Klasszikus

King Arthur

2007.11.14. 00:00
Ajánlom
A Restauráció, azaz II. Károly s vele együtt a monarchia 1660-as visszatérése Angliába kulturális értelemben is óriási jelentőségű esemény volt. A visszatérő király szenvedélyes művészetpártoló volt, száműzetését XIV. Lajos udvarában töltötte, és visszatértekor célja volt az ott látottak-hallottak angliai meghonosítása.

Rendeletben kötelezte az angol színházakat, amelyek a polgárháború és a puritánuralom miatt már 1642 óta zárva voltak, hogy újra teljes repertoárjukat színre állítsák. Két, a polgárháborút túlélt "színházi szakember", Thomas Killigrew és Sir William Davenant kapott megbízást két színtársulat létrehozására, melyeknek londoni színházi monopóliuma később egészen a XIX. századig érvényben maradt.

E két társulat – a "King's Company" és a "Duke's Company", azaz a király és York hercege védnöksége alatt álló két színészcsoport – 1682-ben politikai okok miatt időlegesen egyesülni kényszerült "United Company" néven: Purcell három legjelentősebb semi-operáját, köztük a King Arthurt is később az új, egyesült társulat állította színre. A játszott darabok sokszor a régi, az Interregnum előtti repertoárnak is részei voltak (például Shakespeare, Jonson, Beaumont és Fletcher esetében), de az új ízlésnek megfelelően csiszoltan átírt szövegekkel, színpadi gépezettel és már női színészekkel adták őket el ő (utóbbiak ekkor jelentek meg első ízben az angliai színpadokon). Fontos változás, hogy minden esetben zenét is tartalmaztak, amelyet új összeállítású (azaz francia stílusú) zenekar szolgáltatott. Ennek tagjai – és az egyre gyakrabban megjelenő énekes szólisták – eleinte a király saját szolgálatában álló zenészei, a XIV. Lajos mintájára létrehozott "24 Violins" és a Chapel Royal hangszeresei, illetve énekesei voltak, majd az 1670-es évek végétől kezdve a színházak saját zenekarokat tartottak fenn. Mivel ezek mérete immár túlságosan nagy volt ahhoz, hogy az 1642 előtti időszak mintájára galériákon vagy a színpad két oldalán csoportokban elhelyezhetőek legyenek, a színpad előtti zenekari árok rendszerét is átvették a "kontinenstől".

Minden Restauráció-kori színdarab kötelez ő zenei részeket tartalmazott: bevezetőként "First" és "Second Musick"-ot, az első függönyfelvonást és a színielőadás kezdetét hirdet ő – egyre gyakrabban francia stílusú – "Ouverture"-t, valamint a felvonásokat egymástól elválasztó "Curtain Tune"-kat (ezeket később egyre inkább Act Tune"- nak nevezték). Ezek mellett – nem kötelezően, de gyakran – egy-két dal is elhangzott a színmű olyan pontjain, ahol a szituáció ezt lehetővé tette. Igazság szerint e dalok és még inkább a zenekari számok zenei anyaga – noha rendszerint az adott darab kíséretéül íródott – minimális kapcsolatban állt a prózai szövegek tartalmával: csupán néhány jelenettípus volt, amelyet zenével illusztráltak. Hosszabb, egy-egy zárt formánál bővebb, összefüggő zenei részek alapvetően két szituáció illusztrációjaként jelentek meg a színpadon: áldozati szertartások (keresztény és pogány papok esetében egyaránt), vagy önmagában zárt, szórakoztató jelenetek ("A Play in Itself...", azaz "önmagán belüli játék") esetében. Ez a "masque", nem új keletű műfaj: a polgárháborút megelőző három évtizedben élte első virágzását mint a királyi és nemesi udvarok szórakozása. A szót igen gyakran és igen sokféle értelemben használták Angliában, szinte a teljes barokk periódus alatt. Leginkább a francia "tars" szóhoz, a "divertissement"- hoz kapcsolódóan közelíthetjük meg jelentését (ez utóbbi francia bájával /"szórakozás"/ többet elárul a lényegről, mint az alighanem korábban keletkezett angol kifejezés): olyan összefüggő zenei anyagról van szó, mely egy teljes jelenetet képes magába foglalni egyetlen prózai mondat elhangzása nélkül, s e jelenet elsősorban szórakoztató vagy tágabb értelemben "látványosság" jellegű.

