Klasszikus

Kicsit túlhajtva

2014.02.27. 08:00
Ajánlom
Tulajdonképpen nem vagyok teljesen biztos abban, hogy Thomas Hengelbrock régi zenés karmester. Ő a jó példa arra, legalábbis nekem, hogy az interpretátorok egyfajta szembenállást is jelző régi zenés–nem régi zenés felosztása mennyire tarthatatlanná vált. KRITIKA

És hogy egyre vállalhatóbbak a teremtő atya, Harnoncourt szavai aktuálisról és divatosról. Harnoncourt, a mester nem győzte hangsúlyozni, az, ahogy ők játszanak, nem egy stílus rekonstruálása, hanem egy stílus előállítása. Mivel megmondhatatlan, hogyan szólt a D-dúr szvit eredetileg, egy az általuk elképzelt optimális előadással nem az egykor voltat akarják rekonstruálni, hanem a ma érvényeset, a ma legérvényesebbet szeretnék megteremteni, oly módon, hogy az valójában úgy szóljon, ahogy szólhatott volna - itt a hangsúly azon van, hogy: volna - egykor, Bach idejében is.

Thomas Hengelbrock és együttesének D-dúr szvitje (BWV 1069) minden szempontból aktuális. Egy divatos zenei irányzat előírásait követve hozott létre Hengelbrock egy, a ma megengedett feltételek és keretek között érvényes D-dúr szvit-verziót. Vagyis kissé kilépve a kotta és az előírások közül, bombasztikus ötletektől sem idegenkedve, akár a mű egyes részeit, egyáltalán a tiszta hangzást is olykor feláldozva, úgy interpretálták a művet, hogy az ne hasonlítson más, mások interpretációira. Ma ez a nem hagyományos, extrémnek is mondható előadás, a játék a leírtakkal, a keretek feszegetése az aktuális, mondhatni a divatos. Thomas Hengelbrock nem keveset tanult a valóban extrém, ugyanakkor elszabadult és felszabadult, olasz zenekaroktól, azoktól, akik a tempóválasztásukban elmennek a végső határokig, akik akár azt is megkockáztatják a fura, a másként ható, a még soha nem hallott hangzásért, hogy játékuk, a zenekar szétesik. (Nem kell csak olaszokra gondolni, a nagy kedvenc Spinosi együttesével nem is oly rég éppen szemünk láttára, fülünk hallatára történt az meg, amit nemcsak a jóérzés okán nem nevezünk gyalázatnak, hanem azért sem, mert ez, ezen körülmények, a választott műfaj (a túlhajtás) szabályai szerint nem is volt az.)

Thomas Hengelbrock és zenekara, a Balthasar-Neumann-Ensemble előadásán legalább olyan erősen érezhető az olasz hatás, mit az, hogy a vezető Doráti Antal tanítványa volt. Hengelbrock nem törekedett arra, hogy minden szólam egyformán hallható legyen. Egy jeles hegedűshölgy leült mellém a karzatról, mondván, fönn kissé elmosódottnak hallotta a zenekart, és meg akart győződni arról, hogy nem a Zeneakadémia Nagytermének oly sokszor dicsért akusztikája szenvedett károkat. Megnyugtattam, az elmosódott hangzás nem a teremnek köszönhető. A Doráti-hatásnak lehet betudni azt is, hogy az elválasztások rendre elmaradtak, ám itt a tagolás kifejezetten esetlegesnek, nem a Bach-, majd Telemann-műhöz alkalmazkodónak bizonyult.

Hengelbrock a continuo szólamot egy hárfára, egy gyengén - és nem gyengéden - dolgozó lantosra, valamint a csembalóra bízta, ám ez utóbbit, akármennyire is optimális választásnak tűnt a magyar zenekarok meghívottjaként is feltűnt Jeremy Joseph, alig lehetett hallani, ellenben az előtérbe tolt és erőteljesen kihangsúlyozott brácsát igen. Ez nem előnyére változtatta meg a hangzásképet, amelyet olykor a fúvósok kapkodása is rontott.

Telemann D-dúr concerto grossóját (TWV 54:D3) szédületes tempóval kezdte az együttes: itt is, akárcsak a Bach-szvit Gavotte-jában, a fúvósok emelkedtek ki, itt is, ezen esetben is, akárcsak a Szvit utolsó tételében, minden méltatlankodással illethető eredetiséghajhászás és felesleges begyorsulás ellenére, alapvetően azért a kellem és a báj maradt az előadásra jellemző. A Telemann-kompozíció egyenesen jobb darabnak hatott, Hengelbrock nagyon erőteljes zengést kért a kiválóan munkálkodó Maarten van der Valk üstdobostól, és olyan zengést a trombitásoktól, hogy a trombitahang szinte léket vágjon a levegőbe (a három trombitás egyike, Kováts Krisztián, magyar).

