Hosszú interjút közölt Keller Andrással a Mandiner, melynek apropóját a Zeneakadémia nemrég újra kiírt rektori pályázata adta. A hegedűművész-karmester már korábban bejelentette, hogy indul a posztért, és egyes sajtóinformációk alapján ő lenne az a jelölt, aki miatt a kiíró Kulturális és Innovációs Minisztérium igen szűkre szabta a lehetséges pályázók körét.
A művész elmondta, többen is megkeresték, hogy pályáznia kellene a rektori posztra, és mivel mindig is szívén viselte a Zeneakadémia sorsát, erősen élt benne egy kép, milyen vezetőre lenne szükséges az intézménynek.
Mindig abból indultam ki, hogy ide fanatikus muzsikus kell, akinek ez az intézmény a szívügye.
A Zeneakadémia magyar kultúrára vetített hatása életbe vágó. Az volt az álmom, hogy esetleg Kocsis Zoltán majd egyszer átveszi, de erre már nem volt lehetőség.” Végül azzal győzték meg, hogy ha nem indul, ő is felelős lesz érte, ha nem jó irányba fejlődik tovább az intézmény.
A Magyar Muzsikusok Szövetségének és Csák János kulturális és innovációs miniszternek az egyeztetése kapcsán beszámolt róla, eredetileg más témában keresték meg a minisztert, de a körülmények úgy hozták, hogy a pályázatról is el kellett mondaniuk a véleményüket. „Látjuk a tárca szándékát, hogy jelentős életpályájú személyt keres az intézmény élére, ugyanakkor
szeretnénk, ha a rektorválasztás a legdemokratikusabb módon zajlana, és mindenki előtt nyitva állna a lehetőség az indulásra.
Ezt a szövetség is kezdeményezte a miniszternél, aki egyetértett az elveinkkel.” A pályázat kapcsán kialakult feszültségeket ugyanakkor a zenésztársadalom megosztottságának tulajdonítja. „Mi, zenészek soha nem tudtunk még egymással kiegyezni. Legalább a főbb kérdésekben, mint a zeneoktatás, a közönségnevelés, a támogatási források ügye, egyezséget kell tudnunk kötni” – szögezte le.
A Zeneakadémia helyzetének részletes taglalása mellett egy másik téma is szóba került az interjúban. A Concerto Budapest távozó csellóművésze, Molnár Piroska panaszlevelet írt a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak, amelyben szóvá tette azt a verbálisan agresszív stílust, amellyel Keller András a zenészeivel bánik. (A minisztérium az ügyben vizsgálatot rendelt el, ám a zenekar tagjainak többsége túlzásnak érezte a vádakat, így nem marasztalták el a karmestert. Az ügyről a Telex számolt be igen alaposan.)
„Az embernek először mindig magát kell megvizsgálnia. Vállalom, hogy időnként hibázom, gyarló ember vagyok én is.
Olyan ez a zenekar nekem, mint a családom, olykor talán túl szigorú vagyok a tagjaival.
Maximalista ember lévén elvárom, hogy a zenészek mindig világszínvonalon teljesítsenek, de iszonyatos hajtásban vannak, nem mindig tudják a legjobb formájukat hozni. Én mégis ki akarom hozni belőlük a maximumot. Ilyenkor nem annyira a szeretetem jön ki, hanem az akaratom, de az előbbi mindig ott van” – mondta el Keller András, majd hozzátette, úgy érzi, a történtek összekovácsolták őt és a muzsikusokat.
Fejléckép: Keller András (fotó/forrás: Mudra László / Concerto Budapest)
hírlevél
