Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.
A különleges koncertsorozat ötletéről és a program indulásáról Keller András, a Concerto Budapest zeneigazgatója nyilatkozott: „Várjon Dénessel, akivel nagyon régi a mi zenei és baráti szövetségünk, elhatároztuk, hogy csinálunk egy sorozatot Bartók zongoraversenyeiből és zongoraszólós zenekari darabjaiból. A Bartók Tavasznak tetszett ez az ötlet, így lehetőséget kaptunk arra, hogy ezeket Beethoven művei mellett előadjuk, hiszen Beethoven és Bartók zenéje között nagyon erős kapcsolat van.”
A két fiatalkori mű kevésbé ismert, mégis megérdemlik a most kapott figyelmet. Velük lett teljes Bartók szólózongorára és zenekarra írt darabjainak közös megszólaltatása. A Rapszódia zongorára és zenekarra, op.1 és a Scherzo zongorára és zenekarra, op.2 a zeneszerző
útkereső, posztromantikus korszakának darabjai, melyek életében a perifériára szorultak
– fogalmazott Várjon Dénes a nemrég itt a Fidelión megjelent, Bartók korai művei nélkül nem teljes a bartóki életmű íve című interjújában. A beszélgetésben kitért arra is, miért érezte fontosnak, hogy ezt a két számára is új darabot végre koncerten is megszólaltassa, és miért szereti a közös munkát a Concerto Budapesttel és Keller Andrással, akivel azonos a zeneiségük és ösztönzőleg hatnak egymásra.
Várjon Dénes, Keller András és a Concerto Budapest (Fotó/Forrás: Felvégi Andrea / Concerto Budapest)
A hangos közönségsiker mellett nemzetközi médiavisszhangot is kiváltott a két Kossuth-díjas művész és a Concerto Budapest teltházas produkciója. A Seen and Heard International kulturális portálon április 17-én megjelent beszámolóban a Bartók Tavasz április 1-jei Várjon Dénes és a Concerto Budapest 2.1 koncertjéről írt átfogó kritikát Agnes Kory, a londoni Béla Bartók Centre for Musicianship igazgatója. A két kevésbé ismert Bartók-mű alapos bemutatását követően hosszan méltatta az előadást:
„Mind Várjon Dénes zongoraművész, mind a karmester, Keller András, mind pedig a zenekar igen magas színvonalú előadást nyújtott a nyilvánvaló technikai kihívások (csakúgy, mint a zsúfolt színpad miatti kellemetlenségek) ellenére. Várjon Dénes számára mindkét darab viszonylag új volt, és egy vele folytatott interjú tanúsága szerint koncerten most játszotta őket először, de erre a premierre Várjon Dénes igen büszke lehet. Bartók humora mindkét műben világosan jelen van, és ezt a vonást a zongoraművész kiválóan közvetítette. Várjon Dénesnek azonban állóképessége sem utolsó, hiszen Bartók nem kímélte a szólistát (sem a zenekart).
A hosszú és erőt próbáló Scherzo végén egy váratlan zongora-hegedű duót hallgatunk, melyet mind Várjon, mind a koncertmester csodálatosan oldott meg.
A Rapszódia végén pedig a kürt kerül szólószerepbe, mely szintén remekül hangzott, vélhetően az első kürtös előadásában.”
A kritikus kitért a koncert második felének programjára is: „Keller András, a dirigens, Beethoven VII. szimfóniájának első tételét nagyon tüzesen vezényelte. A második tételben a tempó nagyon kellemes volt, ill. a dinamika is diszkrét maradt (a fúvósok remekül szerepeltek). A harmadik tétel az én fülemnek kissé elsietettnek tetszett, ugyanakkor, a fenséges lassú részben hallhattunk néhány varázslatos pianissimót is. A befejező tétel ismét tele volt tűzzel és gyorsasággal.”
Majd ezzel az elismeréssel zárta a beszámolóját: „Összességében mondhatjuk, hogy Keller András a közönséget csodás energiákkal töltötte fel egy kimagasló színvonalú hangverseny során.”
Fejléckép: Keller András és Várjon Dénes (fotó/forrás: Fejér Gábor / Concerto Budapest)
Támogatott tartalom.
hírlevél
