- Milyen tervekkel a tarsolyában vette át a Liszt Akadémia kamarazenei műhelyének vezetését?
- A rendkívül megtisztelő felkérés a rektor úr és az egyetem vezetésének azzal a szándékával függ össze, hogy a kamarazenére nagyobb súlyt kívánnak helyezni. A hagyományos, elsősorban szólista-pályafutásra orientált képzés ugyanis némi átgondolt finomhangolásra szorul. Persze szó sincs arról, hogy ne kellene a fiatalokat megtanítani jól hegedülni vagy zongorázni! Sőt, sokkal színesebb és differenciált hangszerjátékra szeretnénk őket megtanítani - a kamarazene segítségével. Másrészt a kamarazenei készségek erősítése egyfajta életpálya-modellt is nyújthat az egyetemről kikerülő hallgatóknak.
- Mire volt elég az első néhány hónap?
- Az első félév a tájékozódással telt, emellett öt csoporttal kamaracsoporttal foglalkoztam. Az év elején - újdonságként - szerveztünk az elsőéves hallgatók frissen alakult csoportjainak egy kamara-meghallgatást, hogy a műhely minden oktatója megismerje őket. Rendkívül tanulságos, és kellemes meglepetés volt, és jobban találtam a színvonalat, mint vártam - pedig nem vagyok kisigényű. November folyamán pedig azt mértük fel, a felsőbb évesek kamaracsoportjai közül melyek alkalmasak arra, hogy az egyetemhez kötődő rendezvényeken fellépjenek. A több mint száz együttesből huszonhármat javasoltak a tanárkollégák meghallgatásra, és ez alkalommal is szép teljesítményeket hallhattunk.
- Távlati tervek is körvonalazódnak már a műhely keretein belül?
- A kamarazenei szakcsoport szándéka az, hogy a tanszékvezetőkkel egyetértésben a tanmeneteken mihamarabb változtassunk. A távlati célunk pedig az, hogy a Kamarazene Tanszék diplomát adhasson. Az ezt biztosító akkreditált mesterképzés legkorábban a 2014/15-ös tanévben indulhat, ha minden érintett egyetért a terveimmel. Nagy változást jelente ez az irány, hiszen a jelentkezőknek már a felvételin kamarazenei tapasztalataikról kellene számot adniuk. Remélem, hogy a szükséges változtatásokat sikerül konszenzussal meglépnünk.
- Az interjú megjelenésének napján indul a Kamarazenei Műhely vezetőjeként Jeruzsálembe, ahol a meghallgatásokon kiválasztott hallgatókkal egy különleges izraeli-magyar workshopon vesznek részt.
- A Jerusalem Academy of Music and Dance és a Liszt Akadémia diákjai és professzorai egy hetet tölthetnek együtt február 9-15. között. Óriási jelentőségű, amikor két egyetem, két ország, két kultúra között létrejöhet egy ilyen együttműködés. A jeruzsálemi egyetem tanárai: Lihai Ben Dayan hegedűművész és David Sella csellóművész, valamint a workshopot vezető, és a gálakoncerten a hallgatókból alakuló kamarazenekart vezető Zvi Carmeli brácsaművész-karmester, valamint két budapesti professzor: Onczay Csaba és én foglalkozunk egy intenzív héten át a hallgatókkal. A közös próbafolyamat lezárásaként a Jerusalem Music Centerben lépünk fel. Zenei, emberi, és még politikai értelemben is példaértékű, hogy a hallgatók az ott megismert társaikkal egymást segítve készülhetnek és lehetnek részesei a gálakoncertnek, de a projektben résztvevő fiatalok számára már az is kaland és kihívás lesz, hogy együtt tölthetnek egy hetet. A program 2014 tavaszán folytatódik, s a projektet záró hangversenyre már a felújított Liszt Ferenc téri zenepalotában kerül sor.
- A workshop keretében a kamarazene-irodalom klasszikusai mellett a fiatalok előadják Pártos Ödön egy kamarazenekarra írt művét is.
