Klasszikus

Kocsis Zoltán: Találkozásaim Szvjatoszlav Richterrel I.

2015.03.20. 13:59
Ajánlom
Szvjatoszlav Richter, a XX. század minden kétséget kizáróan legfontosabb zongoristája március 20-án, éppen száz évvel ezelőtt született. Az évforduló alkalmából a Fidelio.hu sorozatot indít, amelyben Kocsis Zoltán eleveníti fel egy-egy személyes, Richterhez fűződő emlékét. MAGAZIN

Amikor először láttam-hallottam, már túl volt önmarcangoló korszakán, ami a külsején is jól látszott: 1969 november 18-án este fél nyolckor egy kissé kopaszodó, pocakos, joviálisnak tűnő úriember sietett - mert Richter mindig is sietett, "szinte menekül[t] a zongorához, hogy erőt merítsen a billentyűkből" (Pilinszky János) - ki a pódiumra, hogy belekezdjen Schubert: Hüttenbrenner-változataiba (D 576).

Ezt a művet akkoriban alig ismerte valaki, talán még annyira sem, mint a műsor második felében felcsendülő Rachmaninov-prelűdöket. De a budapesti közönséget ez láthatóan nem zavarta: a Zeneakadémia nagyterme zsúfolásig megtelt, mint 1954 óta bármilyen helyszín az országban, ahol Richter-hangversenyt hirdettek. A második emeleti karzaton helyet foglalva jól emlékszem az izgatott várakozásra, a félhomályra, a zongorát körülvevő széksorokban feszülten figyelő hallgatókra, a kissé teátrális, sőt szakrális légkörre, ami Richtert ahelyett, hogy feszélyezte volna, inkább inspirálta. Igen mély nyomokat hagyott bennem a hozzáállás komolysága, a precizitás, amely mögött felsejlett a megszámlálhatatlanul sok munkaóra. De talán ennél is fontosabb, hogy több, mint negyven év sem tudta kitörölni emlékeimből azt a stílustisztaságot és a hozzá szervesen kapcsolódó játékfiziológiát, amelynek nem kevés megoldását, hangzó anyagként való megjelenítését ma is fel tudom idézni.

A hit, amivel Schubert variáció-sorozatához nyúlt, az első pillanatban eloszlatta bennem a mű viszonylagos jelentéktelenségéhez kapcsolódó sztereotip gondolataimat. Semmi hiányérzetem nem volt a Schumann: Fantasiestücke, Op. 12 c. sorozatából kihagyott két tétel miatt, elhittem, hogy a Grillen és a Fabel Richtert egyszerűen „nem érintik meg". No de a többi! Mérhetetlenül más volt ez ahhoz képest, ami addig számomra csak jobb-rosszabb minőségű rádióadásokból volt hébe-hóba elcsíphető: először tulajdonképpen ekkor éreztem meg, mit nevezünk személyes kontaktusnak, ezeknek a benyomásoknak hatására kezdtek homályos fogalmaim támadni a „hangjegyek közötti" tartalomról, Richter művészete döbbentett rá a pillanat jelentőségére, szemben az örökkévalóság megcélzására irányuló hasztalan erőfeszítéssel. És Rachmaninov, az addig lesajnált, lenézett - sőt nem kevesek által megvetett - későromantikus alkotó pedig az élmény hatására egy csapásra elsőrendű szerzővé avanzsált, legalábbis legbelső, privát értékrendemben. Sohasem felejtem a koncert után saját, a műsor összeállítására vonatkozó korábbi fanyalgásait sürgősen revideáló Pernye András oszlophoz támaszkodó alakját, ahogy Richtert - aki ekkorra már valószínűleg az épületet is elhagyta, szokása szerint megszökvén a gratulálók elől - és művészetét „mesterinek" aposztrofálja. De a hangversenyről írott kritikájában is világosan fogalmaz:

"Richter... minden válságot túlélt: a belőle sugárzó, néha rémületes, de mindig felemelő hatású életerő diadalmaskodott. Ma már mindent tud, amit előadóművész a zenéről egyáltalán tudhat. És mindeközben mindig fiatal maradt - ki gondolná, hogy ötvenöt [ténylegesen ötvennégy] éves? Szinte kortalan. Mint minden nagy mester."

