Klasszikus

Kocsis Zoltán: "Szeptember 21-én haltam volna meg"

2012.12.13. 14:05
Ajánlom
Az idén hatvanéves Kocsis Zoltán, akit a Müpa az "Évad művészének" választott, 2012. szeptember 20-án súlyos, életmentő szívműtéten esett át. A Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója az operáció előtti napokról, a lábadozás nehézségeiről, a fejben való gyakorlásról, a következő hónapok terveiről és persze a tanulságokról beszélt a Müpa Magazinnak.

- Mi történt szeptember 20-án és az azt követő hetekben?

- Végrehajtották rajtam a legsúlyosabb kardiológiai műtétek egyikét, amelytől minden szívsebész fél. Aortadisszekció miatt volt erre szükség. Köznyelvre lefordítva ez annyit tesz, hogy a szívből kijövő legfontosabb ér elreped. Az érnek három rétege van, és nálam már a harmadik, külső rétegnél tartott a véráram, amikor a beavatkozásra sor került. A betegséget nyilvánvalóan a magas vérnyomás okozta, ez utóbbi pedig a stresszes életmódra vezethető vissza. A tulajdonképpeni jelet szeptember 13-án éreztem meg Pécsett, amikor Bartók 1. zongoraversenyének zongoraszólamát játszottam. A harmadik tétel egy bizonyos fortissimo szakaszánál talán a kelleténél több erőt adtam bele a dinamikába, hirtelen úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt, és ez az érzés percekig eltartott. Ennek ellenére végigjátszottam a darabot, utána hazamentem a szállodába, másnap visszavezettem Pestre. Ezt követően került sor néhány vizsgálatra, s ezek közül az utolsó, a mellkasi CT volt a döntő, amely az aortadisszekciót kimutatta. Rögtön vittek a GOKI-ba (Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet - a szerk.), és azonnal megoperáltak. Nota bene, azon a héten még két zenekari próbát levezettem és több sajtóbeszélgetésen részt vettem. Ha 20-án nem kerülök műtőasztalra, akkor a prognózis szerint szeptember 21-én haltam volna meg. Végiggondoltam, hogy ez jó eséllyel egy próbán következett volna be, mondjuk a zenekarral való ordítozás eredményeként. Egy nappal az operációt követően már ébren voltam, egy héttel később kikerültem az intenzív osztályról, aztán a belgyógyászaton töltöttem két hetet, utána kiengedtek. Nagyon röviden ennyi történt.

- Mekkora volt az esélyed a túlélésre?

- Az orvosok azt mondják, hogy kivételes szerencsém van, és erős szervezetre vall, hogy így estem át ezen az egészen. A halálozási arányszám ennél a műtétnél nagyjából hatvan százalék. Sokatmondó tény, hogy a kórházban töltött néhány hét alatt két olyan esetről is tudomást szereztem, amelynél ebbe halt bele a beteg, az egyiknek szemtanúja voltam, borzalmas volt. Most már száz százalékig munkaképes vagyok (az interjú november 23-án készült - a szerk.). Végső soron a zongorázásom sínylette meg a legjobban a történteket. Kéthónapnyi kiesés még akkor is igen jelentős, ha az ember nem azért nem gyakorol, mert baj van, hanem mert makkegészségesen pihen valahol.

- Hogyan viseled a lábadozást?

- Kifejezetten jól. Kiderült, hogy remek adminisztrátor lennék, mert most az időm nagyobb részét töltöm levelezéssel és effélékkel. A gyakorlást nem erőltetem. Most kezdem igazán megérteni Glenn Gouldot, aki azt mondta, hogy nem szabad leülni a hangszerhez, csak ha az ember teljes mértékben alkalmasnak érzi magát a gyakorlásra: fizikailag és fiziológiailag optimális állapotban van. Amíg ez nem áll fenn, addig fejben kell gyakorolni. Fejben úgyis mindig szól a zene.

- A sajtóban azt lehetett olvasni néhány héttel az operációt követően, hogy jobban vagy, könyveket és partitúrákat olvasol. Mik voltak ezek?

- A kórházban főleg Márait olvastam. Érdekes, hogy ha az embernek van ideje olvasni és nem kötik bizonyos határidők, nem az jár a fejében, hogy "úristen, ötre jönnek hozzám interjút készíteni!", akkor a budapesti polgárságról szóló terjengős elbeszélések özöne nem tűnik annyira olvashatatlannak, mint a mindennapok hajszájában. Bizonyos írókhoz idő kell, és Márait föltétlenül ebbe a kategóriába sorolnám, de Nádast is. Esterházyt például már nem. Őt úgy szeretem olvasni, hogy belekapok, aztán elteszem a könyvet, adott esetben fél évre, aztán újra előveszem, de esetleg nem is ott folytatom, ahol abbahagytam; nekem így jelent nagy élményt. Ami a partitúrákat illeti: tanulmányoztam Richard Strauss operáját, A hallgatag asszonyt, amit jövőre fogunk bemutatni a Müpában. Főként azokat a részeket nézegettem, amelyeket ki szoktak hagyni. És természetesen tanulmányoztam A diótörőt, amit - ha minden jól megy - már én vezényelhetek decemberben.