- Pártos Ormándy Jenőnél, Hubay Jenőnél és Kodály Zoltánnál tanult, később Németországba, majd Tel-Avivba emigrált, de rendszeresen visszatért Budapestre. A brácsaművész-zeneszerző, az Izraeli Filharmonikusok szólamvezetőjeként, illetve 1951-től 1977-ben bekövetkezett haláláig a tel-avivi zeneakadémia rektoraként hídszerepet töltött be a magyar és az izraeli zenei élet között. Kilenc perces Concertinója eredetileg egy vonósnégyes, melynek a kamarazenekari átiratát Fricsay Ferenc mutatta be. Remekül megírt, nagyon hangulatos mű, mely egyfajta Bartók hommage-ként is felfogható, olyan erősen idézi meg a Bartók-kvartettek világát - igazán szép felfedezés volt megismerkedni vele. A program, amelybe a Pártos-mű illeszkedik,nagyon színes: ritkán lehet hallani Dvorák bőgős vonósötösét, Kodály tercettje sem agyonjátszott darab. Dohnányi opus 1-es zongorás kvintettjét már viszonylag népszerűbbnek lehet nevezni, Európa-szerte gyakran tűzik műsorra, Mendelssohn oktettje pedig a kamarazenekar-irodalom legnagyobb sikerdarabja, tüneményes alkotás, ahogyan Haydn 49-es számú f-moll "La passione" szimfóniája is.
- Visszatérve a zeneakadémiai kamarazene-képzésre: van-e olyan szerző, korszak, vagy stílus, amit a kamarazenei képzés fókuszába állítana?
- Ha adhatok szigorú választ, szerintem nincs létjogosultsága az európai kamarazenének Bartók vonósnégyesei nélkül. Külföldön kész együtteseknek is sokat volt módom kurzusokon tanítani - remélem, hogy a Zeneakadémián is eljuthatnak a hallgatók odáig, hogy a Bartók-kvartettekkel foglalkozhassunk. Szeretném a magyar vonósnégyes-hagyományt tovább éltetni: titkos vágyaim között szerepel a vonósnégyes-oktatást zeneakadémiai tantárgyként intézményesíteni - egy ilyen képzés a magyar vonósnégyesek külföldi sikereiből kiindulva talán nemzetközi összehasonlításban is népszerű lehetne.
- Jó ideje szó van róla, hogy a szintén hónapokon belül elkészülő Zeneakadémiával is minden korábbinál szorosabbra fűződik a Concerto Budapest kapcsolata. Milyen előnyökkel kecsegtet a rezindens zenekari státusz?
- A zenekar és az egyetem között régóta fennálló nagyon szoros partneri viszonyt szeretnénk - és művészi értelemben is kívánatos - hivatalos formába önteni. Sok tehetséges fiatal jött hozzánk játszani, többüknek szerződést is ajánlottam, és ez a gondolat, hogy a Zeneakadémián végző hangszereseknek legyen egy olyan inkubátor-együttese, ahol el tudják kezdeni a pályájukat, és támogatást is kapnak tapasztaltabb pályatársaktól. Azt mondhatom, hogy nagyszerű, hagyományainkhoz méltó műhellyé vált a Concerto Budapest, és a Zeneakadémiával kölcsönösen sokat tudunk egymásnak nyújtani. Egyfelől a zenekar az egyetem reprezentatív eseményein működne közre, még több fiatal pályakezdő kaphatna forgó rendszerben rövidebb-hosszabb megbízatást a zenekar döntése alapján, másfelől a húsz év után állami fenntartásba visszakerülő együttes állandó és biztos kiegészítő forrásokhoz jutna. A Concerto Budapest elmúlt években elszenvedett hányattatásai bebizonyították, hogy piaci alapon nem képes egy zenekar működni. A gazdasági válságtól függetlenül, Magyarországon nincs kellő hagyománya és állami támogatottsága a privátszféra részvételének a magyar kultúratámogatásban. Komoly adókedvezmények nélkül sajnos a cégek nem látnak üzletet egy zenekar támogatásban. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által biztosított támogatás - amelyet ezúton is köszönünk - mellett az eladott jegyek arányában limitáltan igénybevehető TAO-adókedvezmény jó kiegészítő forrás, de a fenntartáshoz, és főként a fejlődéshez, és a zenekar nemzetközi karrierjének elindításához nem elég. A kultúrafinanszírozási rendszer megváltoztatása egyébként nemcsak a Concerto Budapest, de minden magyar zenész érdeke lenne - az országimázs és a fiatalok zenei nevelése terén meg is szolgálnánk a lehetőséget.
