Klasszikus

Katonadolog – Stravinsky: A katona története

2004.02.17. 00:00
Ajánlom
„A zenét nem interpretálni kell, hanem közvetíteni kell tudni. Az előadó értéke éppen azon a képességén mérhető le, hogy mennyire látja meg, mi van a partitúrában, s nem azt keresi benne makacsul, amit szeretne, ha benne lenne. Ez Ansermet legjobb és legértékesebb tulajdonsága.” – e sorokat Stravinsky akár Tihanyi Lászlóról és arról a hét zenészről is írhatta volna, akik vasárnap délután a Fesztiválzenekar próbatermében zenével töltötték meg Máté Gábor meséjét a katona történetéről.

Az ördög elcsábította katonáról szóló időtlen Faust-mese, melynek orosz jellegét sok egyéb mellett az ördög vodkával való leitatása jelzi, Stravinsky és francia-Svájc legnagyobb írója, Charles Ferdinand Ramuz közös szülötte. Nehéz eldönteni, hogy a mű valójában micsoda, a műfajtörténetben valahol a táncjátéktól jobbra, a melodrámától balra keresendő a helye. A partitúrán a következő áll: „A katona története, elbeszélésre, játékra és táncra”. Bár 1918 szeptemberében, az első előadáson a lausanne-i Városi Színházban, miniatűr színpadon külön szereplő játszotta az ördögöt és a katonát, a jeleneteket narrátor szövege kötötte össze, s két táncos illusztrálta a zenét, Stravinsky eleve úgy írta az egyes tételeket, hogy azok szvit-formában előadhatóak legyenek szöveg nélkül vagy épp csak jelzés értékű szöveggel.

A mű múzsája a nélkülözés volt: a háború nehézségei és az orosz forradalom minden anyagi forrásától megfosztotta Stravinskyt, aki olyan darabot szeretett volna írni, mely könnyen előadható, s így garantálja a sikert. A szükségből kevés játékosban gondolkozó zeneszerző egyedülálló hangszerelésű kamaradarabot alkotott az egyes hangszercsaládok legjellegzetesebb képviselőit állítva színpadra: hegedű, nagybőgő, klarinét, fagott, trombita, harsona és ütőhangszerek eltérő karakterét olvasztja össze varázslatos hangzásban, mintha csak azért lenne szüksége e sokszínűségre, hogy a különbségek kapcsolódási pontjait megmutathassa. De nem csak a hangszín, a zenei anyag is rendkívül heterogén: összeereszti a dél-amerikai tangót a bécsi keringővel, az észak-amerikai ragtime-ot a sevillai paso dobléval, az alpesi sramlizenét az észak-német protestáns korállal. Francia slágerrel oltja be a Dies irae dallamát és orosz ízt ad hozzá, a dob és a nagybőgő egyenletes lüktetésére pedig aszimmetrikus dallamíveket aggat. E hatalmas kavalkádból aztán egy semmire sem emlékeztető művet, a zenetörténet talán legironikusabb darabját hozza létre Stravinsky, melynek humora éppoly elválaszthatatlan a tragikumtól, mint benne a különböző hangzások és stílusok egyvelegének összetevői egymástól.

Hét csodálatos zenész, Eckhardt Violetta hegedűn, Fejérvári Zsolt nagybőgőn, Kiss Gy. László klarinéton, Lakatos György fagotton, Horváth Bence trombitán, Lugosi Róbert harsonán, Herboly László ütőhangszereken mutatta meg a közönségnek vasárnap délután, hogy mit is jelent a valódi kamarazene, amikor hét egyéniség valódi közösséggé válik, mert figyelnek egymásra, mert tiszteletben tartják a másikat, s mert vezetőjük nem uralkodik rajtuk, hanem irányítja őket. Máté Gábor a narrátor, a katona, az ördög, a királylány, az öregasszony, a kikiáltó és még ki tudja ki mindenki szerepében felejthetetlen alakítást nyújtott – egyszerre volt naiv és gonosz, öntelt és ravasz, suttogott és rikoltozott, mórikálta magát és ordibált: előadása egy teljes színtársulat produkciójával felért.

Tihanyi László lefegyverző precizitással irányította az együttest, mindenkit hallgatott és hallott, egy óramű biztonságával vezette át a zenészeket az aszimmetrikus ritmusképletek útvesztőjén. Érzelmektől mentes előadása hű volt a mű szelleméhez: Stravinsky zenéjének távolságtartása a népmesék stílusát követi, melyek szenvtelen arckifejezéssel mondják el a legborzalmasabb történeteket is. Emberi gyengeségünk, tehetetlenségünk, hatalomvágyunk tragikuma csak így elbeszélhető, a legkisebb szenvedély szikrája is mérhetetlen fájdalom lángjába borítaná a felismerést: bukásunk determinált. Az utolsó tétel végén az ördög győzelmét hirdető dobszóló kiszorítja az eleinte még felelgető hegedűhangot, s nem marad más, mint az irgalmatlan büntetés sivár végtelensége. Adorno szavaival Stravinsky művének „csapásai alatt az Idő darabokra hull szét; olyan zene ez, mely a negatív örökkévalóság képe. Romokból épült, s benne a szubjektumból nem maradt egyéb, mint önmaga csonkjai, és annak kínjai, hogy az egész mégsem akar véget érni. Lecsupaszította a szubjektum erejét, mely valaha a zenében egész világot teremtett saját képmására, s leleplezte, hogy csak kínt okozni tud, amely ellen nincs vigasz és tiltakozás.”

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.
Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.