Klasszikus

Kétszer négy ember énekel

2005.01.24. 00:00
Ajánlom
Kodály országában sok szó esik manapság a kóruskultúra hanyatlásáról. Egyre kevesebb az amatőr kórus – mondják –, a közös éneklés valamikor virágzó kultúrája beszűkült, a hivatásos énekegyüttesek nehéz helyzetben vannak, közönségük rohamosan csökken. Pedig, ha borúlátásunkkal nem zárjuk el magunkat a „komolynak” nevezett művészi zenén kívül eső világtól, akár optimizmusunk is feltámadhat. Két a capella énekegyüttes koncertjéről következik beszámoló az alábbiakban: a KorD együttes január 13-i és a Bolyki Brothers január 14-i koncertjéről.

Látszólagos hasonlóságuk ellenére fontos leszögezni a két társaság közötti különbséget: a KorD együttes az a capella jazz-éneklés nagy múltú hagyományainak folytatója, a Bolyki testvérek pedig a gospel-tradícióból kiindulva léptek át a jazz határain, hogy a könnyűzenében kamatoztassák nem mindennapi képességeiket. Saját ízlésem szűk köréből kiindulva szívesen mondanám, hogy a KorD együttes előadása jobb volt, értékesebb, izgalmasabb, mert tagjai többet kockáztatnak a zenében, és mélyebbre ásnak önmagukban, s hogy Bolykiék a kevéssé izgalmas, de igen szórakoztató saját számaikkal alulmaradnak az összehasonlító esztétikai méricskélésben – az ilyesfajta értékítéletekkel azonban csínján kell bánni.

Hiszen egy zenei élmény nem számszerűsíthető, és a vegytiszta szórakoztatásra se minden esetben jellemző az a fajta profizmus és előadói virtuozitás, ami a négy Bolyki testvér produkcióinak a sajátja. László (basszus), András (bariton), György (tenor) és Balázs (kontratenor) közös zenélésének tökéletes összhangjára a legkézenfekvőbb magyarázat nyilván az, hogy a „vérükben van”, de talán az sem elhanyagolható, hogy mindannyian képzett zenészek. Ha nem is képzett énekesek. S bár az általuk választott műfajban ez utóbbi ténynek nem feltétlenül van jelentősége, annyiban mindenképpen hatással van az együttes hangzására, hogy az legyen mégoly csiszolt és homogén is, egyéninek jóindulattal sem nevezhető.

Január 14-i koncertjük nem a négy hibátlanul intonáló, intenzív férfihangtól vagy Bolyki Balázs bravúros, már-már lélegzetelállító szólóitól volt magával ragadó, hanem a négy testvér közvetlenségétől, zene és közönség iránti odaadásától, és ellenállhatatlan – bár a gyengébb pillanatokban bevált patronokat pukkantgató – humoruktól. S hogy ez a humor nem csak verbálisan működik, azt jól mutatta a „Hová mész, te kisnyulacska” kezdetű jól ismert gyerekdalt parafrazeáló zenetörténeti összeállításuk, amelynek során a dal stílusparódiák során át meglehetősen nagy utat jár be a gregorián feldolgozástól a hip-hop adaptációig.

Saját számaik tisztességgel megírt slágergyanús darabok, amelyek valószínűleg csak azért nem kerülnek be a kereskedelmi rádiók fősodrába, mert ahhoz túl magas színvonalú az előadásuk. Személy szerint nekem persze jobban esett volna, ha több gospelt és kevesebb saját számot énekelnek, de a Matáv Zeneház nagyrészt fiatalokból álló közönsége véleményemet szemmel láthatólag nem osztotta. S ez végül is nem baj, a Bolyki-testvérek megérdemelten arattak hatalmas sikert: a szórakoztatás számukra nem „könnyű” műfaj, zenéjük tehát nem a szó homlokráncolás-értelmében, hanem hozzáállásukat és elhivatottságukat tekintve „komoly”.

