Klasszikus

Kelemen Barnabás: "A Kossuth-díj egyszerre felelősség és inspiráció"

2012.04.22. 06:55
Ajánlom
Március 15-e alkalmából idén is számos állami kitüntetést adtak át, de a legnagyobb várakozás a Széchenyi- és Kossuth-díjasok névsorának közzétételét előzte meg. Kossuth-díjat kapott többek között Kelemen Barnabás is, akit az elismeréssel járó felelősségről, a Kelemen Kvartettről és terveiről kérdeztük.

- Az elmúlt évtizedek során olyan jeles hegedűművészek kapták meg e kitüntetést, mint Zathureczky Ede, Kovács Dénes vagy Rolla János. Mit jelent számodra ebbe a névsorba tartozni?

- Ha Rolla Jánost említjük, ő nagyon közel áll hozzám emberileg is, hiszen Édesanyámmal mindketten alapítói a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak. Többek között miatta kezdtem el hegedülni és nem szüleim hangszereit, a csembalót vagy a gordonkát választani. Amíg egy házban laktam vele - hattól húsz éves koromig -, az ajtóm mellett volt az a lépcsőház, ahol lejárt a garázsba. Sokkal intenzívebben gyakoroltam, amikor tudtam, hogy arra mehet, ami utólag visszagondolva nagyon jó inspiráció volt. Felháborítónak tartom azonban, hogy sok növendékem még annak ellenére is rosszul gyakorol, amikor tudatában van annak, hogy bármelyik pillanatban betoppanhatok a Zeneakadémiai ajtón. Hát hogy gyakorolnak olyankor, amikor biztosak benne, hogy senki nem hallja, aki számíthat?! Rolla Jánoshoz visszatérve, vele kapcsolatban inkább az együtt eltöltött próbák, koncertek, turnék vagy a közös autómosás, -szerelés, kertészkedés bír nagy jelentőséggel. Ha az összes többi kollégára vagy zenészre gondolunk - mint például Kocsis Zoltánra, aki nálam sokkal fiatalabban kapta meg a Kossuth-díjat -, csak az életrajzi hasonlóság lesz közös bennünk.

- Súlyát érzed ennek a díjnak vagy inkább új lendületet ad?

- Amikor értesültem arról, hogy jelölt vagyok, és megkérdezték, hogy ha megkapnám, átvenném-e, egy kérdés fogalmazódott meg bennem: a közönség, ha visszagondol egy, még a díj átvétele előtti koncertre, érdemesnek talál arra, hogy ilyen elismerésben részesüljek? Már az átvétel előtt volt bennem egyfajta egészséges nyomás, ami egyszerre inspiratív és nagy felelősség is. De ugyanilyen érzés az, amikor többedszerre játszom ugyanazt a hegedűversenyt vagy szonátát Magyarországon. Nem is tudom, milyen lehet Kocsis Zoltánnak egy Liszt-zongoraversenyt megszólaltatni Budapesten. Természetesen mindig vannak olyanok, akik először hallják a művet, de a legtöbb ember többedszerre találkozik az előadással vagy esetleg otthon sokat hallgatta lemezen. Ők mindenféleképpen valami újat szeretnének tapasztalni, ezért meg kell találnom a darabban az újdonságokat és még hitelesebbé kell tennem az interpretációt. Ezek a kérdések mindnyájunkban elő kell, hogy bukkanjanak. Ehhez képest lubickolok akkor, ha meghívnak Ausztráliába, mert egy Mozart-hegedűverseny minden hangját újdonságként értékelik.

- A Kelemen Kvartett budapesti bemutatkozó koncertje 2011 februárjában volt, azóta járjátok a világot, Pekingben és Melbourne-ben is kimagasló eredményeket értetek el. Mi annak a minőségi munkának a lényege, aminek ilyen hozadékai vannak?

