Klasszikus

Ki az a Grigory Sokolov?

2005.04.20. 00:00
Ajánlom
Rövid beszédben a mobiltelefonok és a köhögőmasinák kikapcsolására kérte a közönséget Jakobi László, a „Zongora” névre hallgató koncertsorozat egyik szervezője múlt vasárnap a Zeneakadémián, majd sietve távozott a színpadról, s ezután hosszú percekig nem történt semmi. De a zsúfolásig telt színpad közepén árválkodó, zongorista nélküli zongora mintha már ekkor is Grigory Sokolovról szólt volna, arról a művészről, aki a koncertet indító feszült várakozás során éppoly távolinak tűnt a hiányával, mint néhány perccel később a nézők gyűrűjében ülve, hangszerébe merülten.

Itt van egy zongorista, aki letaglózó energiával és lenyűgöző elmélyültséggel játssza a zeneirodalom talán legszemélyesebb zenéit – Schubertet és Chopint –, és ennek ellenére a több mint kétórás koncert végén sem tudunk róla többet, mint amikor a színfalak mögött várakoztatta közönségét. És mintha Sokolov számára nem is lenne fontos Schubert és Chopin, a zeneszerzők nem, csak a művek számítanak: a hangok egymásutánja, a formai felépítés, a zenei gesztusok, a trillák funkciója, a chopini polifónia, két egymást követő hang kapcsolata. Az ember már-már feszeng a székében az introvertáltság és befelé figyelés ilyen fokát látva. Mintha egy biológiai kísérletnek lennénk szemtanúi: a lombikban hangok és az őket létrehozó zongorista, s ahogy ebből a viszonyból létrejön Schubert A-dúr szonátája (D 959), a két utolsó Chopin-noktürn (op. 62) vagy a nagyszabású Polonéz-fantázia (op. 61), elámulunk ezen a természeti csodán: hogy az ember is képes lehet tökéleteset teremteni. És ahogy a Teremtő se kérdezett a genezis során, csak „látá, hogy jó”, Sokolov se kíváncsi a közönség véleményére. Játssza a hangokat, ahogy játszani kell őket, és fel sem merül bennünk: vajon lehet-e másképp is?

Pedig nyilván lehet: Schubert A-dúr szonátájának kezdőtétele elképzelhető gyorsabban, a lassú tétel előadása talán lehet kevésbé szenvtelen, Chopin zenéje biztosan játszható nagyobb ritmikai szigorral – de Sokolov esetében minden összevetés értelmetlen. Hiszen olyan művészi erő sugárzik a zongorázásából, olyan intenzitással és őszinteséggel játszik minden egyes hangot, hogy lényegtelen, tekinthetjük-e őt Richter örökösének, vagy éppen csak egy a sok orosz zongorista közül, hogy játéka beleillik-e a zongorista main-streambe vagy sem, s hogy miként viszonyul interpretációja a historikus előadásokhoz.

Megdöbbentő művészi szuggesztivitásáról árulkodott, hogy a közönség képtelen volt megtapsolni a koncert második felének egyes Chopin-darabjait, hogy Sokolov – mintha csak egyetlen művet játszott volna – a koncert második felében is csak a végén engedte levegőhöz jutni a közönséget: a négy impromptu, a két utolsó noktürn és a Polonéz-fantázia megszakítás nélkül követték egymást. És nem is nagyon lehet kiemelni az egyik vagy a másik darabot, mert egyikben sem történt más, mint aminek meg kellett történnie. A négy impromtpu szertelen virtuozitással, a két noktürn túlvilági nyugalommal, a Polonéz-fantázia tökéletesen felépített dramaturgiával szólalt meg, Sokolov nem pozőrködött, nem kérkedett elképesztő technikai adottságaival, nem eredetieskedett – egyszerűen eljátszotta a darabokat.

A koncert végén a tomboló közönséget hat ráadással jutalmazta, de mintha a ráadások sem a közönségnek szóltak volna. Megdöbbentő volt Sokolov már-már gépies viselkedése: ahogy meghajolt egyszer, lement a színpadról, visszatért, újra meghajolt, megint távozott, majd visszatért, leült a zongorához, eljátszott egy ráadást, ismét meghajolt, és távozott, majd visszatért, leült a zongorához… – s ez így ment majd’ 20 percen keresztül, megállás nélkül, körbe-körbe. A meghajláson kívül egyetlen gesztusa nem volt, arcán se mosoly, se bosszúság. Ha nem lett volna minden egyes leütött hangja olyan mélyen emberi, azt hihettem volna, hogy egy zongoristának álcázott gép mozog a színpadon. És ahogy az első ráadásként játszott, egyszerűségében is megrázó, kis, opus-szám nélküli a-moll Chopin-keringőt elkezdte, úgy éreztem, hogy most már elég, fejezze be gyorsan, és hagyjon nekem egy kis nyugtot. Ám ahogy korábban, Sokolov most se volt tekintettel senkire, és néhány Rameau-darab, valamint egy a-moll Chopin-mazurka (op. 68 No. 2) után zárásként eljátszott még egy cisz-moll mazurkát (op. 63 No. 3) – s ez a koncertet befejező másfél perc mintha az egész este összefoglalása lett volna.

