- Miért Fejérvári Zoltánt kérte fel szólistának?
- Mert univerzális muzsikusnak tartom. Amikor Stravinsky megírta a Capricciót, a zenei műveltségnek már rendkívül magas fokán állt: stiláris szempontból számos irányba nyitva álltak előtte a lehetőségek, és ő tudatosan választotta ki azt az egy utat, amelyen aztán tovább indult. Olyan nagy tudású zenészre van szükség, aki ezt a kompozíciót komplexitásában tudja megragadni, tehát például nemcsak a "száraz", neoklasszikus oldalról, ahogyan általában közelednek Stravinsky e zongoraversenyéhez.
- Hogyan ismeri meg a fiatal tehetségeket?
- Rég nem tanítok már a Zeneakadémián, de járok-kelek a világban, hallok egyet s mást, kurzusokat tartok, koncertekre is elmegyek. Gyenyisz Kozsukint egy spanyolországi mesterkurzuson ismertem meg, Yuja Wangot, Enrico Pacét az interneten, Gyenyisz Macujevet pedig hangversenyen hallottam. Fejérvári Zoltánnal a pommersfeldeni nyári akadémián találkoztam először, ott ő kitűnő kamarazenésznek bizonyult. Azóta a legkülönbözőbb stílusokban bizonyított; a vezényletemmel játszott például Beethovent, Stockhausent és Janáčeket.
- Hogyan látja a mai fiatal zongoristák helyzetét?
- Érdekes, hogy a hetvenes évek elején, amikor mi voltunk fiatalok, rendkívül nehezen lehetett kijutni nyugat-európai pódiumokra, mert határozottan hátrányt jelentett, hogy az ember a keleti blokkban élt. Ez a különbség mára természetesen eltűnt, de talán most még nehezebb utat törni a rengeteg feltörekvő fiatal tehetség között. Elengedhetetlen a marketing, a jó üzleti érzék, a kapcsolati tőke, de a legfontosabb mégis az, amiért az egészet csináljuk: a zene. Ha valaki csak erre koncentrál, még az is megtörténhet, hogy szerencséje lesz, és világkarriert fut be - ezt jósolom Fejérvári Zoltánnak is.
- Összekapcsolja valami a koncerten hallható műveket?
- Igen, a hangnemük. A Táncszvit, a Capriccio és Debussy Iberiája is G tonalitásban íródott, a Couperin emlékezete című Ravel-mű bár E-ben végződik, szervesen folytatja Debussy Iberiáját.
- Miért fontosak a hangnemi kapcsolódások?
- A közönséget kétféleképpen lehet megragadni: direkt vagy indirekt módon. Az előbbihez tartozik, amikor egy tematika köré épül a program, például csupa olyan darab hangzik el, ami vízről, tűzről vagy viharról stb. szól. Az indirekt mód tisztán zenei, és ilyen a hangnemi kapcsolódás is: bár az emberek többségének nincs abszolút hallása, mégis megérzik, ha azonos hangnemben szólalnak meg különböző karakterű darabok.
- Hogyan készül fel egy olyan koncertre, amelynek zenéit betéve tudja?
- A felkészülés ebben az esetben nem gyakorlást jelent, hiszen én csak "hadonászom", hanem a darabok időbeli lepergetését. Közismert az a levél, amelyben Mozart leírja apjának, hogyan komponál: addig-addig megy a fejében a zene, míg egyetlen pillanatba sűrítve nem hallja a művet. Nálunk, előadóművészeknél ez fordítva működik: a tempónak kell kikristályosodnia, a súlyponti helyeket meg kell érezni, és ekkor válhat a zene akusztikai élménnyé - miután a zenészeinkkel is elfogadtattuk az általunk kiérlelt tempókat, időarányokat. Az előadó-művészetben a helyes tempó megtalálása a legfontosabb.
- Másképpen próbál egy idegen zenekarral, mint a sajátjával?
- Ha nem is vagyok feleslegesen udvarias, ma már nyugodtabban állok hozzá azokhoz a problémákhoz, amelyek ilyen jellegű munka során felmerülnek. Pláne egy olyan együttessel, amellyel régen dogoztam együtt, és az Óbudai Danubia Zenekar ilyen. Amit a fiatal tehetségekkel kapcsolatban elmondtam, itt is érvényes: ha a zenészek látják azt, hogy az ember komolyan csinálja, amit csinál, és kizárólag a zenére koncentrál, akkor önmagától megteremtődik az a légkör, ami nélkülözhetetlen feltétele a darab ideális megszólalásnak.
- Milyen emlékezet őriz a Danubia Zenekarról?
- Ők mutatták be az Ariettes oubliées című Debussy-ciklusból készült hangszerelésemet, Wierdl Eszter közreműködésével, Héja Domonkos vezényletével, és ezt az együttest vezényelve adtam elő először Haydn Teremtését.
- Most milyen hangszerelésen dolgozik?
- Jelenleg éppen semmin, mert elkészültem Rachmaninov Öt études tableaux-jával, amit a Nemzeti Filharmonikusokkal mutatok be májusban. Szinte minden alkalommal, amikor műsorra kerülnek hangszereléseim, feltűnik egy-egy momentum, ami addig elkerülte a figyelmemet, és amin javítani, változtatni kell. Minden egyes előadás hozzájárul ahhoz, hogy az ember tovább csiszolgassa a régi hangszereléseit.
- Hogyan dönti el, miből készít hangszerelést?
- Azt nem én döntöm el, hanem magától lezajló folyamat. Megrendelést az ember ritkán kap ilyen feladatra, úgyhogy tulajdonképpen két ok lehetséges, amiért az ember úgy határoz, hogy valamit zenekaron is szeretne hallani. Az egyik, amikor olyan remekművel áll szemben, amelynek maga sem érti a népszerűtlenségét, a másik pedig, amikor az ember már a zongoramű játszása közben hallja magában a zenekari színeket. Mint Ravel a Tombeau de Couperin komponálásakor.