- Igen komplex a munkánk, amihez hozzátartozik például az együttrezgés, az, hogy nagyon szívesen utazunk, eszünk együtt és élvezzük az életet. Vannak persze több napból álló ciklusok, amikor elvonulunk és csak a munkának élünk. Ilyen típusú műhelymunka alatt napi tíz-tizenkét órát dolgozunk, amiben benne vannak a három-négy órás próbák, a napközbeni két nagyobb pihenő és az aznap felvett anyagok esti visszanézése és elemzése is. Ez a napirendünk mondjuk egy hétig, amiből a közelgő Végh Sándor Nemzetközi Vonósnégyes Versenyre készülve még legalább három kört csinálunk. A próbák alatt persze nálunk is előfordulnak a konfliktusoktól kezdve az önfeledt nevetéseken át sok minden, de a legfontosabb munka a kottából ered. Fontos, hogy megtapasztaljuk, hogy visszahallgatván a felvételeket megszólal-e az, amit belül elképzelünk, és ezen túl az is lényeges, hogy szigorúan a darab tartalmából és jelentéséből kiindulva reagálni tudjunk a pillanat szülte inspirációkra is. Brahms c-moll vonósnégyesét például pár napnyi felkészülés után játszottuk el először, mert annyira szerettük volna megszólaltatni. Aztán egy éven keresztül nem tudtuk úgy előadni a darabot, mint akkor. Megtanultuk ugyan a szólamokat, hogy ki mikor fontos, hogyan épül fel a mű, elkezdtük elemezni, rájöttünk, hogy mi volt az, ami ösztönösen jól sikerült, mi volt, ami hiányzott - de mégsem sikerült úgy, mint elsőre. Aztán sok elrakás-játszás-elrakás, tehát letisztulás és újraértékelés kellett ahhoz, hogy újra jól érezzük magunkat az előadásban - ami persze teljesen más lett, mint a legelső megszólalás volt. Meg kell maradnia az ösztönös gesztusoknak is a partitúraismeret és az -elemzések mellett. Ezért jó, ha tudjuk cserélgetni a szólamokat. Gábor is, Kati is és én is nagyon szeretünk brácsázni, de minél nagyobb a repertoár, annál több mindent kell kézben tartani, és már csak az újonnan tanult daraboknál váltjuk egymást.

- A sok külföldi koncert - akár a Kvartettel, akár szólóban - nem gondolkodtat el azon, hogy az itthoni csökkenő és esetlegesebbé váló kultúrafinanszírozás miatt máshová helyezd át a székhelyed?

- A vonósnégyesben én és a feleségem alkotjuk az idősebb generációt, akiknek megadatik, hogy taníthassunk a Zeneakadémián, továbbá, hogy válogassunk a szólókoncertek között úgy, hogy a kvartettezésre is maradjon idő. E mellett a fiatalabb generáció, Gábor és Dóri növendékek, akik - a kvartettel elért eredményeiket figyelembe véve - egyéni tanrenddel szintén a Zeneakadémiához kötődnek. Bennem az az elképzelés él, hogy mire már nem lesz ennyire rugalmas az időbeosztásuk, a Kelemen Kvartettel a legjobb koncertek közül válogathatunk, és ők szólistaként és kamaramuzsikusként is megállnak majd a lábukon. Magamat tekintve a szólókarrier, a kvartett és a tanítás a legfontosabb az életemben - a családom mellett (nevet).

- Kamarazenekart nem szeretnél alapítani?

- Nem vonz az, hogy kihozzak valami újat egy csapatnyi emberből - és nincs is rá energiám, mert már így is a határán vagyok a teljesítőképességemnek. Ha alapítanék egy kamarazenekart, olyan kompromisszumokat kellene kötnöm, ami a zene rovására menne. Most szerencsére a Kvartett felkérései beilleszthetők a szólókoncertek közé - egészségesen szortírozható a kettő. Sokkal inkább érdekes számomra egy olyan megoldás - mint ahogy azt a Nemzeti Filharmonikusoknál előfordult -, amikor a Kvartett négy tagja a vonósszólamok vezetői posztjára ült olyan művekben, ahol nagy szerepe van a szólamvezetői szólóknak. Így vettünk részt Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustrájának, Sosztakovics I. zongoraversenyének vagy Wagner Tannhäuser-nyitányának előadásában. Más zenekaroknál is volt lehetőségünk ilyen kooperációkra Bartók Diverimentója vagy Beethoven III. szimfóniája kapcsán. Ez a csere természetesen csak olyan együtteseknél képzelhető el, ahol nem ragaszkodnak a szólamvezetőkhöz - főképp a régi Liszt Ferenc Kamarazenekarnál ilyen kombináció nem fordulhatott elő.

- Több kortárs darab szerepel a repertoárotokon, az április 22-i, az MTA Dísztermében tartandó koncerteteken is elhangzik egy Kurtág-mű, és Steve Reich Triple Quartettjének magyarországi bemutatója is a ti nevetekhez fűződik. Miért fontos számotokra 21. századi zenét játszani?