Az 1670-es évek újdonsága volt Londonban, hogy a Duke's Company Dorset Garden-beli színházában egy új műfajt fejlesztett ki, amelyben a színdarab már több masque-ot is tartalmazott, így a zene aránya a darabon belül jelent ősen megn őtt. A kortársak ezt többféle elnevezéssel illették: John Dryden "dramatic opera", mások egyszerűen csak "opera" névvel – általánossá a Roger North (egy zenekedvelő író, akinek számos, az 1720-as évekből származó zenei tárgyú írása maradt ránk) által használt "semiopera" kifejezés vált: "...operáknak hívták e műveket, jóllehet inkább sajátságos féligoperák voltak, hiszen felerészben zenét és felerészben drámát tartalmaztak." Az első ilyen művek a Duke's Company produkciójaként 1674/75-ben kerültek a közönség elé (két, Purcell mellett is jelent ős zeneszerző-előd, Matthew Locke és Pelham Humfrey zenéivel többek között), és rövid id ő alatt rendkívüli népszerűségre tettek szert, elsősorban zenéjük által. (A semi-opera egyébként egyáltalán nem angol "specialitás" a XVII. század második felében: francia megfelelőjének a Molière által kedvelt "comédie mélée de musique et de danses" / "zenével és tánccal kevert komédia" / műfajt tekinthetjük.)

A masque-hagyományból fakadt az elv, amelytől a semi-operákban is alig tértek el: a prózai színészek nem énekeltek (a ritka kivételek egyike az Artúr király-beli két szellem, Philidel és Grimbald esete), persze elsősorban praktikus okból. Ebből következik, hogy noha a zene szerepe a darabokban egyre inkább megnőtt mennyiségileg is, mégis jelenetekbe csoportosult, s nem törekedett arra, hogy a prózai beszéd helyét átvegye. Talán az angol prózai színjátszás nagy tradíciója is részes abban, hogy a XVII. századi angol színház nézője számára egy mindennapos színpadi figurától mi sem állt távolabb, mint hogy mondanivalóját énekben közölje. (Mi több, az olasztól eltekintve mindegyik nagy európai nemzetben felfelvetődik majd a kétely, alkalmas-e nyelve egyáltalán az énekbeszédre, s többek között ez fog az elkövetkező évszázadban az olasz zenei ízlés hegemóniájához vezetni.)

A Dioclesian, or The Prophetess (Diocletianus, avagy a prófétanő) Purcell els ő semi-operája s egyben "érett kori" művei sorozatának nyitánya is: 1690 júniusában mutatták be a United Company Dorset Garden-beli színházában, s az 1670-es évek óta ez az első új semi-opera Angliában. A King Arthur majdnem pontosan egy évvel követte a Dioclesiant, és szintén a Dorset Garden-beli színházban hangzott el első ízben, 1691 májusában. Ez lett Purcell legnagyobb sikere, s ez a siker jelent ős részben John Drydennek köszönhet ő, akinek változatos szituációteremtő képessége lehetőséget adott Purcellnek addigi legszínesebb semioperája zenéjének megkomponálására. Dryden a kor egyik legnagyobb költőegyénisége volt, s talán az egyetlen kortárs, akinek tolla Purcell zenéjére méltót alkotott: a King Arthur jelent ős részében a szöveg oly zenei önmagában is, hogy az Purcell számára bizonyosan különleges inspirációt nyújtott. Az eredetileg a Restauráció 25. évfordulójának megünneplésére, 1685-ben írott – s így érthetően II. Károlyt a legendás Artúr királyhoz hasonlítva magasztaló – színdarab jellemző módon, kis átalakítással tökéletesen alkalmassá vált arra, hogy 1691-ben az Orániai Vilmos előtti hódolat jele legyen. Nem kevéssé hazafias témájának köszönhetően (az ötödik felvonás végének színes masque-ját Szent Györgyhöz fohászkodó himnusz zárja) azóta is Purcell egyik legnépszerűbb műve Angliában.

