Amikor Liszt hazarohant arról a koncertről, amelyen Paganini játszott, és azt mondta, hogy ő úgy akar zenélni a zongorán, ahogy az olasz muzsikus a hegedűn, ott kezdődött a magyar zongoraiskola. A történet tele volt szerencsés véletlenekkel és váratlan találkozásokkal – hogy mi lesz a jövő, azt nem tudhatjuk.
Darvas János The Hungarian Touch című 2001-es dokumentumfilmjének főszereplője Kocsis Zoltán. A film online elérhető.
Fejlécfotó: Fejér Gábor
Ma lenne hatvanöt éves egy olyan művész, akiből egy évszázadban egy-kettő, ha akad. Itt termett köztünk, és ahogy Kroó György írta róla, tudta a titkot, az el nem mondhatót, az el nem felejthetőt.
Sokak számára ismerős lehet annak az izgalommal vegyes kíváncsiságnak az érzése, amellyel egy Kocsis-interjú olvasásához fog neki az ember: szinte mindig biztosra lehetett venni, hogy legalább egy gondolattal találkozunk, amelyen még sokáig fogunk rágódni, vagy ami sokakat megbotránkoztat.
Szerencsére sokan vannak, még a fiatalabb generációból is, akik személyes élményeket őrizhetnek Fischer Annie játékáról, tanításáról. Kocsis Zoltán ugyanakkor sajátos nézőpontból emlékezhet rá: nem csupán évtizedekig figyelhette közvetlen közelről a két háború közötti magyar zongoraiskola meghatározó alakjának pályáját, de ő az, aki ma hasonló tekintélye ennek az iskolának, mint Fischer Annie volt egykor.
hírlevél
