Klasszikus

Kocsis Zoltán: "Engem csak a zene érdekel..."

2012.05.30. 14:38
Ajánlom
A specialistákat tenyésztő zeneipar ténykedése folytán a musicus universalis előkelő helyre került a veszélyeztetett fajok listáján, szerencsére itthon is akad belőle: az alábbiakban nem a zongoraművész-karmester, hanem a zeneszerző-hangszerelő Kocsis Zoltánt kérdeztük.

Alig két évszázada még magától értetődő volt, hogy a hangszeres virtuóz zenét szerez, de legalábbis kiválóan improvizál, a zeneszerző pedig vezényli az udvari zenekart és ha kell, koncertmesterként vagy a billentyűk mellett is boldogul. Azóta nagyot fordult a világ.

- Aki hangszerel, egyúttal zenét is szerez? 

- Bizonyos szempontból igen, de azért szögezzük le: a hangszerelés még nem zeneszerzés, habár megfelelő hangszerelési készség nélkül aligha fog valaki is jó szimfonikus művet írni. Persze kivételek mindig akadnak, például Schumann, aki közel sem bánt annyira ügyesen a zenekarral, mint mondjuk Brahms. Ugyanakkor a legnagyobb opuszok közös ismérve, hogy a hangszerelés elválaszthatatlan a zenei szubsztanciától: minden arra íródott, amire kell, és máshogy hangszerelve már nem lenne olyan jó. De Stravinskynak is igazat adok, a legjobb hangszerelők nem feltétlenül a legnagyobb zeneszerzők is egyben - mondjuk az több, mint furcsa, hogy a fenti kategóriába Ravelt is besorolja.

- Máshonnan nézve viszont úgy tűnik, hogy a legjobb művek a legtürelmesebbek az átiratokkal szemben... 

- ...igen, mert a zene lényege, szubsztanciája - Richard Strauss szavaival élve: az "elsődleges zenei gondolat" - a legfontosabb. Ám ha ez a gondolat nem válik akusztikus élménnyé, hiába minden. A hangszerek felett álló, abszolút zene talán legismertebb példája Bach mesterműve, a Kunst der Fuge - de nem hinném, hogy Bach ne gondolt volna ennek hangszeres megvalósítására. Rengeteg olyan zene van ugyanakkor, amelynél evidens, hogy jelenleg közkézen forgó formájukba csupán a körülmények vagy a célszerűség követelményei kényszerítették. Ilyenek például azok a zongoradarabok vagy dalkíséretek, amelyek egyértelműen szimfonikus ihletésűek, vagy azok a fiatalkori művek, amelyekben a szerző még nem elég ügyes a szimfonikus hangzás kezeléséhez. Az előbbire jó példa Liszt Obermann völgye című zongoradarabja, amiből lehetetlen nem kihallani a szimfonikus zenekar színeit: az első taktusokban a csellókat, akik később a fuvoláknak adják a dallamot, aztán a rezes állásokat stb. Vagy Ravel Couperin sírja című zongoraműve, amelyből később maga a szerző készített zenekari átiratot és kijelentette, hogy már a komponálás kezdetén hallotta a zenekari színeket. Az utóbbira: Bartók fiatalkori zongoraműveinek jó része - például az első Elégia, a Siratók vagy a fiatalkori Négy zongoradarab -, ha igazolhatóan nem is, de érezhetően szimfonikusak, az elképesztő nehézségű balkéz-szólamok és a sokszor zongoraszerűtlen faktúrák - egy zongorista-zeneszerzőnél! - mindenesetre erre utalnak. Rahmanyinovnál is hasonló a helyzet: késői dalaiból azért készítettem annyi hangszerelést, mert oly mértékben megközelíti a zongora lehetőségeinek határait, hogy a kottaszöveg maga zenekarért kiált. 

- Mi célból születtek az átirataid? 

- Az átiratokat elsősorban a zenekari repertoár bővítéséért kezdtem készíteni. Olyan játszanivalót akartam adni a zenekar kezébe, amelyet nem terhelnek tradíciók és áltradíciók: így sokkal könnyebben, kisebb felelősséggel és rossz beidegződések nélkül lehet megtanulni egy stílust. Tehát ez a munka kettős haszonnal jár: egyfelől új - vagy méltatlanul elfeledett - darabok kerülnek a repertoárra, másfelől az együttes ezeken a műveken keresztül sokkal alaposabban megismeri az adott szerző nyelvét. S még valami: utána a remekművekhez is "frissebb füllel" nyúl az ember. 

- Hogyan kerül egy-egy mű célkeresztbe? 

- Nem keresem, válogatom tudatosan a darabokat - valahogy ugyanúgy, ahogy egy fogadáson sem tudatosan, hanem véletlenszerűen ismerkedem az emberekkel. Fatalista vagyok: azokkal a darabokkal - és emberekkel -, akik fontosak, úgyis egymásra találunk. Hinni kell abban, hogy a feladatok megtalálnak. Néha, egy felvételt vagy egy jól sikerült koncertet követően, a teremtés másnapján érzi magát így az ember: ilyenkor talán egy-két napig azon aggódik, hogy többé nem talál újabb, méltó kihívásra - de aztán a harmadik napon valami újra elkapja az embert. Mint a szerelem - kiszámíthatatlan. És van ebben egyfajta ciklikusság is: bizonyos szerzők, feladatok újra és újra előkerülnek az ember életében, s újabb és újabb megfejtenivalót, kihívást kínálnak. 

- Papíron vagy számítógépen dolgozol? 

