Miklós György zongoraművész, tanár Budapesten született, 1933. január 19-én. Tanulmányait 1949 és 1955 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán végezte Böszörményi Nagy Béla, Solymos Péter és Weiner Leó növendékeként. Utóbbira így emlékezett vissza:
„A sors nagy ajándéka volt számomra, hogy Weiner Leó tanítványa lehettem. Életes utolsó három évében tanított a lakásán, hetente két alkalommal. Egy-egy foglalkozás 2 és fél, 3 órát tartott.
Hogy egy kezdő zongoraművésznek mit jelentett a világ egyik legzseniálisabb Mesterénél tanulni, az elmondhatatlan.
1956-ban lett az Országos Filharmónia szólistája. 1955 és 1971 között a Fővárosi Zeneiskola Szervezet tanára; 1971-től a Zeneakadémia Zenetanárképző Intézetében, 1985-től a Zeneakadémián tanított.
Szólistaként, kamaramuzsikusként és kísérőként is jelentős pályát futott be, körülbelül 2000 koncerten, a Magyar Rádió 300 élő adásában működött közre.
Olyan jelentős művészekkel dolgozott együtt, mint Ferencsik János, Komor Vilmos, Kórody András, Lukács Ervin karmesterek, Geszty Szilvia, Komlóssy Erzsébet, Réti József, Melis György, Sólyom-Nagy Sándor énekesek, valamint számos kiváló hangszeres muzsikussal is színpadra lépett.
2005-ben Weiner Leó-díjban részesült, 2020-ban vehette át zongora művésztanárként a Zeneakadémia Vasdiplomáját, 2021-ben pedig Életút-díjat kapott.
Fejléckép: Miklós György (a család engedélyével)
hírlevél
