Klasszikus

Kocsis Zoltán: "A tehetség nem arra való, hogy megkönnyítse az életet"

2013.05.23. 07:00
Ajánlom
Az idei "Évad Művésze" tavaly szeptemberben, egy nappal hatrészes Debussy-sorozata előtt életmentő szívműtéten esett át. Decemberben már újra dirigált, zongoristaként azonban csak május 11-én, a sorozat utolsó estjén tért vissza. Nemcsak erről beszélt a Müpa Magazinnak, hanem arról is, hogy mit tanult a legifjabb nemzedéktől, illetve, hogy a következő "Évad művésze", Perényi Miklós példája mit bizonyít számára. INTERJÚ

- A május 30-án minden évben megrendezett születésnapi koncerteden, amelynek bevételét a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat javára ajánlod fel, idén a Szent István Király Szimfonikus Zenekarral, vagyis fiatalokkal lépsz fel. Miért éppen őket választottad partnerül?

- Szeretnék most már minél többet átadni abból, amit felcsipegettem az idők folyamán. Fontosnak tartom, hogy az ember meghatározó impulzusokat adjon a fiatal művészpalántáknak, mert a mai időkben sokkal nehezebb elindulni a pályán a helyes irányban, mint az én időmben. Az a hihetetlen mérvű információtömeg, amely ma az emberre zúdul folyamatosan, könnyen eltávolítja a hallgatókat és a zenészeket az értékes művészettől. Már régen nem arról van szó, hogy az értékes kultúra érdekében tett puskalövések, pontosan célzott találatok elvesznek abban a nehéztüzérségi ütegben, amit a kommerciális és könnyen foyasztható kulturális termékek jelentenek a mai világban. Az egyetlen fegyver ez ellen: folyamatosan tenni kell az értékes kultúráért és az ennek nyomán kisarjadó kreatív szellemért - hogy egy közhelyet idézzek: vivat, crescat, floreat!

- Hogy az ifjú muzsikusok számára mit jelenthet a Kocsis Zoltánnal való közös munka, azt viszonylag könnyű elképzelni. Te mit kapsz egy ilyen együttműködéstől?

- Azt tanultam és tanulom tőlük, hogy más közeledési pontok és mechanizmusok is léteznek, mint amiben mi hittünk annak idején. Az én generációm olyan zenei szemléletet kapott örökül, amely sokkal közelebb áll az egzakt tudományokhoz, mint a kreatív művészetekhez. Ez engem mindig is a marxista ideológusok beskatulyázási ambícióira emlékeztetett, vagyis hogy mindent el kell helyezni egy fiókban, mégpedig egyszer s mindenkorra. Amikor én gyerek voltam, Mahler erősen vitatott zeneszerzőnek számított, Richard Strauss nevét nem volt ildomos kiejteni, Hugo Wolfot gyakorlatilag nem ismertük, Max Reger pedig Bach félresikerült reinkarnációjaként volt elkönyvelve. Érdekes kérdés, hogy ez a szemlélet mennyiben gyökerezett a két háború közötti zenei világ progresszív gondolkodású főideológusainak a működésében. A magyar "adornókra" gondolok itt, Jemnitz Sándorra mindenekelőtt, de Szabolcsi Bencére, Tóth Aladárra is, akik eredendően nyilván jót akartak. Bartók és Kodály érdekében a progresszív szellemet kívánták támogatni, ugyanakkor simán elmentek vitathatatlan - de legalábbis ma vitathatatlannak tartott - értékek mellett. Dohnányi meghurcoltatása és vesszőfutása például nagymértékben Jemnitz "áldásos" tevékenységének köszönhető. Molnár Antal Debussyről mondott és írt szamárságokat, Tóth Aladár mások mellett Kreislert és a késő romantikusokat rántotta le a sárba. Ezeken ma már inkább mosolygunk. A fiatal generáció tehát azt üzeni nekem, hogy nyitottnak kell lenni, és félretéve minden dogmatizmust, el kell fogadni, hogy más világok, másfajta megközelítések is léteznek, mint amit mi szentnek és egyedülvalónak hittünk.

- Idén te voltál, jövőre Perényi Miklós lesz a Müpában az "Évad művésze". Emlékszel arra, hogy mikor hallottad először Perényi Miklós csellójátékát, és megfogalmaznád, hogy mi az ő kivételes zeneiségének a titka?

