Klasszikus

Kétes kettős

2012.03.20. 07:04
Ajánlom
Maxim Vengerov jött, látott, és… nos, ezúttal nem győzött meg arról, hogy sokoldalú tehetségének minden oldala egyaránt fényesen csillog.

A szólista

A Művészetek Palotájába szombat este ellátogató közönségnek persze aligha a világhírű hegedűművész hangszeres játéka miatt adódhattak hiányérzetei. A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik legnagyobb sztárjaként beharangozott (tegyük hozzá: okkal) orosz virtuóz ezúttal is tanúbizonyságot adott arról, hogy tökéletesen ismeri a hegedű minden rezdülését, s hogy a sokat emlegetett, előadóművészi karrierjét éveken át hátráltató vállsérülés immár végérvényesen a múlté.

Azonban volt valami hátborzongató abban, hogy a koncert legjobban sikerült műsorszámai nem a jól ismert Bach- és Mozart-versenyművek (amelyek ideális esetben igazi jutalomjátékot jelentenek a szólista számára), hanem a ráadások voltak. Különösen Ravel - az első játékrész végén előadott - Tzigane című darabjába sűrítette össze Vengerov mindazt, amely művészetét általában jellemzi: a tökéletes intonációt, a legnehezebb technikai feladatok felesleges sallangoktól mentes, mégis ördögi egyszerűséggel és könnyedséggel történő megoldását, valamint a sebességet és dinamikai csúcspontokat bármikor ellensúlyozni képes líraiságot, bensőségességet.

A Vengerov-féle hegedülés imént felsorolt ismérveit aztán a koncert legvégén, a művészi-kompozíciós szempontból a Tzigane-nál jóval szerényebb, Jules Massenet által jegyzett Meditációban (a Thaïs című operából) is megcsodálhattuk. Állhatna most itt a szokásos kritikusi közhely: "méltó befejezése volt ez egy tökéletes estének, ahol művész(ek) és közönség(ük) teljesen egymásra talált(ak)".

A pedagógus

Hogy mégsem zárhatjuk ezekkel a mondatokkal e beszámolót, több komoly oka is van. Nevezzük meg mindjárt a legfontosabbat: Özcan Ulucan. A Vengerovnál mindössze öt esztendővel fiatalabb bolgár származású török muzsikus, aki nem mellesleg 2000 és 2004 között az orosz mester növendéke volt, honlapján - nyilván nem kis büszkeséggel - egykori tanára szavaival ajánlja magát: "A legkiválóbb valamennyi növendékem közül, s egyike zenei filozófiám hű követőinek a színpadon". Nos, ha helyt adunk e kijelentésnek, akkor a szombat este alapján csak arra gyanakodhatunk, hogy Vengerov oktatónak, éles szemű, s ami itt még fontosabb: elfogulatlan pedagógusnak (még) nem olyan kiváló, mint hangszeres játékosnak. Persze lehet, hogy egyszeri botlás volt ez, de ne szépítsünk: szombat este igencsak összeszokatlan páros benyomását keltette mester és tanítványa. Pedig Berlintől Tel Avivon át Londonig olyan nagyszerű és neves zenekarokkal léptek már fel együtt, mint a Londoni Filharmonikusok, vagy a Bécsi Kamaraegyüttes.

Összhangjuk valahogy egyik szereposztásban sem működött megfelelően. Bach d-moll kettősversenyében Vengerov fogcsikorgatva ugyan, de felülemelkedett azon a gyaníthatóan nem könnyű helyzeten, hogy társa maga volt a megtestesült feszültség és bizonytalanság. Mozart KV 364-es, Esz-dúr Sinfonia concertante-ja esetében azonban már ő is tehetetlennek bizonyult. Különösen a második és harmadik tétel volt hangos a bakiktól, a ritmikai pontatlanságoktól és a tempóbeli ingadozásoktól. Csak úgy kapkodta a fejét a hallgató, s még azon sem volt ideje hosszan elmerengeni, vajon Vengerov miért ragadtatja magát vezénylésre a szólóhegedűt nélkülöző részekben - immár előkészíti az est második felét, amelyben karmesterként lép fel, vagy próbálja azonos tempóra hozni a rendre siető Ulucant az amúgy kitűnően muzsikáló, ám a török művészt kísérni legjobb szándéka ellenére sem képes Liszt Ferenc Kamarazenekarral.