- Tíz évvel ezelőtt, az első hangszereléseim készítésekor már elég jól bántam a számítógépes kottaszerkesztőkkel ahhoz, hogy azonnal a végleges kotta elkészítésével kezdjem a munkát. A borzalmas hangú MIDI-hangzást ma már megtanultam becsülni: egyrészt fejleszti a hangszínérzéket - épp tökéletlensége miatt -, másrészt hihetetlen kemény diszciplinát nyújt az embernek a különböző ritmusok halálpontos eljátszásával. Az első hangszerelések visszahallgatásának eredménye elképesztő volt: a zene olyan rejtett összefüggései kerültek elő, amelyekre a zongora mellett sohasem bukkanhat rá az ember. Ezen felbátorodva egyre nagyobb kíváncsissággal és gondossággal folytattam... 

- A legtöbb hangszerelésed Bartók és a francia impresszionisták - Debussy és Ravel - műveire készült: miben azonos és miben tér el a fiatal Bartók és Debussy, illetve Ravel hangszerelése? 

- Még ez utóbbi kettőé is teljesen más: Debussy partitúrája polifonikusabb, transzparensebb, ugyanakkor bonyolultabb. Ravelé konvencionálisabbnak tűnik, de finomabban kimunkált - és jobban szól. A raveli kottaképre ránézve az ember úgy érzi, hogy minden a helyén van, hogy ő maga is pont így csinálta volna - ha Debussyt vesz a kezébe, nem szűnik meg csodálkozni. Ennyiben több, izgalmasabb számomra, mint Ravel. Nem szégyen bevallani: Bartók eleinte meglehetősen ügyetlenül bánt ezekkel a zenekari színekkel, részben valószínűleg azért, mert ő mégiscsak a germán iskola, elsősorban Strauss örökségét kapta. Érdemes egymás mellé tenni három, hangzásában hasonló műrészletet: a II. szvit harmadik tételének végét, a Két kép első tételének harmadik harmadát és az op. 12 első darabját. Az első egy önálló hangú, kész zeneszerzőt mutat: ugyan mit kellene tanulnia Debussytől? A másodikban azt érezzük, hogy de bizony, volna mit tanulnia..., a harmadikban pedig azt, hogy igen, már megtanulta, amit az impresszionistáktól lehetett. 

- Mennyiben segíti a zeneszerző Kocsis a karmester Kocsis munkáját? 

- Rengeteget - ahogy a zongorista énem is. De téved, aki ezt fedezéknek véli: senki sem áltathatja magát azzal, hogy akár a leggondosabb háttérmunka pótolhatná a koncert pillanatának varázsát, felelősségét. Ha nem izzik a levegő, ha nincs katarzis, ha nem sikerül átadnom azt az élményt, amit számomra az adott zene jelent, akkor vesztettem. Egy igazi előadóművész tehát mindent megtesz a szöveg minél tökéletesebb megismeréséért, de ha a koncert pillanatában még mindig egy koncepciót vezényel és nem a zenét, akkor könnyen analízis jellege lesz az előadásnak, és szinte törvényszerűen unalomba fullad. Karmesterként soha nem foglalkozom zenén kívüli dolgokkal: ilyenkor érdektelen, hogy mennyire vagyok járatos a mű előéletében, hogy jó barátom-e a szerző, vagy hogy az adott gesztusommal, mimikámmal milyen látványt nyújtok. A pódiumon engem csak egy dolog érdekel: a zene.

Az interjú a Müpa Magazin 2007. március-áprilisi számában jelent meg, a 2007-es április 7-i koncert kapcsán.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Ezek Renée Fleming kedvenc szopránáriái

Az egyik legnépszerűbb amerikai operaénekes, Renée Fleming hat kedves áriáját gyűjtötte össze. Meglepő, de hiányzik egy nagyon fontos darab a listáról.
Plusz

Elhunyt Heller Ágnes

A filozófus kilencven éves volt, a 444 értesülése szerint Balatonalmádiban érte a halál.
Klasszikus

Holnap kezdődik a Fesztivál Akadémia a Zeneakadémián

A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagy koncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Zenés színház

Jesszumpeppi, az előzetes alapján borzasztónak tűnik a Macskák filmváltozata

Olyan világsztárok főszereplésével jön a Macskák című Lloyd Webber-musical filmváltozata, mint Taylor Swift, Ian McKellen és Judi Dench. Nem tűnik jónak.
Plusz

Sokkal több ilyen kölyök kéne ebbe az országba

Szokatlanul kulturált fesztiválozókra bukkantam, összebarátkoztam egy csigával, de aztán hamar tempót váltottam, ficamodott bokával toltam a Middlemist Redre. Színházat alapítottak egy erdő szélén. Bánkitó-napló négy napról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus lemez

Új lemezt készített a Szent Efrém Férfikar

A Wings című lemezen – magyarul talán az Angyalszárnyak címet viselhetné – a Szent Efrém Férfikar megkísérel a saját hangvételével és stílusában az angyali kórushoz csatlakozni.
Klasszikus interjú

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Klasszikus ajánló

Holnap kezdődik a Fesztivál Akadémia a Zeneakadémián

A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagy koncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Klasszikus ajánló

Mélyreható érzések a Vajdahunyadvárban!

A Budapesti Vonósok idén is különleges műsorral készül a Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztiválra. Július 25-án egy érzelemgazdag koncertet hallhatunk a világszínvonalú kamarazenekartól a Vajdahunyadvár reneszánsz kertjében.
Klasszikus magazin

Hiphopra gyúrja a zongorát, és kavicsot dob a klasszikus zene állóvizébe

Chloe Flower az idei Grammy-gálán tűnt fel, most pedig leszerződtette a Sony. Nem, nem klasszikus zenész a szó szoros értelmében, de a hiphopban is előny lehet, ha egy zongoraművész a Juilliard Schoolban tanult.