zeneszerző Három románc című alkotása nyerte el a Magyar Zeneszerzők Egyesületének díját.
Klasszikus fidelio klasszik

Rost Andrea a Fidelio Klasszik vendége

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása december 14-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Elek Ányossal, ifj. Harangozó Gyulával és Rost Andreával.
Klasszikus konferencia

Mi a helyzet a nőkkel a zenében?

Január 8-án és 9-én, az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében szimpóziumot rendeznek a fenti kérdés megvitatására.
Klasszikus zongora

A 13 éves Rozsonits Ildikó sikere a grazi ifjúsági zongoraversenyen

Rozsonits Ildikó megnyerte a 13-15 évesek korosztályát, de a többi csoportban is akadnak magyar befutók a VI. Nemzetközi Ifjúsági Bartók Zongoraversenyen.