A karmester

Kívülről nézve - és hallgatva - inkább mintha az előbbi verzióról lett volna szó: mintha a Mozart-versenyműben a novoszibirszki születésű, ám szülőhazájától már huzamosabb ideje távol élő orosz művész mindenáron meg szerette volna mutatni multidimenzionalitását. Természetesen sem azt nem kívánjuk kétségbe vonni, hogy léteznek olyan sokoldalú zenei tehetségek, akik több területen is képesek maradandót alkotni, sem azt, hogy Vengerov ne tanulta volna ki megfelelő módon a vezénylés mesterségét. Magyar közönség előtt ráadásul legutóbb épp karmesterként lépett fel (2010-ben a Pannon Filharmonikusokkal), mégpedig nagy sikerrel. A - nagyrészt Ulucan miatt - balul sikerült Sinfonia contertante és a műsor második felében szabályosan "eldarált", meglehetősen színtelen-szagtalan Jupiter-szimfónia ezúttal azonban aligha győzött meg sokakat arról, hogy a Tzigane szólistája és a szimfónia karmestere azonos kvalitásokkal bírna.

Szerencsére mindez csak azt erősítette meg, amit szerettünk volna, hogy megerősítsen. Mégpedig azt, hogy Vengerov hegedűsként rövid idő alatt visszakerült oda, ahonnan jött: a világ élvonalába.

(Maxim Vengerovval interjút is készítettünk, ami vasárnaptól, azaz március 25-től lesz olvasható.)

Massenet: Meditáció, km.: Maxim Vengerov (hegedű), Classic FM M-Tel Radio Symphony Orchestra, vez.: Luciano Di Martino, 2006

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

„Az utolsó mondattal kezdd!” – Könyv jelent meg Kulka János édesapjáról

Azt mondják, a kés Paganinije volt. Mert bebizonyította, hogy gyógyítást is lehet művészi szinten űzni. Ő volt Kulka Frigyes mellkassebész, tüdőgyógyász professzor, aki a mai napig etalon az orvostársadalomban. A hétköznapi embernek inkább a Kulka név üti meg a fülét, ami nem véletlen: a legendás gyógyító Kossuth-díjas színművészünk, Kulka János édesapja volt.
Plusz

„Akik pörgetik a kultúrát” – Itt a Kult50 idei névsora!

A Fidelio idén is összeállította azoknak a művészeknek a névsorát, akik a saját területükön jelentős teljesítményt nyújtottak az előző év folyamán. Ezúttal is tíz kategóriában választottuk ki az alkotókat és alkotócsoportokat védnökeink segítségével.
Zenés színház

Koronavírussal került kórházba Anna Nyetrebko

Az orosz szopránnak a koronavírussal összefüggő tüdőgyulladása van, ezért orvosi felügyeletre szorul.
Könyv

11 különleges könyv az Ünnepi Könyvhétről

Az idén nagyon hányatott sorsúra sikeredett könyvhetet végül részben online tartják meg, de ez nem jelenti azt, hogy a könyves újdonságokból ne lehetne csemegézni!
Klasszikus

Kilép az ország határain a Virtuózok novemberben induló új évada

A nemzetközivé bővülő klasszikus zenei televíziós tehetségkutató hatodik évada november 27-től látható a Duna Televízióban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„Minden, ami valóban személyessé válik bennünk, az inspiráció"

Ávéd János 12 évvel ezelőtt csatlakozott a Modern Art Orchestrához Fekete-Kovács Kornél felkérésére, azóta tenorszaxofonistaként, zeneszerzőként és hangszerelőként erősíti a zenekart. 2011-ben megalakította az Ávéd János Balance formációt, melynek célja, hogy új zenei lehetőségeket fedezzenek fel és spontán felmerülő dallami elemeket használjanak. A művésszel Kodály hagyatékának gondozásáról, új, saját lemezéről és inspirációs forrásokról beszélgettünk.
Klasszikus magazin

Amerikában éppen arról megy a vita, hogy rasszista-e a klasszikus zene

De óvatosan ítéljünk a kérdésben, mert nem minden „libsi” mondja, hogy rasszista, és senki nem lesz híve a fehér felsőbbrendűségnek attól, mert szereti Beethovent vagy Wagnert.
Klasszikus hír

Kilép az ország határain a Virtuózok novemberben induló új évada

A nemzetközivé bővülő klasszikus zenei televíziós tehetségkutató hatodik évada november 27-től látható a Duna Televízióban.
Klasszikus interjú

Bretz Gábor: Nem lehet megunni a Kékszakállút

Szeptember 26-án Bartók Béla műveiből ad koncertet a Concerto Budapest. A műsorban egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára is elhangzik. Vörös Szilvia énekli Juditot, a várurat pedig Bretz Gábor. A basszusénekest telefonon értük el, hogy az operáról kérdezzük.
Klasszikus ajánló

Komolyzenei piknikkel búcsúztatja a nyarat a MÁV Szimfonikus Zenekar

Szeptember 17-én 18:30-kor ismét részt vehetünk a Music ül a fűben komolyzenei pikniken, mely a Millenáris Park és a MÁV Szimfonikus Zenekar közös rendezésében valósul meg.