- Lemezen hallottam először, aztán, persze, sok ízben koncerten is, még mielőtt elkezdtünk volna együtt doglozni. Nekem az a sanda gyanúm, hogy Perényi Miklósnak születni kell. Természetesen lehetnek titkai, de egy olyan kivételes zeneiség, mint az övé, nem húzható csak úgy elő a farzsebből. Viszont Miklós példája mindennél ékesebben bizonyítja azt, amire jómagam már nagyon régen rájöttem, tudniillik, hogy a tehetség nem arra való, hogy megkönnyítse az életet; éppen ellenkezőleg. Olyan munkára sarkallja az embert, amelynek révén felmérhetetlen távlatok nyílnak meg, soha nem tapasztalt katartikus élmények alakítják át a gondolkodást, valódi, tudományoskodástól mentes tudást birtokolhatunk. És talán elérhetjük a legfontosabbat: azt a fajta alázatot, amely tévedhetetlenül mutatja meg a végső célok eléréséhez vezető utat, anélkül, hogy megbénítaná a szellem teremtő erejét. Ezt minden közös munkánk alkalmával egészen közelről érezhettem, amiért örökké hálás vagyok neki.

 - A Müpa Magazinnak adott előző interjúdban, alig két hónappal a műtéted után azt mondtad, hogy a zongoragyakorlást még nem erőlteted. Karmesterként már közel fél éve visszatértél, zongoristaként azonban a Debussy-sorozat utolsó estjén hallhat újra a közönség. Erőltetned kellett a zongorázást, vagy visszajött magától?

- Ha már Perényi Miklós szóba került, éppen ő mondta, hogy minden nap legalább ugyanannyit kell dolgozni, de ha az ember többet akar tudni, akkor természetesen többet kell dolgozni. Mindenfajta hangszeres technika állandó karbantartást igényel, pláne ha olyan kihagyást kell bepótolni, amit durván szeptember közepétől december közepéig rám kényszerített a sors. Furcsamód hasznos volt elővenni a tízegynéhány éves koromban gyakorolt stúdiumok bizonyos elemeit, mert most éppen ezekre volt szükségem a zongorázásom regenerálásához. Természetesen folyamatosan tanulok új darabokat is, sőt december óta két, általam újonnan elsajátított Rahmanyinov-etűdöt meg is hangszereltem.

- Richard Strauss Capriccio című operája két és negyed óra zene gyakorlatilag szünet nélkül. Hogy bírtad fizikailag az előadást?

- Fizikaliag az ember azt bírja, amire a szelleme sarkallja. Számomra nem volt két és negyed óra: sokkal sűrítettebb idő volt, ami nagyrészt Strauss zsenialitásának köszönhető.

- A következő évadban egy másik Strauss-ritkaságot, A hallgatag asszonyt tűzitek műsorra. A Capriccióval összehasonlítva mit várjon, vagy ne várjon tőle a közönség?

- Először is, a szövegkönyv sokkal jobb és humorosabb. Amíg a Capriccio a conaisseuröknek szól, A hallgatag asszony az átlagember számára is rendkívül szórakoztató. A szövegkönyvet a Shakespeare-kortárs angol drámaíró, Ben Jonson Epicoene című vígjátéka nyomán Stefan Zweig írta. A Ben Jonson-féle fanyar, kétértelmű, duplafenekű humort Zweig mindenkori germán humorrá oldja, vagy ha úgy tetszik, fejleszti. És amennyit Zweig hozzátesz Ben Jonson darabjához, legalább annyit hozzátesz Strauss zenéje Zweig librettójához. Az az érzésem, hogy Zweig szövege nem működne Strauss nélkül. A hallgatag asszony a két háború közti Németország egyik meghatározó operája, s bár e korszakról manapság előítélet nélkül szinte lehetetlen beszélni, azt gondolom, hogy éppen ez az időszak rendkívül fontos pluszt adott az európai kultúrának, talán az utolsó pluszt. Beszélhetek, persze, én most akármit. Ha nem hitelesíti mindezt egy igazi, élő, mindenki számára élményt jelentő előadás, akkor a szavaim a proba hulltak, de remélem, hogy nem így lesz.