Január 13-án a kevésbé ismert és tagjainak átlagéletkorát tekintve fiatalabb KorD együttes adott koncertet a Váci utca déli részén található, valamilyen érthetetlen oknál fogva föld alá süllyedt hajót imitáló, barátságtalanul procc Verne World Caféban. Bár elmondásuk szerint Bolykiékhoz hasonlóan ők is az „igényes szórakoztatást” tűzték célul maguk elé, szándékuk ellenére messze túlléptek ezen, s bármily patetikusan hangzik, koncertjük csak a „felejthetetlen élmény” elcsépelt szókapcsolatával írható le. Bolykiékkal szemben hatalmas előnye a KorD együttesnek, hogy mind a négy tagja képzett énekes, s ami ennél is fontosabb, e négy hangból háromnak összetéveszthetetlenül egyéni színe van, a negyedik pedig csak azért nem rendelkezik saját karakterrel, mert minden hangszínt és hangfajt magában foglal – a különböző stílusokról és énektechnikákról nem is beszélve.

A színpadon tehát négy fiatal: Balassa Krisztián, aki olyan természetességgel létezik a színpadon, mintha reflektorok fényében nőtt volna fel, hangja pedig az a fajta érzékeny és puha tenor, amelynek tulajdonosa kizárólag két ujjal hajlandó megfogni a mikrofont, ha azt nem állvány tartja. Tóth Éva, akinek szopránja úgy képes a legmagasabb regiszterek meghódítására is, hogy az emberből egy pillanatra sem tör elő az üvegtányéron megszaladó villa hangjának emléke. Danku Eszter, akinek hangja ellentmond a fizika törvényeinek: az ilyen jazz-alt kizárólag 100 kiló fölötti, fekete bőrű, a mérhetetlen alkohol-, cigaretta- és férfi-fogyasztástól csodálatossá érett amerikai nők sajátja, a sudár szőkeségükben ártatlan magyar lányoké – mint amilyen Danku Eszter – semmiképpen. És a zenekar vezetője, Philipp György, aki szerepét tekintve basszus, de ha a zenei anyag úgy kívánja, szívesen egészíti ki a szoprán szólamot, stílusérzéke pedig nem ismer határokat, legyen szó ’30-as évek magyar slágeréről, ’20-as évek jazz-standard-jéről, ’60-as évek boogie-woogie-járól vagy bármi másról, előadása tökéletes – zsenialitásba hajló sokoldalúsága már-már ijesztő: sokféle arca közül vajon melyik a valódi?

Műsoruk jelentős részét rafináltan megharmonizált s ekként olykor elénekelhetetlenül nehéz jazz standard-ek tették ki, a koncertet mégsem a zenei nehézségek legyőzésének csodálatra méltó teljesítménye tette felejthetetlenné, hanem az varázslat, amely ezt a négy énekest magával ragadta éneklés közben. Ott állnak a színpadon, mögöttük a Philipp György zongorajátékával kiegészülő, megbízható kíséretet biztosító trió tagjai – Heigl László (bőgő), Orosz Gábor (gitár), Bubnó Márk (dob) –, és amikor elkezdődik a zene, becsukják a szemüket, a koncentráció feszültségét szinte hallani lehet, arcuk eltorzul az énekléstől, a közönség pedig csak ül, hallgat, és a hideg futkos a hátán. S őszintén szólva nincs magyarázatom arra, hogy miért, hiszen semmi különös nem történik – négy ember énekel.

Talán erre szokták azt mondani, hogy a zene hatalma.

