Klasszikus

Kocsis Zoltán: "Szeptember 21-én haltam volna meg"

2012.12.13. 14:05
Ajánlom
Az idén hatvanéves Kocsis Zoltán, akit a Müpa az "Évad művészének" választott, 2012. szeptember 20-án súlyos, életmentő szívműtéten esett át. A Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója az operáció előtti napokról, a lábadozás nehézségeiről, a fejben való gyakorlásról, a következő hónapok terveiről és persze a tanulságokról beszélt a Müpa Magazinnak.

- Mi történt szeptember 20-án és az azt követő hetekben?

- Végrehajtották rajtam a legsúlyosabb kardiológiai műtétek egyikét, amelytől minden szívsebész fél. Aortadisszekció miatt volt erre szükség. Köznyelvre lefordítva ez annyit tesz, hogy a szívből kijövő legfontosabb ér elreped. Az érnek három rétege van, és nálam már a harmadik, külső rétegnél tartott a véráram, amikor a beavatkozásra sor került. A betegséget nyilvánvalóan a magas vérnyomás okozta, ez utóbbi pedig a stresszes életmódra vezethető vissza. A tulajdonképpeni jelet szeptember 13-án éreztem meg Pécsett, amikor Bartók 1. zongoraversenyének zongoraszólamát játszottam. A harmadik tétel egy bizonyos fortissimo szakaszánál talán a kelleténél több erőt adtam bele a dinamikába, hirtelen úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt, és ez az érzés percekig eltartott. Ennek ellenére végigjátszottam a darabot, utána hazamentem a szállodába, másnap visszavezettem Pestre. Ezt követően került sor néhány vizsgálatra, s ezek közül az utolsó, a mellkasi CT volt a döntő, amely az aortadisszekciót kimutatta. Rögtön vittek a GOKI-ba (Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet - a szerk.), és azonnal megoperáltak. Nota bene, azon a héten még két zenekari próbát levezettem és több sajtóbeszélgetésen részt vettem. Ha 20-án nem kerülök műtőasztalra, akkor a prognózis szerint szeptember 21-én haltam volna meg. Végiggondoltam, hogy ez jó eséllyel egy próbán következett volna be, mondjuk a zenekarral való ordítozás eredményeként. Egy nappal az operációt követően már ébren voltam, egy héttel később kikerültem az intenzív osztályról, aztán a belgyógyászaton töltöttem két hetet, utána kiengedtek. Nagyon röviden ennyi történt.

- Mekkora volt az esélyed a túlélésre?

- Az orvosok azt mondják, hogy kivételes szerencsém van, és erős szervezetre vall, hogy így estem át ezen az egészen. A halálozási arányszám ennél a műtétnél nagyjából hatvan százalék. Sokatmondó tény, hogy a kórházban töltött néhány hét alatt két olyan esetről is tudomást szereztem, amelynél ebbe halt bele a beteg, az egyiknek szemtanúja voltam, borzalmas volt. Most már száz százalékig munkaképes vagyok (az interjú november 23-án készült - a szerk.). Végső soron a zongorázásom sínylette meg a legjobban a történteket. Kéthónapnyi kiesés még akkor is igen jelentős, ha az ember nem azért nem gyakorol, mert baj van, hanem mert makkegészségesen pihen valahol.

- Hogyan viseled a lábadozást?

- Kifejezetten jól. Kiderült, hogy remek adminisztrátor lennék, mert most az időm nagyobb részét töltöm levelezéssel és effélékkel. A gyakorlást nem erőltetem. Most kezdem igazán megérteni Glenn Gouldot, aki azt mondta, hogy nem szabad leülni a hangszerhez, csak ha az ember teljes mértékben alkalmasnak érzi magát a gyakorlásra: fizikailag és fiziológiailag optimális állapotban van. Amíg ez nem áll fenn, addig fejben kell gyakorolni. Fejben úgyis mindig szól a zene.

- A sajtóban azt lehetett olvasni néhány héttel az operációt követően, hogy jobban vagy, könyveket és partitúrákat olvasol. Mik voltak ezek?

- A kórházban főleg Márait olvastam. Érdekes, hogy ha az embernek van ideje olvasni és nem kötik bizonyos határidők, nem az jár a fejében, hogy "úristen, ötre jönnek hozzám interjút készíteni!", akkor a budapesti polgárságról szóló terjengős elbeszélések özöne nem tűnik annyira olvashatatlannak, mint a mindennapok hajszájában. Bizonyos írókhoz idő kell, és Márait föltétlenül ebbe a kategóriába sorolnám, de Nádast is. Esterházyt például már nem. Őt úgy szeretem olvasni, hogy belekapok, aztán elteszem a könyvet, adott esetben fél évre, aztán újra előveszem, de esetleg nem is ott folytatom, ahol abbahagytam; nekem így jelent nagy élményt. Ami a partitúrákat illeti: tanulmányoztam Richard Strauss operáját, A hallgatag asszonyt, amit jövőre fogunk bemutatni a Müpában. Főként azokat a részeket nézegettem, amelyeket ki szoktak hagyni. És természetesen tanulmányoztam A diótörőt, amit - ha minden jól megy - már én vezényelhetek decemberben.

- Hosszú idő óta vezényled karácsonyonként Csajkovszkij népszerű darabját: mit kell rajta még tanulmányoznod?

