Klasszikus

Két koncert - két világ

2005.10.11. 00:00
Ajánlom
Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Ennek megfelelően ugyanazt a hangversenyt sem lehet kétszer meghallgatni, még akkor sem, ha történetesen az előadók és a műsor is egyezik a két koncerten. Ha pedig azt is hozzáteszem, hogy a két előadásra ezúttal két különböző helyszínen került sor, azt hiszem, teljesen egyértelművé válik, hogy nem számíthattam az egyszerű ismétlés élményére.

Különös volt tehát kétszer meghallgatnom a világhírű román zongorista, Radu Lupu, Fischer Iván és a Fesztiválzenekar műsorát szeptember 29-én a Nemzeti Hangversenyteremben, október 1-jén pedig a Zeneakadémián. Be kell vallanom, a vártnál sokkal meghökkentőbb különbségekkel kellett szembesülnöm. És nem hiszem, hogy ezért a csütörtök este és a szombat délután közti eltérést, esetleg az időjárási frontok váltakozását tehetnénk felelőssé.

A 19. századi német mesterek műveiből összeállított műsort a hagyományos, nyitány – versenymű – szimfónia hármasból épülő programszerkezetnek megfelelően Carl Maria von Weber A bűvös vadász című operájának nyitánya indította. Az egyszólamú bevezető után, zsongó vonóskíséret felett bontakozik ki a négy kürt párbeszéde: a német romantika erdőzenéje. Ám a természeti idill aztán hirtelen elsötétül, bőgő-pizzicatók és vonós tremolo sejtelmes hangja vetíti előre a földöntúli erők árnyékát, majd az ördöggel szövetkező Kaspar alakjának felidézése következik… és így tovább: a nyitány az opera minden fontos elemét felidézi. És Fischer Iván zenekarával minden szakaszban külön világot teremtett, minden frázist gondosan megtervezve, minden karaktert alaposan átgondolva fogalmazta meg a darabot.

Weber azonban a romantikus opera drámai erényeit képes volt egyesíteni a szigorú szonátaforma követelményeivel: az egyes, egymástól olykor valóban végletesen különböző, egymástól éles vágásokkal elválasztott szakaszok így mégsem maradnak az operából vett szemelvények. A Fesztiválzenekar és Fischer Iván előadása ezúttal sajnos adós maradt az egység felmutatásával, a nyitány izgalmas potpourri maradt. És még valami: a Nemzeti Hangversenyteremben, bármennyire megformáltak is voltak a motívumok, a zenekar, elsősorban a vonóskar kissé ridegen, szenvedély nélkül szólt.

S ez igaz a műsort záró Brahms-szimfóniára is. Minden szólam tisztán, rendkívül plasztikusan rajzolódott meg, s ennek megfelelően elsősorban a polifonikus szakaszok különlegesen átláthatónak tűntek. A tempók is megfelelőek voltak, egy-egy szellemes ötlet, egy-egy jól elhelyezett hangsúly vagy jól eltalált frazeálás is színesítette az előadást. Mégis, mintha a zenészek figyelmét túlságosan lekötötték volna a részletek. Sem az egyes tételek, sem a szimfónia egészének íve nem rajzolódott meg. S ami a legfontosabb: a dús, meleg színek sem hódítottak tért.

S ez az egyik oka annak, hogy szombat délután ismét beültem a nézőtérre. Hogyan lehetséges, hogy a Fesztiválzenekar a német romantikus zeneirodalom legszenvedélyesebb darabjait ekkora távolságtartással, ilyen részvétlenül interpretálja? És akkor kiderült, mennyire különbözik egymástól csütörtök és szombat, Nemzeti Hangversenyterem és Zeneakadémia. A lendület, dús áradás, meleg hangok délutánja volt ez. Annak ellenére, hogy a nyitány, sőt, a szimfónia első tétele itt is enyhén szaggatott maradt. A Zeneakadémián – pedig megint nem volt elég levegő – ezt alig lehetett észrevenni. Igaz, az apró frazeálási finomságok kevésbé váltak hallhatóvá, s az egyes szólamok sem különültek el olyan tisztán egymástól.

Végül hadd szóljak néhány szót a koncertek fő eseményéről (és a másik okról, ami miatt kétszer hallgattam meg a hangversenyt), Radu Lupu zongorázásáról. A román zongoraművész, aki most harmadszor lépett fel Magyarországon, mintha semmit sem vett volna észre a hangversenytermek csapdáiból.