- Nem az a lényeges, hogy kortárs zenét játsszunk, hanem az, hogy jó zenét adjunk elő. Ligeti György sajnos már nem tartozik a kortárs szerzők közé, de nagyon szeretjük játszani az ő műveit is. Nincsenek előítéleteink: ha van olyan jó zene, mint például Kurtág György Six Moments Musicaux című darabja - ami a legnagyobb művek tulajdonságaival bír, azaz minél többször játsszuk, annál nagyobb élményt nyújt -, akkor szívesen foglalkozunk vele. De sajnos sok kortárs zene nem ilyen. Mindig is problémaként jelentkezett, hogy a legtöbb kortárs zeneszerző darabjait nem hallgatták - de a legjobbak valahogy mindig műsorra kerültek. Szomorú, hogy manapság igen picire apadt a kortárs zenét hallgatók tábora, ezért misszionárius tevékenységgel ér fel, hogy Steve Reich vonósnégyesét bemutattuk a Müpában és az imént említett Kurtág-darabnak ősbemutatóját mi játszottuk Ausztráliában. A Végh Sándor Vonósnégyes Versenyre készülve Tornyai Péter kvartettjét tanuljuk, ezen túl a kínai versenyre is felkészültünk egy érdekes művel - és ezt a sort szeretnénk folytatni. Sok megkeresés érkezik a szerzőktől, de igyekszünk a legjobbakat kiválogatni és az elmélyedés, tanulmányozás után a legjobb körülmények között előadni. Erre azért van szükség, mert nem azt szeretnénk elérni, hogy ne akarjanak az emberek újra ilyen típusú művet hallani, hanem azt, hogy ők is fedezzék fel azt a szépséget és értéket, ami a legjobb művekben ott van.

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

„És tudod, ő Tóbiás” - mozikban a Tobi színei 

Bakony Alexa személyes, őszinte és rendkívül érzékeny dokumentumfilmje a család megtartó erejéről mesél. Középpontjában a 16 éves transznemű Tobi és támogató édesanyja, Éva kapcsolata áll, de a történet messze túlfeszíti a ráhúzott LMBTQ-perspektívát. Lebilincselő felnövéstörténetet látunk.
Könyv

Nem a kutya a hibás - Esterházy Miklós és Kovács Dóra a Lírástudók vendégei

A könyvesboltok újdonságai között segít eligazodni a Líra Könyv és a Fidelio irodalmi podcastja. A friss könyvajánlókat és tartalmas beszélgetéseket kínáló műsor házigazdája Szabó T. Anna, az adás vendége Esterházy Miklós és Kovács Dóra, akik Az új kutyád című kötetükről mesélnek.
Klasszikus

„Minél kevesebb szó hangzik el egy próbán, az annál eredményesebb”

Két fiatal zongoraművész, Balog Alexandra és Berecz Mihály lép fel a dörgicsei Landhausban, a Klassz a pARTon fesztiválon. A július 22-i koncert előtt arról kérdeztük őket, milyen együtt játszani, számít-e, hogy egy generációból valók, a közös iskola, és van-e missziója a klasszikus zenének.
Klasszikus

Zongorabillentyűzetet formázó virágkompozíció Cziffra György tiszteletére

A Cziffra György-emlékév keretében különleges virágkompozíciót készített a FŐKERT Nonprofit Zrt a Szent István Parkba.
Zenés színház

"Science fictionszerű fantáziatúra" – Dömötör András a Figaro³ című előadásról

Tematikus évadot hirdetett a Magyar Állami Operaház A Francia Múzsa Szezonja címmel, amelynek záró darabja a Beaumarchais Figaro-trilógiájának (A sevillai borbély, a Figaro házassága és A bűnös anya) operaváltozataiból készült, Figaro³ című előadás. A produkció rendezőjét, Dömötör Andrást kérdeztük.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus arcus temporum

Középpontban Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága Pannonhalmán

Augusztus 27-29. között rendezik meg az Arcus Temporum Pannonhalmi Kortárs Művészeti Fesztivált, amelynek zenei gerincét idén Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága adja. A programot Klukon Edit és Ránki Dezső művészházaspár állított össze. 
Klasszikus ajánló

A természet, a mozgás és a művészet egysége

Idén nyolcadik alkalommal rendezik meg a Természet Operaháza Tisza-tavi Fesztivált július 30. és augusztus 1. között.
Klasszikus interjú

Herboly Domonkos: „Még jobban megbecsüljük a közönséget”

Megpróbáltatásokkal teli koncertévad van mögöttünk, ami az ország első számú együtteseit is próbára tette, szakmailag és lelkileg egyaránt. A Nemzeti Filharmonikusok főigazgatójával, Herboly Domonkossal beszélgettünk a tapasztalatokról és a következő évadra vonatkozó terveikről.
Klasszikus hír

Zongorabillentyűzetet formázó virágkompozíció Cziffra György tiszteletére

A Cziffra György-emlékév keretében különleges virágkompozíciót készített a FŐKERT Nonprofit Zrt a Szent István Parkba.
Klasszikus videó

Itt a titokzatos, első dal iamyank új lemezéről

A titokzatos Sarah megszületése vezeti fel az iamyank Live Ensemble új, július 28-án érkező stúdióalbumát és annak lemezbemutatóját. Ehhez a dalhoz készült a most megjelent videó. Mutatjuk.