- Folyamatosan mindent tanulmányozni kell. Olyan nincs, hogy az ember egész életére, örökre megtanult valamit és azt reprodukálja. A remekművekben mindig felfedez az ember olyasmit, amit korábban nem látott meg. Szégyellem bevallani, de A fúga művészetét már több mint két évtizede játszottam, amikor a befejezetlen fúgában felfedeztem egy témát, amit addig nem vettem észre.

- A fúga művészete vagy egy ritkán játszott Strauss-opera mégiscsak más eset, mint egy valódi slágerdarab, amely fülbemászó dallamokkal van tele. Vagy rosszul gondolom?

- Rosszul. Hadd mondjak konkrét példákat A diótörőből. Az egerekkel való küzdelem zenei anyaga hangszerelési szempontból nagyon érzékeny, bőven van rajta tanulmányoznivaló: könnyen fel tud borulni a zenekari hangszercsoportok hangzásaránya, különösen, ha zenekari árokban játsszák. Vagy ha már a slágereket említetted: a második felvonás táncfüzérét úton-útfélen hallani, általában rémes tempókban. Csajkovszkij nagyon pontosan, metronómszámra megadja, hogy mit akar, és ilyen szempontból komoly meglepetések érhetik az embert: ha valaki megnézi a metronómszámokat, döbbenettel fedezheti fel, hogy "te jó isten, ez tényleg így van?". Ekkor jön az a fázis, hogy az ember rákényszeríti magára a tempót illető szerzői elképzelést. Általános tapasztalatom, hogy a végén minden esetben kiderül, hogy a szerzőnek van igaza.

- Májusban lettél hatvan éves, szeptemberben megkörnyékezett a halál. Az elmúlt hónapokban gondoltál arra, hogy ettől fogva valamit másként kellene csinálnod?

- Gondolkoztam rajta, természetesen, és arra jutottam, hogy lényegében semmit sem csinálnék másként. Ugyanazt szeretném folytatni, csak éppen nyugodtabban, ellenőrizve a vérnyomásomat - akár a zenekari próbák után is -, és megtenni a szükséges lépéseket, hogy a munkámat a legoptimálisabb körülmények között tudjam végezni.

- A halál közelsége nem okozott benned valamilyen spirituális élményt?

- Nem. De még csak olyasféle élményről sem tudok beszámolni, mint Schobert Norbert, akivel együtt töltöttünk pár napot a klinikán, és aki egy hasonlíthatatlanul könnyebb szívműtéten esett át, bár az sem volt egy kispiskóta. Ő azt mondta nekem, hogy álmodott az altatás alatt. Én semmire nem emlékszem: a nagy sötétséget látom, ha erre gondolok. Felébredéskor természetesen eszembe jutott, hogy emlékeznem kellene valamire. Az a helyzet, hogy az élmény hatására semmilyen nagy, világmegváltó gondolatom nem támadt. Egyszerűen örülök, hogy túléltem, és hálás vagyok az orvosaimnak. Ennyi.

Az interjú teljes változata a december 20-án megjelenő Müpa Magazinban lesz olvasható.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

70 éves Molnár András, a legendás magyar Wagner-tenor

December 8-án ünnepli 70. születésnapját Molnár András Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, tenorista, érdemes művész.
Jazz/World

Örökre megjegyzem ezt a két szót Lantos Zoltán új lemezéről

Lantos Zoltán új lemeze nagyszerű, felemelő és profi, mégsem ez az, ami elsősorban megragadott benne. Hanem két szó: Nada Brahma. A hang Isten. Mit jelent ez?
Tánc

Ezekben a feldolgozásokban láthatod idén A diótörőt

Vannak, akik számára nem telhet el az adventi időszak Csajkovszkij klasszikusa nélkül. Nekik igyekszünk segíteni gyűjtésünkkel.
Könyv

80 éves a verebek, a lóverseny, a plüssmacik és a gombfoci megszállottja

Tandori Dezsőt köszöntjük születésnapja alkalmából. Az író, költő, műfordító és intermediális grafikus művész irodalmi próbálkozásait Nemes Nagy Ágnes bátorította, rajta keresztül került szoros kapcsolatba többek között Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával és Mándy Ivánnal.
Zenés színház

Fischl Mónika a Mayáról: „Ezen a zenén nőttünk fel!”

Több mint negyven évvel az utolsó bemutató után látható a Budapesti Operettszínház Fényes Szabolcs népszerű revüoperettje, a Maya. Fischl Mónika és Bordás Barbara beszél az új produkcióról.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus lemez

Baráth Emőke női zeneszerző műveiből készített új lemezt

A 17. velencei énekes-zeneszerzőnő művei szerepelnek Baráth Emőke és az Il Pomo d’Oro új lemezén, amely az Erato kiadásában jelenik meg.
Klasszikus cselló

Yo-Yo Ma követte Joshua Bell példáját, és egy montreali metróban adott koncertet

Egy Bach-darab mellett Leonard Cohen Hallelujah című dalát is eljátszotta, a közönség vele énekelt.
Klasszikus koncert

Új kezdet – a Hungarian Quartet első koncertje Perényi Miklós közreműködésével

Keller András - világhírű hegedűművész, a Keller Quartet alapítója és a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója által frissen életre hívott, egész pontosan újjáalakított Hungarian Quartet első koncertjét hallhatja a közönség 2019. január 4-én a Zeneakadémia nagytermében.
Klasszikus hír

Kormányzati támogatással dolgozzák fel Szokolay Sándor hagyatékát

Kormányzati támogatással dolgozza fel Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző hagyatékát családja. Az eddigi eredmények és a további tervek között szerepel kották digitalizálása és kiadása, koncertek és emlékprogramok szervezése.