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Keith Jarrett agyvérzést kapott, soha nem léphet pódiumra többé

A jazzlegenda 2017-ben játszotta utolsó koncertjét, azóta nem állt közönség elé. A New York Timesban megjelent riport szerint két agyvérzés után részlegesen lebénult.
Színház

Kétszáznál is többen támogatják az SZFE-t

Már több mint kétszáz oktató és kutató írta alá az ELTE petícióját, amit azért indítottak, hogy támogassák a Színház- és Filmművészeti egyetemet és kiálljanak az egyetemi autonómia mellett.
Klasszikus

„A halál életünk igazi célja” – írta Mozart haldokló apjának

Mozart haldokló apjához írt levele került a salzburgi Mozarteum Alapítvány tulajdonába. Két másik levéllel is gazdagodott a gyűjtemény.
Színház

Szellemes és hátborzongató – interjú Pass Andreával

Pass Andrea A Jelentéktelen után újra Gogolhoz fordult inspirációért, ám ezúttal nem egy köpönyeg alá férkőzik be a Pétervári Fagy, hanem a ma színházában találjuk magunkat, ahová egy revizor, a kormánybiztos érkezik és reformokat követel. Az író-rendező a Nyakunkon a revizor munkafolyamatáról, karanténról, színházról és az emberekben lakozó frusztrációkról mesélt.
Könyv

Szeressük meg a saját történetünket! – interjú Tompa Andreával

„Tompa Andrea (1971) Kolozsvárott született. Budapesten él” – olvasható a lakonikus életrajz a Haza borítóján. Ez azonban tökéletesen összefoglalja a kötet alapproblémáját. Az írónő térben és időben szabadon mozogva vizsgálja a hazatérés lehetőségét, legyen az az új otthon, Magyarország, vagy a régi, Kolozsvár, ahol már az a kérdés, hogy van-e még visszatérés.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Bach gitárrajongóknak, gitár Bach-rajongóknak – interjú Marcin Dyllával

Idén először rendeznek online gitárfesztivált Magyarországon. A Budapesti Nemzetközi Gitárfesztiválon ebben az évben a V4 országok nagyjai adnak szólóestet. Közülük a tizenkilencszeres versenygyőztes lengyel gitárművésszel, Marcin Dyllával beszélgettünk.
Klasszikus interjú

„A közönség lelkesedése azonnal feledtette az összes problémát” – gondolatok a 6. Klassz a pARTon margójára

A zenei világot tekintve 2020 a lemondott koncertek éve. A fesztiváloknak különösen lesújtó ez az esztendő, mégis van pár szerencsés sorozat, ahol a csillagok együttállása – és persze a vírus két hulláma közti nyári fellélegzés – lehetővé tette, hogy visszacsempéssze az élő klasszikus zenét az emberek életébe. Ilyen volt a Balaton északi partján már hagyományos Klassz a pARTon is, ahol közel félszáz hangverseny szólalhatott meg. A program összeállításáról, a szervezés nehézségeiről, a koncertéletbe való nagy visszatérésről és a legfontosabb élményekről Érdi Mártával és a fesztivál művészeti vezetőjével, Érdi Tamás zongoraművésszel beszélgettünk.
Klasszikus hír

A Magyar Tehetség Nagykövete lett Várdai István

Várdai István a tehetséggondozásban vállalt szerepe miatt idén októberben megkapta a Magyar Tehetség Nagykövete címet.
Klasszikus ajánló

Várdai István szólójátékával indítja az évadot a Liszt Ferenc Kamarazenekar

A Zeneakadémián nyitja meg az idei évadot a Liszt Ferenc Kamarazenekar október 25-én. Az új művészeti igazgató Várdai István szólistaként is fellép az évadnyitó koncerten. A műsorban J. S. Bach és fia, C. P. E. Bach, valamint Mendelssohn klasszikus darabjai szerepelnek.
Klasszikus kult50

A zenekar lett életének második fejezete – Keller András a Kult50-ben

Keller András néhány éve főként karmesterként áll színpadon, a vonósnégyesezés után a zenekarról szól élete második fejezete. A Concerto Budapest pedig virágzik a kezei alatt, és már számon tartja őket a nemzetközi szakma.