(2005. január 13. 20:00 Verne World Café – A KorD együttes koncertrje; tagjai: Tóth Éva (szoprán), Danku Eszter (alt), Balassa Krisztián (tenor), Philipp György (basszus, zongora), Orosz Gábor (gitár), Heigl László (bőgő), Bubnó Márk (dob). 2005. január 14. 19:30 Matáv-zeneház – A Bolyki Brothers koncertje; tagjai: Bolyki László (basszus), Bolyki András (bariton), Bolyki György (tenor), Bolyki Balázs (kontratenor)

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Elhunyt Venczel Vera

A Jászai Mari-díjas színművész idén márciusban töltötte be 75. életévét. Több mint ötven éven át volt a Vígszínház tagja, halálának hírét színháza tette közzé.
Színház

Új bemutatóval ünnepli Szakonyi Károlyt a Rózsavölgyi Szalon

Október 26-án, Szakonyi Károly 90. születésnapján mutatja be a Rózsavölgyi Szalon a drámaíró A hatodik napon című darabját, melyet Dicső Dániel rendező és Hárs Anna dramaturg bújtatott modern köntösbe.
Zenés színház

Kiemelkedő alkotókat díjaztak a Magyar Operett Napján

A hagyományokhoz híven idén is átadták a Budapesti Operettszínházban az évad legjobb musical- és operettszínészének járó kitüntetéseket, valamint díjazták a legígéretesebb pályakezdőt. Emellett elismerést adott át a Musica Hungarica Kiadó képviseletében Éliás Tibor, a kiadó alapítója is.
Jazz/World

Magyarországon lép fel a norvég jazzdíva, Rebekka Bakken

November 2-án pótolja tavaly elmaradt koncertjét a Müpában Rebekka Bakken, aki zenéjével előszeretettel távolodik el a hagyományos műfaji kategóriáktól és otthonosan mozog a pop, illetve blues világában is.
Vizuál

Ahol a diákok szombaton is iskolába akarnak járni - Erős István rektor a Képzőművészeti Egyetem jubileumi évéről

A jubileumi, 150. tanév gazdag programsorozatáról, a képzőművészet újrapozicionálásáról, pedagógiai módszerekről és új tanszékek indításáról beszélgettünk a Magyar Képzőművészeti Egyetem nemrég kinevezett rektorával, Erős Istvánnal, aki azt is elárulta, hogy mitől tart a legjobban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Minden hangjegy közös érdek – interjú Kelemen Barnabással és Keller Andrással

Az ’56-os forradalom évfordulóján egész napos programmal tiszteleg a hősök előtt a Concerto Budapest. A Magyar Kincsek Ünnepén olyan zeneművek is elhangoznak, amelyekkel máskor nemigen lehet találkozni. Az érdeklődőket pedig talán kellemes meglepetésként éri, milyen gazdag a zeneirodalmunk.
Klasszikus ajánló

Díjnyertes női zeneszerzők az Óbudai Danubia Zenekar műsorán

Missy Mazzoli és Dobrinka Tabakova műve is szerepel azon a Zeneakadémiai koncerten, melynek karmestere és brácsaszólistája az Óbudai Danubia Zenekar visszatérő vendége, Maxim Rysanov lesz.
Klasszikus magazin

Az 1956-os forradalom zenéi

Akár a történelem kötötte össze őket október 23-a eseményeivel, akár a szerző akart ily módon emléket állítani a forradalomnak, sok zenemű létezik, mely mára elválaszthatatlanná vált 1956-tól. Egy csokorra valót gyűjtöttünk belőlük.
Klasszikus interjú

„Olyan ez, mint új partnerrel táncolni” – interjú Vadim Gluzmannal

A világszerte ismert hegedűművész a Liszt Ferenc Kamarazenekar meghívására jött hozzánk, és október 25-én a Zeneakadémia színpadán a koncertmesteri széket is elfoglalja. Csupán rövid időre, mert az est második felében már kettősversenyt játszik Várdai Istvánnal. Az első próba után beszélgettünk vele.
Klasszikus hír

Kezdődik a Bartók Világverseny

Október 25. és 31. között rendezik meg a Zeneakadémián a Bartók Világversenyt. Az idei évben vonósnégyesek mérkőznek meg, a fordulókat élőben és online is követheti a közönség.