Klasszikus

Ki volt Nyíregyházi Ervin, az elveszett géniusz?

2018.02.26. 09:27
Ajánlom
Pályája elején a „következő Liszt Ferencként” beszéltek a zongoristaként és zeneszerzőként is nagy feltűnést keltő, csodagyerekként indult muzsikusról, aki végül mentális problémái miatt nem tudott igazán kibontakozni.
Nyíregyházi Ervin fiatalon

Nyíregyházi Ervin fiatalon (Fotó/Forrás: wikimedia commons)

Ennek a művésznek minden hangjában egy nagy érzésekre termett, tragikusan megbicsaklott emberélet szenvedélye zokog. És ez magasan kiemeli ezt a művészt az úgynevezett tehetséges kis zongoristák sorából".

Tóth Aladár zenekritikája Nyíregyházi Ervin 1934-es szerzői estjéről jól szemlélteti a zeneszerző-zongorista tragédiáját, aki éppen abba bukott bele, ami kiemelte őt a tömegből: az öntörvényű, belső feszültségekkel küzdő művészek szélsőségességébe. De mint mindennek, ennek is megvolt az oka.

Nyíregyházi Ervin 1903-ban született zsidó család gyermekeként Budapesten. Háromévesen abszolút hallásáról tett bizonyságot, ötéves korában pedig már magabiztosan olvasott kottát és zongorázni is tanult. Édesapja és nagyapja az Operaház tenoristái voltak, a család ennek révén rendelkezett zenész barátokkal: így Ervin négyévesen már saját kompozícióját mutatta meg Popper Dávidnak és Erkel Gyulának. Két évvel később felvették a Zeneakadémia előkészítő osztályába zongora szakra, ahol Székely Arnold neves zenepedagógus és a korszak híres tanárainak (Siklósi Albert, Thomán István, Weiner Leó) kezei alá került. Weiner Leó elragadtatással nyilatkozta egyszer róla, hogy Beethoven Waldstein-szonátáját jobban játssza, mint Busoni.

Már kisgyerekként úgy olvasta a zenekari partitúrát, mint kortársai a mesekönyveket, és bármilyen hangnemben tudott transzponálni.

Széles repertoárjában szerepelt Beethoven Pathétique-szonátája és Schumann Papillons ciklusa is, Grieg és Csajkovszkij zongoraversenyei. Nemzetközi karrierje is igen hamar elkezdődött: 1911-ben, nyolcéves korában édesapjával Londonba utazott a londoni osztrák–magyar nagykövetség támogatásával, ahol a Buckingham palotában is fellépett, és a sajtó figyelmét is felkeltette. Azt írták róla, személyében egy újabb Liszt Ferencet köszönthet a közönség, és mindenki kíváncsi volt rá Grieg özvegyétől a norvég királyi párig. Már ekkor szembetűnő volt erőteljes, vad zongorajátéka, amiről később azt írta a kritika, olyan, mintha "őrületében meg akarná verni a hangszert".

Hatalmas törést okozott azonban kamaszkori fejlődésében édesapja elvesztése: 11 éves volt, amikor apja meghalt, és édesanyjára maradt, akit az utókor egy végtelenül uralkodó, nárcisztikus, fojtogató személyiségként ír le. Az anya tudatosan, ámde ész nélkül próbálta felépíteni fia karrierjét: nem engedte például, hogy Liszt-műveket játsszon, ellenben erőltette a népszerű opuszok játszását, lehetőleg szenzációs tempóban. Erőszakosan benne tartotta Ervint a csodagyerek szerepben, hiszen ezt tartotta eladhatónak:

még tinédzser korában is rövid nadrágban járatta, és nem engedte levágni hosszú tincseit, a gázsit kamaszkorában is ő vette át helyette, ugyanakkor eltiltotta az általa haszontalannak vélt sakkozási szenvedélyétől. Nem csoda, hogy később, miután anyja a holokauszt áldozata lett – gyakorlatilag életképtelenné vált, és még a cipőfűzőjét sem tudta befűzni egyedül.

De ne ugorjunk ennyire előre! Anyjával először Berlinbe, majd Amerikába költöztek, fiának ugyanis világhírt szánt. Ervinnek erre minden lehetősége megvolt: 1920-ban, tizenhét évesen fellépett a Carnegie Hallban, és ezután mindenki róla beszélt. „Celebje” lett a saját korának, aki azzal is bekerült az újságba, ha elment fodrászhoz. Ez természetesen egy olyan korban történt, amikor a klasszikus zene még a mainstream kultúra részét képezte.

Utólag Ervin mégis úgy emlékezett vissza, hogy Amerikába költözésük volt a vég kezdete.

Miközben Európában is gyorsan feledésbe merült e neve – hiszen ekkor olyan művészek kerültek itt a figyelem középpontjába, mint Horowitz és a szintén csodagyerekként indult Yehudi Menuhin – Amerikában fokozatosan egy lett a sok tehetséges felnőtt között. A koncertszervezők akkor mondtak le róla végleg, amikor beperelte menedszerét, aki, bár anyagilag valóban kihasználta őt, nem tehetett arról, hogy Ervin népszerűsége alábbhagyott. A per következtében feketelistára került az amerikai koncertbizniszben. 

