Klasszikus

Kedvencek

2004.03.29. 00:00
Ajánlom
Egyes darabok kedvesebbek számunkra ketteseknél. Ezeket a műveket önmagukért szeretjük, esetleg játszottuk, valami kellemes emlék kapcsolódik hozzájuk vagy egy olyan felvételünk van belőle otthon, amit etalonnak tartunk. Azt hiszem, ilyenkor is érdemes kísérletezni; meghallgatni más előadókkal, más helyen, más körülmények között. Csak nyitott füllel és szívvel kell az előadásra figyelnünk, félretenni a darab iránt érzett szenvedélyes szeretet szülte pozitív előítéleteinket.

Nem vagyok biztos benne, hogy ez sikerült nekem március 26-án, pénteken az ELTE Jogi Karának Dísztermében az Arpeggione Szonáta hallgatása közben. Nagy Péter és Peter Bruns kamaraestje Schumann Öt népies darabjával kezdődött. Nyitánynak pont megfelelő ez az öt nagyon különböző karakterdarab. A művészek megvillanthatták erényeiket, nagyon kellemes estét ígérve a közönségnek. Másodikként hangzott el Schubert műve, amelyet a kérészéletű hathúrú hangszer helyett manapság elsősorban csellón vagy brácsán szoktak előadni. Nagy Péter neve – őszinte csodálkozásomra – nem szerepel a kedvenc zongoristák között a fórumon. Egyáltalán: nagyon kevés magyar művészt választottak a honlap látogatói. De ha a „Magyarország legempatikusabb zongoristája” címmel indítanánk új fórumtémát, biztosan a legelsők között kerülne fel. Hogy a pénteki szonáta nem volt igazán meggyőző, nem az ő sara.

Azt mondják, kamarazenélésnél nehéz megállapítani, nem is kell firtatni, mi kin múlik; „közös előadásnak túrós a háta”. Ez szerintem ebben a formában nem igaz, bár tény, hogy akármelyik közreműködő jó vagy rossz teljesítménye az összhatást is befolyásolja, nem csak az illető egyéni megítélését. Péntek este az Arpeggione közben úgy éreztem, Peter Bruns zaklatott. Túl rövid íveket fogott csak össze, hirtelen hangulatváltozásai, váratlan ötletei nem tettek jót a darab bensőségességének. Előadása azt a benyomást keltette, hogy nem belülről építkezik, hanem megreked a darab kottafejekkel jelölhető felszínén. Nagy Péter persze zökkenőmentesen követte, még az ad hoc jellegű beintésekre sem volt szüksége. A szonáta élvezhető volt – csak éppen nem Schubert. A bennem élő hangzáskép legalábbis ennél kevésbé hektikus, derűsebb és valahol mégis fájdalmasabb, érzékenyebb.

Mindent megbocsátottam azonban Brahms F-dúr szonátáját hallgatva. A szünet után már Bartók I. Rapszódiájánál is hangról hangra engedett bennem az ellenállás, s Brahms darabját immáron teljes, megújult bizalommal fogadtam. Ez való igazán Peter Brunsnak, nem a vihar egy pohár vízben! Végletek, nagy vibrátók, szárnyaló hangok, szenvedély. Az F-dúr szonátában a hosszú ívek összefogásával sem volt semmi baj, sőt! Az 1730-ban készült velencei Carlo Tonini mestercselló hangját egyre magasabbra vetették a Fazioli zongora keltette hullámok az első tételben. A másodikban a gordonka meditatív pizzicatói és a zongora akkordjai megállították az időt, hogy aztán a harmadikban ismét elindulhasson, méghozzá viharos tempóban. A zárótétel angyali derűje mosolyt csalt a hallgatók arcára. A kezdőmotívum szinkópáját nagyon szerette mindkét előadó, játékukban könnyedség és komolyság egyesült.

A ráadásként elhangzó két Ernest Bloch darab nem hagyott mély nyomokat bennem, a ruhatári sorban inkább az F-dúr szonáta zárótételének főtémáját dúdolgattam. Amennyire sok a hang Brahms mindkét cselló-zongora szonátájában, annyira ritka az olyan előadás, amelyben a billentyűs hangszer legalább néha-néha nem nyomja el a vonóst. A két Péter esetében ez fel sem merült. A hangzás egyensúlyára nagy biztonsággal építhették a fortékat is. Akár kősziklára templomot.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Jazz/World

Elkészült a Kossuth téri ünnepség és a tűzijáték zenéje

Az István király dicsérete című mű zeneszerzője Szarka Tamás, a Ghymes együttes alapító tagja, szólistaként Miklósa Erika operaénekesnő hallható.
Klasszikus

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Zenés színház

Decemberig nem lesz opera az Operában, de azért vannak jó híreink is

Szeptemberben Billy Elliotot játszanak az Erkel Színházban, a társulat vidéken, Székelyföldön, New Yorkban turnézik. Kihirdették a 2019/20-as évadot. Alighanem az Erkel Színház is be fog zárni két évre. Mutatunk néhány fotót az Eiffel Műhelyház és az Ybl-palota felújításáról is.
Színház

Vidéki előadások Budapesten

A Thália Színház szervezésében a Pesti Magyar Színház épületében rendezik meg idén szeptember 3–9. között a népszerű színházi fesztivált, amelyen hét nap alatt nyolc előadás várja majd a közönséget.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Klasszikus bencze máté

Bencze Mátéért szurkolhatunk a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén

A Virtuózokban megismert fiatal szaxofonos augusztus 18-án, a verseny elődöntőjében elsőként áll színpadra Edinburghben.
Klasszikus ajánló

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus kulissza

Előkerült még egy hangfelvétel, amelyen Rahmanyinov játszik Rahmanyinovot

A Szimfonikus táncok című művének zenekari próbái idején a zeneszerző a zongorához ült, hogy demonstrálja, hogyan képzeli a darabot. Ennek a felvétele jelent most meg.