Klasszikus

Kicsit túlhajtva

2014.02.27. 08:00
Ajánlom
Tulajdonképpen nem vagyok teljesen biztos abban, hogy Thomas Hengelbrock régi zenés karmester. Ő a jó példa arra, legalábbis nekem, hogy az interpretátorok egyfajta szembenállást is jelző régi zenés–nem régi zenés felosztása mennyire tarthatatlanná vált. KRITIKA

És hogy egyre vállalhatóbbak a teremtő atya, Harnoncourt szavai aktuálisról és divatosról. Harnoncourt, a mester nem győzte hangsúlyozni, az, ahogy ők játszanak, nem egy stílus rekonstruálása, hanem egy stílus előállítása. Mivel megmondhatatlan, hogyan szólt a D-dúr szvit eredetileg, egy az általuk elképzelt optimális előadással nem az egykor voltat akarják rekonstruálni, hanem a ma érvényeset, a ma legérvényesebbet szeretnék megteremteni, oly módon, hogy az valójában úgy szóljon, ahogy szólhatott volna - itt a hangsúly azon van, hogy: volna - egykor, Bach idejében is.

Thomas Hengelbrock és együttesének D-dúr szvitje (BWV 1069) minden szempontból aktuális. Egy divatos zenei irányzat előírásait követve hozott létre Hengelbrock egy, a ma megengedett feltételek és keretek között érvényes D-dúr szvit-verziót. Vagyis kissé kilépve a kotta és az előírások közül, bombasztikus ötletektől sem idegenkedve, akár a mű egyes részeit, egyáltalán a tiszta hangzást is olykor feláldozva, úgy interpretálták a művet, hogy az ne hasonlítson más, mások interpretációira. Ma ez a nem hagyományos, extrémnek is mondható előadás, a játék a leírtakkal, a keretek feszegetése az aktuális, mondhatni a divatos. Thomas Hengelbrock nem keveset tanult a valóban extrém, ugyanakkor elszabadult és felszabadult, olasz zenekaroktól, azoktól, akik a tempóválasztásukban elmennek a végső határokig, akik akár azt is megkockáztatják a fura, a másként ható, a még soha nem hallott hangzásért, hogy játékuk, a zenekar szétesik. (Nem kell csak olaszokra gondolni, a nagy kedvenc Spinosi együttesével nem is oly rég éppen szemünk láttára, fülünk hallatára történt az meg, amit nemcsak a jóérzés okán nem nevezünk gyalázatnak, hanem azért sem, mert ez, ezen körülmények, a választott műfaj (a túlhajtás) szabályai szerint nem is volt az.)

Thomas Hengelbrock és zenekara, a Balthasar-Neumann-Ensemble előadásán legalább olyan erősen érezhető az olasz hatás, mit az, hogy a vezető Doráti Antal tanítványa volt. Hengelbrock nem törekedett arra, hogy minden szólam egyformán hallható legyen. Egy jeles hegedűshölgy leült mellém a karzatról, mondván, fönn kissé elmosódottnak hallotta a zenekart, és meg akart győződni arról, hogy nem a Zeneakadémia Nagytermének oly sokszor dicsért akusztikája szenvedett károkat. Megnyugtattam, az elmosódott hangzás nem a teremnek köszönhető. A Doráti-hatásnak lehet betudni azt is, hogy az elválasztások rendre elmaradtak, ám itt a tagolás kifejezetten esetlegesnek, nem a Bach-, majd Telemann-műhöz alkalmazkodónak bizonyult.

Hengelbrock a continuo szólamot egy hárfára, egy gyengén - és nem gyengéden - dolgozó lantosra, valamint a csembalóra bízta, ám ez utóbbit, akármennyire is optimális választásnak tűnt a magyar zenekarok meghívottjaként is feltűnt Jeremy Joseph, alig lehetett hallani, ellenben az előtérbe tolt és erőteljesen kihangsúlyozott brácsát igen. Ez nem előnyére változtatta meg a hangzásképet, amelyet olykor a fúvósok kapkodása is rontott.

Telemann D-dúr concerto grossóját (TWV 54:D3) szédületes tempóval kezdte az együttes: itt is, akárcsak a Bach-szvit Gavotte-jában, a fúvósok emelkedtek ki, itt is, ezen esetben is, akárcsak a Szvit utolsó tételében, minden méltatlankodással illethető eredetiséghajhászás és felesleges begyorsulás ellenére, alapvetően azért a kellem és a báj maradt az előadásra jellemző. A Telemann-kompozíció egyenesen jobb darabnak hatott, Hengelbrock nagyon erőteljes zengést kért a kiválóan munkálkodó Maarten van der Valk üstdobostól, és olyan zengést a trombitásoktól, hogy a trombitahang szinte léket vágjon a levegőbe (a három trombitás egyike, Kováts Krisztián, magyar).