Nyíregyházi Ervin egyik feleségével 1937-ben

Nyíregyházi Ervin egyik feleségével 1937-ben

Szélsőséges személyiségjegyei ekkor kezdtek felerősödni. Sokak szerint bordlerline szindrómában szenvedett, de tény, hogy alkoholista és szexmániás lett, és manipulatívan viselkedett környezetével. Tízszer házasodott, de a nőket inkább anyapótléknak használta, nem pedig társként tekintett rájuk. Nemsokára anyagilag teljesen lecsúszott: tíz évig egy szegénynegyedben lakott, sokszor aluljárókban aludt, és zongorája sem volt. Hollywoodban szerencsét próbálva legnagyobb sikere az volt, hogy egy Chopint játszó színész kézdublőre lehetett. Ugyanitt volt egy nagyon balul elsült próbálkozása is, aminek értelmi szerzője Irwin Parnes impresszárió volt, aki kitalálta, hogy

Nyíregyházi egy hóhércsuklyában adhatna koncertet Mr. X, az álarcos zongorista néven, hátha majd sikerül felépíteni a titkozatos művész imidzsét. Nem sikerült, a kritika szerint nevetséges volt ez a performansz. 

Nyiregyházi Ervin Mr. X-ként

Nyiregyházi Ervin Mr. X-ként

Idős korában azonban kapott még egy esélyt az élettől: a hetvenes években hallotta őt valaki egy templomban, amint Liszt Ferenc egyik Assissi Szent Ferenc-legendáját játszotta, lenyűgözően. A felvételt eljuttatták a Nemzetközi Zongorista Könyvtár alelnökéhez, Mr. Gregor Benko úrhoz, aki le volt nyűgözve és továbbította a felvételt a Ford művészeti alapítványához. Ők egy kétéves ösztöndíjjal és három lemezfelvétel lehetőségével ajándékozták meg Nyíregyházit.

Nyíregyházi Ervin már a nyolcvanhoz közeledve újra reflektorfénybe került egyedi és erőteljes stílusával.

Japánban koncertezett, ahol imádta a közönség. Még 1985-ben, 82 évesen is komponált, ezeket a műveket mostanában kezdik felfedezni a zongoristák. Ő azonban ekkor már túlzottan beleélte magát a szenvedő művész szerepbe: nem volt hajlandó feláldozni magát a nyilvánosság oltárán, mesés ajánlatokat is visszautasított, végül 1987-ben "nagy reménységű, elveszett géniuszként" halt meg. 

(forrás: Gramofon Magazin,nytimes.com, parlando.hu)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Rosszkedvű? – Vígjátékok karantén idejére

Nem a valóság elől menekülünk, egyszerűen csak szeretnénk egy kicsit jobban érezni magunkat. Ezért nézünk vígjátékokat és ezért ajánljuk őket. Szubjektív filmajánlónkban az HBO Go klasszikus és közelmúltbeli vígjátékaiból válogattunk.
Klasszikus

Ha ennek vége, első dolgom találkozni a zenekarommal

Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító karmestere azt mondja, hozott a járványhelyzet jót is a rossz mellett. De vannak dolgok, amelyek ne maradjanak így. Például, hogy nem találkozhat a zenekarával.
Klasszikus

Elhunyt Peskó Zoltán világhírű magyar karmester

83 évesen, hosszas betegség után március 31-én elhunyt Peskó Zoltán - tájékoztatta lapunkat a művész családja.
Színház

Molnár Piroska: „A színházak nem köthetnek ki végleg az online térben”

A Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze azt mondja, hogy most is minden nap körbetelefonálják egymást Pogány Judittal és Csomós Marival, ki hogy van. Bizakodnak. Molnár Piroska arról is beszél, hogy ez a rendkívüli helyzet komoly lelki és szellemi erőpróba is, egy mentális maraton, ezért óvatosan kell bánnunk az energiáinkkal. Ő türelmes, de azért már nagyon hiányoznak neki a kollégák.
Vizuál

Online elérhető művészeti filmek a napfényes Itáliáról

Online elérhető A művészet templomai című népszerű ismeretterjesztő sorozat, első körben hat film, köztük a firenzei Uffizi képtárat, Róma bazilikáit, a milánói Scala történetét, Leonardo és Raffaello életpályáját bemutató alkotások nézhetők.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Ha ennek vége, első dolgom találkozni a zenekarommal

Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító karmestere azt mondja, hozott a járványhelyzet jót is a rossz mellett. De vannak dolgok, amelyek ne maradjanak így. Például, hogy nem találkozhat a zenekarával.
Klasszikus gyász

Elhunyt Peskó Zoltán világhírű magyar karmester

83 évesen, hosszas betegség után március 31-én elhunyt Peskó Zoltán - tájékoztatta lapunkat a művész családja.
Klasszikus koronavírus

Autókból zenélnek a MÁV Szimfonikusok

Zenészek vezetik a naponta útnak muzsikáló indított autókat.
Klasszikus magazin

6 zenemű, amely kapudrog lehet Krzysztof Pendereckihez

86 éves korában elhunyt Krzysztof Penderecki, akit kétségkívül a II. világháború utáni zeneszerzők élvonalában kell emlegetnünk. Sokan talán hallották már a nevét, de kevesebben ismerik a zenéjét – számukra ismert és kevéssé ismert, hosszabb és rövidebb művekből válogattunk.
Klasszikus hír

26 fiatal nyert állami zenei ösztöndíjat

Három állami zenei ösztöndíj biztosít szakmai előrelépési lehetőséget a pályakezdő művészek számára. A rendszeres pénzbeli támogatáson és a fellépési lehetőségeken túl az ösztöndíjak segítik a tehetséges fiatalokat pályájuk elindításában.