Játéka mindkét alkalommal lenyűgözően ellentmondásos keverékkel szembesített: a látszólagos egykedvűség és a mindenre figyelő érzékenység, a vaskosság és a kifinomultság egyidejű jelenlétével. Schumann a-moll zongoraversenyének zenekari bevezetője alatt szinte rideg távolságtartással szemlélte a zenészeket, majd ijesztően magasról, mintegy fél méterről, látszólag teljesen közönyösen ejtette kezét a billentyűkre. S ebből a szemre nyers, minden intellektust nélkülöző mozdulatból hol egy finom, árnyalt piano, hol egy lendületes forte született. Lupu zongorázása a versenymű első tételének Andante espressivo szakaszában vagy a második, lassú tétel legszubjektívebb pillanataiban is letisztult, minden érzelgősségtől mentes, objektív zenélés, mégis hihetetlenül bensőséges megnyilatkozások tanúi lehettünk. A zárótételben aztán ismét a tartás és a dinamizmus kerekedett felül. Majd egy-egy megejtően szép ráadással (Schumann Waldszenen című ciklusának egy-egy darabjával) búcsúzott Radu Lupu ismét a budapesti közönségtől. Reméljük, nem sok időre.

2005. szeptember 29. Nemzeti Hangversenyterem; 2005. október 1. Zeneakadémia; A Budapesti Fesztiválzenekar koncertje; Weber: A bűvös vadász - nyitány; Schumann: a-moll zongoraverseny, op. 54; Brahms: II. D-dúr szimfónia, op. 73; km.: Radu Lupu (zongora); vez.: Fischer Iván

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

A Fesztiválzenekar két tagja eljárt egy tüzes tangót, aztán lecsapott Stravinsky

Két pár táncos láb a hegedűszólamból, közös éneklés, és egy olyan Tavaszi áldozat, hogy a fal adta a másikat. Ezzel töltötte meg háromszor a Müpát a Fesztiválzenekar.
Zenés színház

Egy piszok erős nő az arab világban – A víg özvegy Dubajban

Állva tapsolta a közönség az Operettszínház A víg özvegy című előadását Dubajban, ahol három alkalommal látható Szabó Máté rendezése ezekben a napokban. Az alkotókat még az első előadás előtt sikerült utolérnünk.
Klasszikus

Hogyan hangzik Jerikó lerombolása a zene nyelvén? Händel a Zeneakadémián

Händel a barokk kor monumentális komponistája, zenéjének fensége máig megőrizte fényét. A Joshua viszont még hozzá képest is grandiózus.
Tánc

Így néznek ki a fizetések nemek szerint a balettban

A női vezetők hiánya a balettben régi vita tárgyát képezi. Azonban most elindult egy oldal, a Dance Data Project, ami új kérdéseket vet fel.
Könyv

"Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje" – 30 éve halt meg Márai Sándor

Minden művét anyanyelvén írta. Szemlélete, világfelfogása, értékrendszere a polgári liberális hagyományban gyökerezett, amelynek értékeit egész életében megalkuvás nélkül védelmezte. Költőként indult, regényeivel, elbeszéléseivel, esszéivel mégis a magyar próza egyik mesterévé vált, színművei, hangjátékai is sikert arattak.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus molnár levente

Megjelent Molnár Levente első szólóalbuma

A Liszt-díjas bariton több mint 70 perces, 13 áriát és egy duettet tartalmazó nagylemeze a Nagyok, melankolikusok, vidámak, hősök címet viseli.
Klasszikus kritika

A Fesztiválzenekar két tagja eljárt egy tüzes tangót, aztán lecsapott Stravinsky

Két pár táncos láb a hegedűszólamból, közös éneklés, és egy olyan Tavaszi áldozat, hogy a fal adta a másikat. Ezzel töltötte meg háromszor a Müpát a Fesztiválzenekar.
Klasszikus ajánló

Hogy lesz egy párkapcsolati drámából krimi?

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása február 23-án lesz hallható a 92.1-en, benne interjú hallható Kálid Artúrral, Szigetvári Dáviddal, Tóth Endrével és Zsuráfszky Zoltánnal.
Klasszikus interjú

Bencze Máté: "Sikerült olyan átütő erővel játszanom, hogy ez a közönségnek is átjöjjön"

Virtuózok közönségdíjas, Eurovision Young Musicians döntős, és múlt hétvégén a szerbiai FEMUS 2019 nemzetközi fúvósverseny minden elérhető díját is besöpörte. Európa egyik legmagasabb klasszikus zenészével, a 203 centis, 18 éves hajdúböszörményi szaxofonossal, Bencze Mátéval beszélgettünk.
Klasszikus hírek

José Cura a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek állandó vendégművésze lesz

A jövő évadtól induló együttműködés részeként november 13-án Verdi Requiemjét vezényli a Müpában az argentin művész.