Másnap délután Richter megismételte - természetesen táblás ház előtt - a koncertet, de ez alkalommal Rachmaninov prelűdjeit Prokofjev VIII. szonátája váltotta fel. Azon a napon Kurtág Györggyel volt órám a VIII. tanteremben, ezután együtt hallgattuk meg a Prokofjev-szonáta nagy részét, de csak kívülről, a II. emeleti erkély nyitott ajtaján keresztül. Máig előttem van Kurtág arckifejezése, elismerő fejbólintása, ahogy a teremből kiszűrődő hangcsodákat nyugtázza. Jómagam eléggé letaglózva ballagtam haza, sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ezek után érdemes-e egyáltalán leülnöm a zongorához - hiszen nálam az önmarcangoló korszak éppen ekkor kezdődött. Aztán mégis az inspiráció és - nem utolsó sorban - a befektetett munka eredményességébe vetett hit, a felelősségérzet nélkülözhetetlenségének felismerése győzött. Richter játéka tudatosította bennem, amit azelőtt csak sejtettem: ha hivatásomat igazán komolyan akarom venni, egyáltalán nem lesz könnyű a dolgom. A gyakorlás messze több, mint mindennapi tevékenység. A gyakorlás életforma.

Kocsis Zoltán cikksorozatának következő része itt olvasható.

Kocsis Zoltán: Találkozásaim Szvjatoszlav Richterrel II.

Kapcsolódó

Kocsis Zoltán: Találkozásaim Szvjatoszlav Richterrel II.

Szvjatoszlav Richter március 20-án, éppen száz évvel ezelőtt született. Az évforduló alkalmából a Fidelio.hu sorozatot indított, amelyben Kocsis Zoltán eleveníti fel egy-egy személyes, Richterhez fűződő emlékét. Vajon találkozott-e személyesen Fischer Annie és Richter? Ez is kiderül. MAGAZIN

Programkereső

Legolvasottabb

Jazz/World

Gryllus Samu hangszerelte át Gryllus Dániel Weöres Sándor prózájára komponált dalsorozatát

Weöres Sándor költői prózájának, az 1945-ben publikált A teljesség felének sorai közmondásként ma is köztünk élnek. Ezeket a gondolatokat ültette át a zene nyelvére Gryllus Dániel csaknem 40 évvel ezelőtt, most pedig fia hangszerelésében lesznek hallhatóak február 5-én, a Magyar Zene Házában.
Könyv

A sors kövei – 140 éve született Virginia Woolf

A modern angol próza és lélektani regény egyik megteremtőjeként is ismert Virginia Woolf a 20. század egyik legnagyobb hatású irodalmi alkotója, aki bár sikeres írói karriert tudhat maga mögött, az életében elszenvedett traumákat sosem tudta feldolgozni.
Színház

Az eltűnt idő nyomába ered Hajduk Károly

Jancsó Júlia fordítása nyomán elevenedik meg Marcel Proust kultikus műve, Az eltűnt idő nyomában Fischer Iván Lakásszínházában, február 5-én.
Plusz

Kulka János tanítja újra beszélni a sztrókon átesett Lang Györgyit

Az énekesnő erről a Klubrádió Ötös című műsorában beszélt Falusi Mariannak, akivel korábban együtt vezették a műsort – számolt be róla a Színház Online.
Klasszikus

59 éves korában elhunyt Patkós Sándor fagottművész

Tragikus hirtelenséggel, életének 59. évében, január 26-án elhunyt Patkós Sándor fagottművész, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagja.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus videó

Mozart első műve

Mindenki tudja, hogy Wolfgang Amadeus Mozart csodagyerek volt, aki már egészen ifjú korában elbűvölte a zeneszerető közönséget. De melyik volt az ifjú komponista legelső darabja, és hány évesen alkotta meg?
Klasszikus gyász

59 éves korában elhunyt Patkós Sándor fagottművész

Tragikus hirtelenséggel, életének 59. évében, január 26-án elhunyt Patkós Sándor fagottművész, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagja.
Klasszikus ajánló

Kurtág György életműve előtt tisztelegnek a BMC-ben

A zeneszerző fia, ifjabb Kurtág György, Kiss Péter zongoraművész, valamint egy francia művészekből álló kamaraegyüttes ad koncertet a Budapest Music Centerben február 18-án.
Klasszikus interjú

„Minden művészet a káoszból épül fel” – Beszélgetés a Chaos String Quartet tagjaival

Második helyezést ért el a tavaly ősszel tartott Bartók Világversenyen, és a Fidelio különdíjával is gazdagodott a bécsi központú, de különböző nemzetiségű fiatalokból álló Chaos String Quartet. A vonósnégyes két hegedűse, Susanne Schäffer és Kruchió Eszter mesélt együttesükről, a versenyen szerzett élményekről és arról, hogy milyen különleges helyszíneken léptek már fel.
Klasszikus ajánló

Főszerepben a Barenboim-család

A világhírű zongoraművész-karmester, Daniel Barenboim és hegedűművész fia, Michael ad koncertet január 26-án a Müpában. A műsoron Mozart-szonáták szerepelnek.