„Nem női kvótákat akarok, hanem visszavinni a fiatalokat az operaházba”
– nyilatkozta Oksana Lyniv, miután a bolognai Teatro Communale zeneigazgatójának nevezték ki. A negyvennégy éves ukrán karmester, akit máris szupersztárként és üstökösként emleget a külföldi sajtó, az első női zeneigazgató Itáliában, de nem ez az első eset, hogy áttöri az üvegplafont. Rá figyel a zenei világ – és mi is.
Apja karvezető, anyja pedig zongorista, nem meglepő, hogy őt is már fiatalkorában beszippantotta a zene. 1978-ban született egy kisvárosban, Brodiban, Lviv közelében, ahol a szovjet uralom sem tudta kiirtani az emberekből a hazafias és vallásos érzületet. Ráadásul január 6-án, ami a Julianus naptár szerint Szenteste – apja ma is úgy gondolja, hogy ennek különleges jelentősége van. Itt, a helyi zeneiskolában kezdett hegedülni, fuvolázni, zongorázni és énekelni, szabadidejében pedig legszívesebben az erdőt járta, gombát gyűjtött és a madarakat hallgatta. A családban állandóan szólt a zene, a gyerekek saját hangszereiken játszottak. A schubertiádák révén a helyi és az országos tévébe is bekerültek.
Tizennégy évesen, amikor zenei középiskolában tanult tovább, még szólistának készült, de két évvel később már karmester akart lenni.
Nem önfejűségből, hanem tanárai tanácsára, akik észrevették karizmáját. A lvivi Lysenko Zeneakadémián, ahol egyetlen nő volt a karmesternövendékek között, mégis állandóan azt kérdezték tőle, hogy mit keres itt. Nem feltétlenül rosszindulatból, hanem egyszerűen megállapítva azt a tényt, hogy a karmesteri szakmában nőként nem sokra viheti. Hiszen a karmesteri emelvény a férfiak utolsó, elvitathatatlan uradalma, ahol mágneses karizmára, autoritásra és misztikus jelenlétre van szükség. Ez a munka nem a levegő tologatását jelenti, mert amilyen megfoghatatlan, annyira titokzatos erőt kíván. Legalábbis a mítosz szerint.
Oksana Lyniv, a bolognai Teatro Bologna zeneigazgatója (Fotó/Forrás: Michele Lapini / Teatro Comunale di Bologna)
Oksana Lyniv nem adta fel: nyilatkozataiból kiderül, hogy minden vágyálma az volt, hogy a zenetörténet nagy remekműveit, Csajkovszkij szimfóniáit, Wagner operáit vezényelhesse.
„Egy nap azt mondtam magamnak: nem számít, ha nem jutok messze, csak csináljam azt, amit szeretek.”
Tanulmányai idején a Lvivi Operaház asszisztens karmestere lett, majd egy kamarazenekar vendégkarmestere. Az áttörés azonban nem otthon, Ukrajnában sikerült, hanem 2004-ben Bambergben, a Gustav Mahler Karmesterversenyen, ahol a harmadik helyet szerezte meg. A helyezéssel járó pénzt visszaforgatta, a következő években mesterkurzusokon és ösztöndíj-programokon vett részt Németországban, 2005-ben pedig a Bambergi Szimfonikusok asszisztens-karmestere lett Jonathan Nott keze alatt.
Három évvel később Oksana Lyniv visszatért szülőhazájába, és megalapított egy ifjúsági zenekart, hogy ezáltal is segítse a belső és külső konfliktusoktól terhes ország egységét. Egészen 2013-ig maradt, és távozása éppen egybeesett a Viktor Janukovics elleni tüntetésekkel, amik véres eseményekbe torkolltak. Lyniv életében viszont új fejezet kezdődött, amikor napjaink egyik legelismertebb karmestere, Kirill Petrenko mellett lett asszisztens a Berlini Filharmonikusoknál.
Számos helyen törte át elsőként az üvegplafont, vezényelte a Müncheni Filharmonikusokat, a Staatskapelle Berlint és a Frankfurti Opera zenekarát. 2016-ban, a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon egyetlen mamutkoncerten vezényelte A fából faragott királyfit, A csodálatos mandarint és A kékszakállú herceg várát. 2017-ben a Grazi Operaház vezető karmestere lett, 2020-ban pedig bemutatkozott Bécsben és Párizsban is.
Annál is nagyobb mérföldkő volt életében, hogy 2021 júliusában a Bayreuth-i Ünnepi Játékokon A bolygó hollandit vezényelhette.
A rangos Wagner-ünnepen Angela Merkel német kancellár is ott volt, aki állítólag így reagált a női karmesterre: „Végre!”
Interjúk alapján úgy tűnik, Lynivet már idegesíti, hogy a sajtót csak az érdekli, hogy nő. „Egy zenekar három perc alapján látja, hogy alkalmas vagyok-e vezényelni vagy sem... azonnal észreveszi, ha nem tudok megválaszolni egy zenei kérdést, nem jól intek a pálcával, és gondot okoz-e száz embert irányítani.
Ha megbíznak bennem, kicsit sem érdekli őket, hogy nő vagy férfi vezényli őket. Ez csak az újságírókat érdekli”
– nyilatkozta a Berliner Zeitungnak. Hozzátette, hogy egy nő tud jó karmester lenni, hiszen nagyon jól figyel egyszerre több irányba. „A nőkből nem a tehetség hiányzik, hanem az önbizalom.” Amikor példaképekről kérdezték, nevetve mondta, hogy csak férfiak: Carlos Kleiber, Wolfgang Sawallisch, Christian Thielemann, Kirill Petrenko.
Oksana Lyniv, a bolognai Teatro Bologna zeneigazgatója (Fotó/Forrás: Michele Lapini / Teatro Comunale di Bologna)
Oksana Lyniv a környezete szerint kicsit munkamániás. Második férje Andrii Murza ukrán hegedűművész. A karmester csak úgy mondott neki igent, hogy előtte leszögezte: az ő életében mindig a zene és a munka az első. Nála a felkészüléshez a fárasztó zenetörténeti kutatások is hozzátartoznak, ha teheti, szívesen felkeresi a zeneszerzők házait, pályájukat bemutató múzeumait, belenéz a kották kézirataiba. „A Hollandi kottája nem lesz könnyebb, akár nő vagyok, akár férfi.”
Új munkáját január elején kezdte meg a bolognai Teatro Communale zeneigazgatójaként. A Corriere della Sera azt írta róla:
a női jogok harcosa, de sisak nélkül; a tehetségével küzd.
„Nem tudtam, hogy én vagyok az első, aki ezt eléri, mégpedig abban az országban, amelyik feltalálta a zenét” – nyilatkozta. – „Bizonyos szempontból történelmet írok!”
Fotó: Oksana Lyniv (fotó: Michele Lapini / Teatro Comunale di Bologna)
hírlevél