Ezzel a táncosnak semmiképpen sem titulálható, fergeteges pörgéssel indult a koncert második részét alkotó Händel-pasticcio: a mellettem ülő muzsikus hölgy el is szörnyedt, érezvén a tempót, és szinte megsajnálta a vonósokat, akik, megdöbbenésünkre, nem estek ki a játékból (bár nem is maradt teljes az összhang). A Tasso Megszabadított Jeruzsálemének szellemét idézni kívánó ária-egyveleg Hengelbrock szándékai szerint egy szerelem stációt volt hivatott bemutatni. Erre, tehetnénk hozzá, sokkal alkalmasabb lett volna egyetlen és egységesebbnek tűnő Händel-mű, mondjuk a többször idézett Rinaldo, mint ez a zajos, zenés egyvelege, de mégis, minden kifogásunk ellenére is nyugodtan állítható, ha valami, akkor ez a második rész volt igazán élvezetes és nagyszerű.

Pedig nemcsak gyorsan indult, de erős kétségeket is ébresztve, legalábbis Kate Lindsey, aki a Brilla nell alma áriát olyan erősen vibrálva adta elő, hogy szinte azt sem lehetett megállapítani, hamisan énekel e. Rinaldo, vagyis a férfiszerepet éneklő Steve Davislim hangja nem jellegzetes, kissé erőtlen, régi zenés hang (ha van ilyen), ám akárcsak ő, a vele pörlekedő hölgy is felnőtt a Prendi, prendi duettre a feladathoz, és valóban egy házastársi dráma látszott az egészből kikerekedni. Mire Kate Lindsey a Lascia ch'io pianga áriához - a legnevesebb részlethez, ehhez a csodaszép, de nem csupán melankolikus, és nem csupán a megbocsátást megelőlegező - részhez ért, már nem tűnt fontosnak, hogy az egyes részletek mennyire nem kapcsolódnak egybe, mennyire hiányzik a kontextus az áriák megértéséhez. Recenzenst sem bosszantotta már, hogy tulajdonképpen különösebb fantázia és galantéria nélkül lettek a részletek egymás mellé válogatva. Az énekesnő felesleges oktávcsúszásaira, mindarra, ami korábban bosszúságot okozott, gyógyír volt ez az ária, ahogy a rákövetkező duett is (az Il vostro maggio de' bei verdi anni a Rinaldóból).

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Zenés színház

Miért írt új befejezést az Orfeóhoz Fischer Iván?

Valami nem stimmel Monteverdi Orfeójával. Fischer Iván több mint negyven éve ezt érzi, és most tett is érte, hogy ne így legyen: új befejezést írt hozzá. Hogy miért volt erre szükség?
Tánc

Nálunk vetítik először a Rudolf Nurejev-portréfilmet

Április 2-án egyetlen alkalommal - a Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettverseny részeként - eredeti nyelven, angolul, felirat nélkül vetítik az Urániában a White Crow című portréfilmet, még a hivatalos, New York-i premiervetítés előtt.
Tánc

Magyar versenyzőknek is szurkolhatunk a New York-i Balettverseny döntőjében

Ma kezdődött a Valentina Kozlova International Ballet Competition döntője New Yorkban, amelyen egy táncos, egy koreográfus és egy zsűritag is képviseli hazánkat.
Klasszikus

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus bach

Szombaton újra Bach zenéje szól a metró peronja mellett

Idén is lemerészkednek az Operaház zenészei a metróba, Bach műveiből nyújtanak ízelítőt a zeneszerző születésének 334. évfordulóján. Élmény lesz a tömegközlekedés!
Klasszikus Nők a zenében

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.
Klasszikus bach

Lépjen fel a Google-re, és komponáljon valamit Bach stílusában

Bach születésénak 334. évfordulóján a Google mesterséges intelligenciája egysoros zeneművet komponál az Ön dallamából is.
Klasszikus hír

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Klasszikus hír

Eötvös Péter az Évad Művésze a Müpa 15. évadában

Bryn Terfel, Zubin Mehta és az Izraeli Filharmonikus Zenekar, Waltraud Meier, a Concentus Musicus Wien, Paavo Järvi és Rolando Villazón is fellép a Müpa 2019/20-as évadában.