A mazurka egyszerű kísérete fölött éneklő, végtelenül személyes és dermesztően vigasztalan dallamot a darab végén Chopin kettébontja, szigorú kánonban szólaltatja meg és növeli hatalmas méretűvé, mintha az összeomlás szélén még egy utolsó gesztussal megpróbálná kifejezni a kifejezhetetlent – és a koncert korábbi számaihoz hasonlóan Sokolov játékában éppen az volt csodálatos, és játéka épp attól vált oly megrendítővé, hogy a tökéletesen tisztán megmutatott polifon szövet csak eszköz volt számára ahhoz, hogy megértesse: mit is jelent a teljes reménytelenségben egy utolsó kétségbeesett kiáltás.

(2005. április 17. Zeneakadémia Nagyterem – Grigory Sokolov zongoraestje; Schubert: A-dúr szonáta, D 959; Chopin: Négy impromptu [cisz-moll - 1837, Asz-dúr – op. 29, Fisz-dúr – op. 36, Gesz-dúr – op. 51]; Két noktürn, op. 62 Asz-dúr Polonéz-fantázia, op. 61)

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

Így búcsúztak a pályatársak Edita Gruberovától

A hetvennégy éves korában elhunyt, világhírű koloratúrszoprán, Edita Gruberová elvesztése nemcsak a közönséget sújtotta le, kollégái is fájó szívvel emlékeztek meg róla.
Könyv

Dsida Jenő négysorosára is licitálhatunk a dedikált könyvek online aukcióján

Az Antikvárium.hu számos bibliofil kötetet kínáló árverésén több érdekességet is találunk, többek között Babits Mihály, Juhász Gyula, Szabó Dezső, Molnár C. Pál, Márffy Ödön, Szép Ernő kézjegyével ellátott köteteket. A 223 tételre október 24-ig lehet licitálni.
Színház

Venczel Vera az MMA kitüntetettjei között

Október 18-án átadták a Magyar Művészeti Akadémia tagozati díjait. A kitüntetéseket minden kategóriában két-két főnek ítélik oda, a Színházművészeti tagozat elismerésében Venczel Vera és Dobos Imre részesült.
Színház

5 ígéretes független színházi előadás

Az ősz hagyományosan hemzseg az új bemutatóktól, csak kapkodjuk a fejünket a sokszínű a kínálat láttán, mi viszont most olyan előadásokat ajánlunk, amelyek talán kevesebb figyelmet kapnak a kőszínházak műsorával szemben. Szubjektív válogatásunkban szerepelnek klasszikus művek, izgalmas életutak és kortárs dráma is.
Vizuál

„Hogy mi a humor? Túlélés” – emléktáblát avattak Antal Imre tiszteletére

Az Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, televíziós személyiség emlékét mától tábla őrzi egykori otthona, a Damjanich utca 40. alatti ház falán.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Magyar Kincsek-koncertsorozat a nemzeti ünnep alkalmából

Október 23-án egész napos eseménysorozatot szentel a magyar zenének a Concerto Budapest, a Zeneakadémián tartott koncerteken a legnagyobb zeneszerzők művei mellett népzenei darabokat is meghallgathat a közönség.
Klasszikus beszámoló

Az ember nélküli hang és a hang nélküli ember

Vidovszky László korai műveiből tartottak összművészeti estet és ismertető előadást a Zeneakadémia Solti Termében.
Klasszikus ajánló

Lengyel-magyar barátság - Emszt/Koszowski Duó első lemeze

A Folks című albumon lengyel és magyar zeneszerzők művei szólalnak meg az alkotók átiratában, szoprán szaxofonon és zongorán.
Klasszikus hír

Még lehet jelentkezni a Hubay Jenő Hegedűversenyre

Október 22-ig várja a húszévesnél fiatalabb közép-európai hegedűművészek jelentkezését a Fesztivál Akadémia által szervezett Hubay Jenő Hegedűverseny
Klasszikus ajánló

Egy legendás tanárra emlékezik a legifjabb generáció a Zeneakadémián

Varga Tibor hegedűművész-tanár emlékének szenteli október 18-i koncertjét a Pannon Filharmonikusok, melyen négy csodagyerek-hegedűművész is közreműködik.