Klasszikus

Kegyelmi állapotban

2003.08.28. 00:00
Ajánlom
Néhány éve egy beszélgetős koncerten Fischer Ádám megszavaztatta a közönséget, hogy hogyan játssza el a zenekar Haydn Üstdobpergés szimfóniájának kezdetét. A szavazás nem azt az eredményt hozta, amit a karmester szeretett volna, de ő beadta a derekát. Aztán a New York Timesnak ugyanő azt mondta: az a különbség közte és a testvére között, hogy ha a zenekarban nem jól játszik a harsonás, akkor Iván elbocsátja, és keres egy másikat, ő viszont megpróbál olyan darabot találni, amelyben nincsen harsonaszólam. Nem éppen jellegzetes karmesteri gondolkodás.

– Nézze, nem olyan vagyok, mint amit Hitler ír a Mein Kampfban, hogy van egy ötlete, aztán, mint a Sarkcsillagot, azt követi tűzön-vízen át. Számomra a legfontosabb a kétkedéshez való jog. Mint művész mindig kételkedem, de mint karmester nem szabad kételkednem, mert az mindenkit összezavar. Otthon kételkedem, a sötét szobában, ahol nem veszik észre.

- Nem zavarja, hogy ennek ellenére sokan most is összetévesztik a testvérével?

- Amikor Ivánnak gratulálnak Bayreuthhoz, az dühíti. Legalábbis remélem. Ahogy én sem örülök, ha megrázzák a kezem a Fesztiválzenekar miatt. De ha Serena és Venus Williams kibírja, akkor a karmestereknél is előfordulhat ilyesmi. Mi legalább nem tudunk egymás ellen játszani.

- Bayreuthba majdnem úgy került, mint Pilátus a credóba. A bécsi klasszika szaktekintélyeként egyszer csak megjelent a Wagner-kultusz kellős közepén.

- Azért én is ebben a világban éltem. Tizenkét éves voltam, amikor az Operaházban először láttam a Tannhäusert. El is aludtam. Rettenetesen unalmas volt. Bayreuthba úgy kerültem, hogy a Ring karmestere, Giuseppe Sinopoli váratlanul meghalt. Az ő helyére hívtak, először csak egy évadra, aztán a próbák során mondták, hogy tartsam meg az egész sorozatot. Úgyhogy én vagyok az első magyar karmester, akit visszahívtak. A mostani Ring-ciklusnak 2005-ben lesz vége, de már lekötöttek a következő évadokra is. Hogy mit vezényelek, még nem tudom.

- Mindegy?

- Nekem elsősorban az a fontos, hogy jó legyen az előadás. Karmesteri szempontból persze a késői darabok az izgalmasak.

- Persze, mert a Lohengrin négy negyedben van végig, csak le kell nyomatni.

- De milyen nehéz jól lenyomatni! Nem erről van szó. Amikor Wagner a Ringet elkezdte, még nem tudta, hogy lesz Bayreuth, lesz a speciális árok és a fedett zenekar. Az igazi törés a Siegfried második felvonása után volt. Akkor hagyta abba Wagner tíz évre a Ringet, és amikor folytatta a Siegfriedet, már tudta, hogy Bayreuth megépül. Tehát a Siegfried végét már egészen másképp hangszerelte. A legizgalmasabb a karmester számára azonban a Parsifal, mert az már a tapasztalatok alapján született.

- A korai darabok igazából nem is valók Bayreuthba?

- Másképpen kell vezényelni a Rajna kincsét, mert sokkal több benne a ritmikus rész, ami nem illik a fedett árok lágyító akusztikájához. Az ilyen darabokat ki kell valahogy hegyezni, élesebben és pontosabban kell megrajzolni, mint máshol.

- De hát a karmester mást hall, mint a közönség.

- Bayreuthban feltétlenül. Ezért át kell állítani az agyamat, ami azért nem olyan nehéz feladat, mint ahogy misztifikálják. Kétszer hátramegyek, az aszszisztensem levezényel egy részt, hallom, hogyan szól, és ráállok a különbségre.

- Mindamellett nem lehet könnyű.

- Nem akkora csoda. Egy korrepetitor, aki a színfalak mögötti zenekart vezényli egy vidéki színházban, pontosan tudja, hogy a hátul lévő zenekarnak hangosabban kell szólnia, hogy a közönség is hallja. Wagner maga azt írta, hogy az első év nem szokott sikerülni, és hogy nekem már az első évben sem voltak problémáim, annak köszönhető, hogy sokat dolgoztam színházaknál, és végigjártam az iskolát. És tudomásul veszem: engem nem azért fizetnek, hogy ott élvezkedjem, hanem mert van egy érdekes feladat, amit meg kell oldani.

- Feladat ide vagy oda, Bayreuth mégis a csúcs. Vagy az egyik csúcs a pályán.