(2007. november 18. 19:00 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Purcell: Artúr király - az ötfelvonásos semi-opera koncertszerű előadása két részben; km.: Csereklyei Andrea, Hamvasi Szilvia, Wierdl Eszter (szoprán), Bárány Péter (kontratenor), Szigetvári Dávid (tenor), Raimund Nolte (basszus), Purcell Kórus, Orfeo Zenekar (korabeli hangszereken); vez.: Vashegyi György)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

A legendák köztünk élnek – Búcsú Orczi Géza előadóművésztől

Az Artisjus-díjas ütő- és pengetős hangszeres művész április 9-én, 65 éves korában hunyt el. Orczi Géza hangszerkészítő mesterként és restaurátorként is tevékenykedett, halálával kifejezhetetlen űrt hagy maga után.
Könyv

Szállj költemény – Kortárs költemények, katonás színészek előadásában

A Katona öt színművésze, Ónodi Eszter, Pálmai Anna, Rezes Judit, Tasnádi Bence és Vizi Dávid mondják el kedvenc kortárs költőik egy-egy versét a költészet napja alkalmából.
Színház

Egy olasz művész életre kelti a szobrokat – így nézhetett ki az egyik legismertebb ókori drámaíró

Az ókor nagy költői és énekmondói ma már csak fehér márványszobrokról és stilizált képekről néznek vissza ránk üveges szemmel, és elképzelni is nehéz, hogy egykor ők is homlokráncoló, keményen dolgozó, vagy éppen kocsmákban mulatozó, élvezeteket hajszoló emberek voltak.
Vizuál

A nomádok földjén - Chloé Zhao történelmet ír

A fiatal kínai-amerikai rendezőnő rekordok sorát dönti meg harmadik játékfilmjével, A nomádok földjével. Április végén az is kiderül, hogy hat jelölésből hányat vált díjra az Oscar versenyében. Bemutatjuk Chloé Zhaót.
Vizuál

A nomádok földje kapta a BAFTA fődíjait

Chloe Zhao drámája hét díjra volt esélyes a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) vasárnap esti londoni díjkiosztóján, amelyből négyet el is hozott.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus nekrológ

A legendák köztünk élnek – Búcsú Orczi Géza előadóművésztől

Az Artisjus-díjas ütő- és pengetős hangszeres művész április 9-én, 65 éves korában hunyt el. Orczi Géza hangszerkészítő mesterként és restaurátorként is tevékenykedett, halálával kifejezhetetlen űrt hagy maga után.
Klasszikus gyász

80 éves korában elhunyt Bartalus Ilona zenepedagógus, karvezető

Az Artisjus-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett zenepedagógust, karvezetőt, a Duna Televízió egykori főszerkesztőjét és zenei vezetőjét hosszan tartó betegség után, 81. életévében érte a halál.
Klasszikus Film

Film készült a Szózat regényes történetéről – Nézze meg online, itt!

A Szózat és a zene kapcsolatáról beszélget Juhász Anna irodalmár és Becze Szilvia, a Bartók Rádió szerkesztő-műsorvezetője a Budapesti Filharmóniai Társaság legújabb dokumentumfilmjében.
Klasszikus nekrológ

„Komoly lényét én nem tudtam nem szájtátva csodálni” – búcsú Tallér Zsófiától

Április 6-án, 50 éves korában elhunyt Tallér Zsófia Erkel- és Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző, a Zeneakadémia és az SZFE oktatója. A kivételes művészről M. Tóth Géza Balázs Béla-díjas filmrendező emlékezett meg a Freeszfe Egyesület oldalán.
Klasszikus ajánló

Online koncertvetítés keretében hallhatók John Williams legismertebb dallamai

A Los Angeles-i Filharmonikusok egy korábbi évadnyitó koncertjén filmzenei gálaesttel tisztelgett az ötszörös Oscar-díjas John Williams előtt, ahol olyan művek csendültek fel nagyzenekari hangszerelésben, mint a Csillagok háborúja, A birodalom visszavág vagy a Schindler listája zenéje. A koncertfilm április 10-11-ig között online megtekinthető.