- Hosszú idő óta vezényled karácsonyonként Csajkovszkij népszerű darabját: mit kell rajta még tanulmányoznod?

- Folyamatosan mindent tanulmányozni kell. Olyan nincs, hogy az ember egész életére, örökre megtanult valamit és azt reprodukálja. A remekművekben mindig felfedez az ember olyasmit, amit korábban nem látott meg. Szégyellem bevallani, de A fúga művészetét már több mint két évtizede játszottam, amikor a befejezetlen fúgában felfedeztem egy témát, amit addig nem vettem észre.

- A fúga művészete vagy egy ritkán játszott Strauss-opera mégiscsak más eset, mint egy valódi slágerdarab, amely fülbemászó dallamokkal van tele. Vagy rosszul gondolom?

- Rosszul. Hadd mondjak konkrét példákat A diótörőből. Az egerekkel való küzdelem zenei anyaga hangszerelési szempontból nagyon érzékeny, bőven van rajta tanulmányoznivaló: könnyen fel tud borulni a zenekari hangszercsoportok hangzásaránya, különösen, ha zenekari árokban játsszák. Vagy ha már a slágereket említetted: a második felvonás táncfüzérét úton-útfélen hallani, általában rémes tempókban. Csajkovszkij nagyon pontosan, metronómszámra megadja, hogy mit akar, és ilyen szempontból komoly meglepetések érhetik az embert: ha valaki megnézi a metronómszámokat, döbbenettel fedezheti fel, hogy "te jó isten, ez tényleg így van?". Ekkor jön az a fázis, hogy az ember rákényszeríti magára a tempót illető szerzői elképzelést. Általános tapasztalatom, hogy a végén minden esetben kiderül, hogy a szerzőnek van igaza.

- Májusban lettél hatvan éves, szeptemberben megkörnyékezett a halál. Az elmúlt hónapokban gondoltál arra, hogy ettől fogva valamit másként kellene csinálnod?

- Gondolkoztam rajta, természetesen, és arra jutottam, hogy lényegében semmit sem csinálnék másként. Ugyanazt szeretném folytatni, csak éppen nyugodtabban, ellenőrizve a vérnyomásomat - akár a zenekari próbák után is -, és megtenni a szükséges lépéseket, hogy a munkámat a legoptimálisabb körülmények között tudjam végezni.

- A halál közelsége nem okozott benned valamilyen spirituális élményt?

- Nem. De még csak olyasféle élményről sem tudok beszámolni, mint Schobert Norbert, akivel együtt töltöttünk pár napot a klinikán, és aki egy hasonlíthatatlanul könnyebb szívműtéten esett át, bár az sem volt egy kispiskóta. Ő azt mondta nekem, hogy álmodott az altatás alatt. Én semmire nem emlékszem: a nagy sötétséget látom, ha erre gondolok. Felébredéskor természetesen eszembe jutott, hogy emlékeznem kellene valamire. Az a helyzet, hogy az élmény hatására semmilyen nagy, világmegváltó gondolatom nem támadt. Egyszerűen örülök, hogy túléltem, és hálás vagyok az orvosaimnak. Ennyi.

Az interjú teljes változata a december 20-án megjelenő Müpa Magazinban lesz olvasható.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus vicces

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.
Klasszikus vagyim holodenko

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Klasszikus hír

Gödöllőn megfér egymás mellett Bach és Django Reinhardt

Klasszikus műveket és crossover produkciókat is bemutat a Barokk Randevú elnevezésű zenei fesztivál augusztus 10-én és 12-én a Gödöllői Királyi Kastélyban.
Klasszikus Beatrice Rana

Piknik Beethovennel a kastélyparkban, a zene szárnyán Párizsba és Londonba

Július 21-én szombaton este és július 22-én vasárnap délelőtt újra piknikkoncertek a kismartoni Esterházy-kastély parkjában.
Klasszikus ajánló

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Társaskör kertje, ahol július 4. és augusztus 5. között tizenhét estén át klasszikus és könnyűzenei koncertek, zenés színház, opera és színházi előadás közül válogathatnak az érdeklődők.