- Van ott egy galéria, hogy kik vezényeltek a színházban. Richter János az első, és már nem is én vagyok az utolsó, mert Andrew Davis utánam jött. De ott van Furtwängler és Toscanini is.

- Megkapta a koszorút?

- Engem Bayreuth elsősorban azért érdekel, mert itt sokkal jobban meg lehet Wagner zenéjét érteni. A koszorú nagyon jó dolog, de nem az én dolgom, hogy ezen törjem a fejem. Az ember persze döngeti a mellét, mert nem igaz, hogy nem számít. De az egész Ring éppen arról szól, hogy a hencegés mennyire ártalmas. Büszke vagyok, hazugság volna tagadni, de nem vagyok büszke a büszkeségemre. Fontos, hogy valaki hol vezényel, de fontosabb a hogyan.

- Csakhogy Tiszapalkonyán akárhogy vezényelhet, nem lesz világszínvonalú a tűzoltózenekar.

- Eljutottam a pályámon addig a kegyelmi állapotig, hogy nem azért kell vezényelnem, hogy visszahívjanak valahová. Van annyi meghívásom, hogy ne haljak éhen, és akkor már csak az számít, hogy jól végezzem a munkámat. Megengedhetem magamnak, hogy ne féljek a jövőtől, és nagyon nagy érzés volt, amikor erre pár évvel ezelőtt rájöttem.

- Nemrég a világ egyik legszebb énekhangjával dolgozott együtt. Szeptember elején jelenik meg Cecilia Bartoli Salieri-lemeze, és ön vezényli a zenekart.

- Bartolinál a szép hang nem számít. Ő mer csúnyán is énekelni, ha kell, rikácsolni. Az énekeseket általában úgy tanítják, hogy vigyázzanak a hangjukra, minden legyen minél szebb, tisztább, kulturáltabb. És akkor jön az egyik leghíresebb, és azt mondja, nem az számít, hogy milyen szép a hang, hanem hogy mit fejez ki.

- Na de pont a rossz hírű Salieritől énekelni?

- Ceciliában ez a csodálatos. Csinálhatna bármit, akkora sztár, de ő folyton keresi az újat. Nem él vissza az ismertségével, hanem éppen ellenkezőleg, arra használja a népszerűségét, hogy a közönség számára új műveket találjon. Mert ha ő énekli, azt úgyis meghallgatják. Emlékszem, egyszer két órát ültünk New Yorkban a könyvtárban, és Haydn-áriákat keresgéltünk.

- Eléggé jók ezek a Salieri-darabok?

- Hogy mi az áriáknak az önértéke, azzal én nem törődöm. Így jók, ahogy vannak. Rengeteget dolgoztunk velük, kipróbáltunk valamit a zongorás próbán, aztán a zenekarral már egészen másképp vettük föl. Mondhatni, beletettük a zenébe azt a drámaiságot, ami nincs is benne.

- Bartoli nagyon jól osztja be az erejét, a rövid karrierek korában már több mint tíz éve van a pályán.

- Az énekesekre azt szokták mondani, hogy nem igazi zenészek. Ez persze igazságtalanság. De Bartoli tényleg különleges, mert akármennyit változik is a hangja, közben egyre gazdagodik, benne van az eltelt tíz év tapasztalata. Azt szokták mondani, hogy a kivétel erősíti a szabályt, amit én nem hiszek. A kivétel gyengíti a szabályt. És ebben a világban Cecilia Bartoli a kivétel.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Könyv

Feleannyian olvasnak rendszeresen könyvet, mint 15 éve

A Tárki kutatása szerint 2005 óta majdnem megfeleződött a rendszeres könyolvasók száma. Átlagosan 37 könyvet olvasnak évente azok, akik olvasnak.
Vizuál

100 millió dollárért is elkelhet Botticelli portréja a Sotheby's árverésén

Az alkotás egyike az itáliai reneszánsz mester mindössze tucatnyi portréjának, amelyek fennmaradtak.
Vizuál

Október 1-jén indul a Szemrevaló Filmfesztivál

A nyitófilm Burhan Qurbani társadalmi kérdéseket feszegető mozija, az idei Berlinale egyik versenyfilmje, a Berlin, Alexanderplatz lesz.
Vizuál

Átadták a legjobb magyar filmelőzetesnek járó díjakat

Az idei Arany Blende a zsűri szavazatai szerint A létezés eufóriája-trailerhez került, míg a közönségdíj az Apró mesék előzeteséé lett. Mutatjuk a nyertes videókat!

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Arany Oroszlánt nyert a Concerto Budapest koncertfilmje Velencében

Szabó Stein Imre koncertfilmjét díjazták a Velencei TV Fesztiválon, amely májusban debütált a Mezzo TV-n. A Concerto Budapest és Gidon Kremer közös hangversenyét örökítette meg a felvétel.
Klasszikus hír

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Klasszikus magazin

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus hír

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.
Klasszikus kritika

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.