- Utolsó állomásához érkezik március 19-én a Csalog Gáborral közös Tükröződések című sorozatuk (az eredetileg február 22-re meghirdetett est technikai okokból kerül az új időpontban megrendezésre - a szerk). A felfedezésre érdemes szerzők, és a szokatlan kamarazenei összeállítások a kritika figyelmét is felkeltették - hogyan fogant a bérlet ötlete?
- Csalog Gáborral már a Zeneakadémia előkészítő tagozatán együtt nevelkedtünk. Nagyon sokat kamaráztunk együtt - voltak persze szünetek és egymásra találások is - de az biztos, hogy a zenei gondolkodásunkban sok rokon, vagy egymást kiegészítő vonás van. Gábort a magyar zenei élet nagyon különleges személyiségének tartom, ezért szerettem volna neki egy olyan fórumot biztosítani, ahol az ő sajátos zeneisége, és rendkívül izgalmas világa megmutatkozhat, emellett a Concerto Budapest muzsikusait is gazdagítják a születő új formációk, és megismert új darabok. Annyit kértem tőle, hogy az annak idején a pannonhalmi Arcus Temporum fesztivál művészeti vezetőjeként "feltalált" műsorszerkezetet kövessük, két zeneszerző fókuszba állításával és összekapcsolásával. A koncepciót továbbgondolva Gábort arra is felkértem, hogy harmadikként maga is jelenjen meg az esteken, nemcsak mint előadó, hanem mint komponista is.
- A közönség hogy fogadta a kezdeményezést?
- Olyannyira jól, hogy a legutóbbi alkalommal kicsinek bizonyult a koncerttermünk. Talán épp ez, és a tavaly meghirdetett "A kvartett éve" című sorozat járult hozzá döntő mértékben, hogy végre a Páva utcai Concerto Zeneház is Budapest egyik kedvelt kis hangverseny-helyszínévé tudott válni. A terem hangulata remek, és kamarazenéléshez ideális.
Forrás: Végh Dániel
- A néhány utcányira hamarosan elkészülő Budapest Music Center vadonatúj koncertterméről is ez a hír járja, ahol az első, behangoló koncerteken éppen a Concerto Budapest működött közre. Zeneház, Müpa, BMC - melyik a zenekar igazi otthona?
- Dúskálunk a remek koncerthelyszínekben, de még sokkal több jó zenészünk van! A fővárosi zenei élet olyan, mint egy kis család, a helyszínek pedig, mint egy forgószínpad. A BMC-vel és Gőz Lászlóval régi és szoros a kapcsolatunk. A Concerto Budapest volt az első zenekar, aki a félkész épületbe bérletet hirdetett. A Schubert-sorozat részünkről eleve kísérletnek indult, hiszen többnyire a szokványostól eltérő, közepes méretű zenekart igényelnek a kiválasztott szimfóniák. Már amikor épülőfélben láttam a Mátyás utcai házat, éreztem, hogy remek helyszín lesz. S valóban: fantasztikus aurája van. A koncertterem akusztikájáról már félkészen is kiderült, hogy ensemble-, illetve kamarazenére osztályonfelüli lesz, de jelen pillanatban azt még nem mondhatjuk el, hogy szimfonikus zenekari hangzásra ideális lenne. Ennek ellenére azt remélem, hogy a zenekarnak és a közönségnek is óriási élményt jelentettek az akusztikai finomhangolást segítő koncertjeink, s hogy a következő évadban már a végleges körülmények között térhetünk vissza a BMC-be.
hírlevél