Ezzel a táncosnak semmiképpen sem titulálható, fergeteges pörgéssel indult a koncert második részét alkotó Händel-pasticcio: a mellettem ülő muzsikus hölgy el is szörnyedt, érezvén a tempót, és szinte megsajnálta a vonósokat, akik, megdöbbenésünkre, nem estek ki a játékból (bár nem is maradt teljes az összhang). A Tasso Megszabadított Jeruzsálemének szellemét idézni kívánó ária-egyveleg Hengelbrock szándékai szerint egy szerelem stációt volt hivatott bemutatni. Erre, tehetnénk hozzá, sokkal alkalmasabb lett volna egyetlen és egységesebbnek tűnő Händel-mű, mondjuk a többször idézett Rinaldo, mint ez a zajos, zenés egyvelege, de mégis, minden kifogásunk ellenére is nyugodtan állítható, ha valami, akkor ez a második rész volt igazán élvezetes és nagyszerű.

Pedig nemcsak gyorsan indult, de erős kétségeket is ébresztve, legalábbis Kate Lindsey, aki a Brilla nell alma áriát olyan erősen vibrálva adta elő, hogy szinte azt sem lehetett megállapítani, hamisan énekel e. Rinaldo, vagyis a férfiszerepet éneklő Steve Davislim hangja nem jellegzetes, kissé erőtlen, régi zenés hang (ha van ilyen), ám akárcsak ő, a vele pörlekedő hölgy is felnőtt a Prendi, prendi duettre a feladathoz, és valóban egy házastársi dráma látszott az egészből kikerekedni. Mire Kate Lindsey a Lascia ch'io pianga áriához - a legnevesebb részlethez, ehhez a csodaszép, de nem csupán melankolikus, és nem csupán a megbocsátást megelőlegező - részhez ért, már nem tűnt fontosnak, hogy az egyes részletek mennyire nem kapcsolódnak egybe, mennyire hiányzik a kontextus az áriák megértéséhez. Recenzenst sem bosszantotta már, hogy tulajdonképpen különösebb fantázia és galantéria nélkül lettek a részletek egymás mellé válogatva. Az énekesnő felesleges oktávcsúszásaira, mindarra, ami korábban bosszúságot okozott, gyógyír volt ez az ária, ahogy a rákövetkező duett is (az Il vostro maggio de' bei verdi anni a Rinaldóból).

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Számos jelentkező pályázik a Magyar Állami Operaház főigazgatói posztjára

A Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatára március 28-ig lehet jelentkezni, a napokban megjelent hírek szerint több jelentkező, énekes, karmester és rendező is megméretteti magát.
Színház

Újabb akadály gördült Eszenyi Enikő budapesti visszatérése elé

Eszenyi Enikő február végén eltörte a csuklóját a Csodálatos vagy, Júlia! című előadás fotóspróbáján. Emiatt májusra kellett halasztani az előadás premierjét a Játékszínben, most pedig Pásztor Erzsi jelentette be, hogy visszaadja a szerepét.
Vizuál

Felszabadított női testek, tabuk nélkül

Saját testüket médiumként használva fogalmazták meg a női lét kérdéseit azok az művészek, akiknek munkáit a Liget Galéria „Lerántjuk a leplet” című kiállításán láthatjuk még április 6-ig.
Vizuál

Ha ezt a tekintetet látja, jobb, ha menekül

Ha nem is hallott még a Kubrick-nézésről, egész biztosan látta már valamelyik filmben az amerikai rendező védjegyévé vált megoldást, amely minden egyszerűsége ellenére vérfagyasztóan hatásos.
Klasszikus

Benjamin Appl, a bársonyos hangú dalkirály, akit muszáj hallani

Végtelen szín áramlik a hangjában, és szinte elviselhetetlenül megindító, ahogy énekel. Így vélekednek a nemzetközi kritikusok a német–brit lírai sztárbaritonról, Benjamin Applről.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Bretz Gábor és Dragony Tímea kapta idén a Bartók–Pásztory-díjat

A kuratórium 2023-ban Bretz Gábor operaénekesnek és Dragony Tímea zeneszerzőnek ítélte a Bartók–Pásztory-díjat, az átadóünnepséget a hagyománynak megfelelően március 25-én tartották a Zeneakadémián.
Klasszikus hír

A Zeneakadémia a világ száz legjobb előadó-művészeti egyeteme közé került

A Quacquarelli Symonds (QS) 2023-as ranglistája alapján előadó-művészet kategóriájában a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem az 51-100. hely közé került. Egyetlen más hazai egyetem sem kapott ilyen magas helyezést.
Klasszikus ajánló

Tedi Papavramival ad koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar

A Grandioso-sorozat harmadik koncertjén, április 22-én ismét egy világhírű hegedűművésszel, Tedi Papavramival ismerteti meg a hazai közönséget az Anima Musicae Kamarazenekar.
Klasszikus ajánló

Könyvbemutató, koncert és tárlatvezetés Bartók Béla születésnapján

A Bartók-összkiadás két új, a szerző vonósnégyeseit tartalmazó kötetét ismerheti meg a közönség a Zenetudományi Intézet március 25-i, zenés programján.
Klasszikus ajánló

Benjamin Appl, a bársonyos hangú dalkirály, akit muszáj hallani

Végtelen szín áramlik a hangjában, és szinte elviselhetetlenül megindító, ahogy énekel. Így vélekednek a nemzetközi kritikusok a német–brit lírai sztárbaritonról, Benjamin Applről.