Az április 20-i hangversenyen két azonos sorszámot viselő, ám ellentétes karakterű remekmű csendül fel. Beethoven 1806 nyarán befejezett B-dúr szimfóniája a zeneszerző legderűsebb, legszellemesebb műveinek egyike, földöntúli világot megidéző lassú tétellel. Csajkovszkij Beethoven Sors-szimfóniájához, az Ötödikhez kapcsolódott a maga Negyedikjével: a mű elején, kürtökön felharsanó fanfárt ő maga nevezi sorsmotívumnak, amelyből az egész mű organizmusa kifejlődik és halad a végzete felé.

Carlo Montanaro (Fotó/Forrás: Müpa)

A Nemzeti Filharmonikusokat az olasz Carlo Montanaro vezényli, aki évek óta visszatérő vendége a magyar zenei életnek, így a zenekarnak is. A nemzetközi hírű dirigens, a varsói Teatr Wielki zeneigazgatója elsősorban olasz operák karmestereként lép fel világszerte, de Zubin Mehta felfedezettjeként a szimfonikus irodalom remekműveiben is kamatoztatja képességeit.

Kobayashi Ken-Ichiro a debreceni Kodály Filharmónia próbáján (Fotó/Forrás: Derencsenyi Istvan)

A május 4-i esten Beethoven VII. szimfóniája és Mozart Requiemje hangzik el, közreműködik Fodor Beatrix (szoprán), Wiedemann Bernadett (mezzoszoprán), Kiss Tivadar (tenor), Blazsó Domonkos (basszus) és a Nemzeti Énekkar. A zenekar örökös tiszteletbeli elnök-karnagya, a Magyar Kultúra Követe címmel és más rangos állami elismerésekkel kitüntetett japán karmester, Kobajasi Kenicsiró ezúttal a bécsi klasszika két slágerét vezényli.

Beethoven VII. szimfóniája a zeneirodalom egyik legváltozatosabb, legkontrasztosabb és legtömörebben fogalmazott alkotása. Richard Wagner a tánc apoteózisának nevezte, annyiféle ritmus, karakter jelenik meg benne. A Requiem Mozart kétszázhuszonöt éve keletkezett és egy tanítványa által befejezett műve, amelyet a legenda szerint egy titokzatos idegen rendelt a már halálos beteg zeneszerzőtől. A művet kiváló énekes szólisták előadásában, valamint a megalakulásának harmincadik évfordulóját ünneplő Nemzeti Énekkar közreműködésével hallhatja a közönség.