Klasszikus

Kocsis Zoltán: Találkozásaim Szvjatoszlav Richterrel I.

2015.03.20. 13:59
Ajánlom
Szvjatoszlav Richter, a XX. század minden kétséget kizáróan legfontosabb zongoristája március 20-án, éppen száz évvel ezelőtt született. Az évforduló alkalmából a Fidelio.hu sorozatot indít, amelyben Kocsis Zoltán eleveníti fel egy-egy személyes, Richterhez fűződő emlékét. MAGAZIN

Amikor először láttam-hallottam, már túl volt önmarcangoló korszakán, ami a külsején is jól látszott: 1969 november 18-án este fél nyolckor egy kissé kopaszodó, pocakos, joviálisnak tűnő úriember sietett - mert Richter mindig is sietett, "szinte menekül[t] a zongorához, hogy erőt merítsen a billentyűkből" (Pilinszky János) - ki a pódiumra, hogy belekezdjen Schubert: Hüttenbrenner-változataiba (D 576).

Ezt a művet akkoriban alig ismerte valaki, talán még annyira sem, mint a műsor második felében felcsendülő Rachmaninov-prelűdöket. De a budapesti közönséget ez láthatóan nem zavarta: a Zeneakadémia nagyterme zsúfolásig megtelt, mint 1954 óta bármilyen helyszín az országban, ahol Richter-hangversenyt hirdettek. A második emeleti karzaton helyet foglalva jól emlékszem az izgatott várakozásra, a félhomályra, a zongorát körülvevő széksorokban feszülten figyelő hallgatókra, a kissé teátrális, sőt szakrális légkörre, ami Richtert ahelyett, hogy feszélyezte volna, inkább inspirálta. Igen mély nyomokat hagyott bennem a hozzáállás komolysága, a precizitás, amely mögött felsejlett a megszámlálhatatlanul sok munkaóra. De talán ennél is fontosabb, hogy több, mint negyven év sem tudta kitörölni emlékeimből azt a stílustisztaságot és a hozzá szervesen kapcsolódó játékfiziológiát, amelynek nem kevés megoldását, hangzó anyagként való megjelenítését ma is fel tudom idézni.

A hit, amivel Schubert variáció-sorozatához nyúlt, az első pillanatban eloszlatta bennem a mű viszonylagos jelentéktelenségéhez kapcsolódó sztereotip gondolataimat. Semmi hiányérzetem nem volt a Schumann: Fantasiestücke, Op. 12 c. sorozatából kihagyott két tétel miatt, elhittem, hogy a Grillen és a Fabel Richtert egyszerűen „nem érintik meg". No de a többi! Mérhetetlenül más volt ez ahhoz képest, ami addig számomra csak jobb-rosszabb minőségű rádióadásokból volt hébe-hóba elcsíphető: először tulajdonképpen ekkor éreztem meg, mit nevezünk személyes kontaktusnak, ezeknek a benyomásoknak hatására kezdtek homályos fogalmaim támadni a „hangjegyek közötti" tartalomról, Richter művészete döbbentett rá a pillanat jelentőségére, szemben az örökkévalóság megcélzására irányuló hasztalan erőfeszítéssel. És Rachmaninov, az addig lesajnált, lenézett - sőt nem kevesek által megvetett - későromantikus alkotó pedig az élmény hatására egy csapásra elsőrendű szerzővé avanzsált, legalábbis legbelső, privát értékrendemben. Sohasem felejtem a koncert után saját, a műsor összeállítására vonatkozó korábbi fanyalgásait sürgősen revideáló Pernye András oszlophoz támaszkodó alakját, ahogy Richtert - aki ekkorra már valószínűleg az épületet is elhagyta, szokása szerint megszökvén a gratulálók elől - és művészetét „mesterinek" aposztrofálja. De a hangversenyről írott kritikájában is világosan fogalmaz:

"Richter... minden válságot túlélt: a belőle sugárzó, néha rémületes, de mindig felemelő hatású életerő diadalmaskodott. Ma már mindent tud, amit előadóművész a zenéről egyáltalán tudhat. És mindeközben mindig fiatal maradt - ki gondolná, hogy ötvenöt [ténylegesen ötvennégy] éves? Szinte kortalan. Mint minden nagy mester."

Másnap délután Richter megismételte - természetesen táblás ház előtt - a koncertet, de ez alkalommal Rachmaninov prelűdjeit Prokofjev VIII. szonátája váltotta fel. Azon a napon Kurtág Györggyel volt órám a VIII. tanteremben, ezután együtt hallgattuk meg a Prokofjev-szonáta nagy részét, de csak kívülről, a II. emeleti erkély nyitott ajtaján keresztül. Máig előttem van Kurtág arckifejezése, elismerő fejbólintása, ahogy a teremből kiszűrődő hangcsodákat nyugtázza. Jómagam eléggé letaglózva ballagtam haza, sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ezek után érdemes-e egyáltalán leülnöm a zongorához - hiszen nálam az önmarcangoló korszak éppen ekkor kezdődött. Aztán mégis az inspiráció és - nem utolsó sorban - a befektetett munka eredményességébe vetett hit, a felelősségérzet nélkülözhetetlenségének felismerése győzött. Richter játéka tudatosította bennem, amit azelőtt csak sejtettem: ha hivatásomat igazán komolyan akarom venni, egyáltalán nem lesz könnyű a dolgom. A gyakorlás messze több, mint mindennapi tevékenység. A gyakorlás életforma.

Kocsis Zoltán cikksorozatának következő része itt olvasható.

Kocsis Zoltán: Találkozásaim Szvjatoszlav Richterrel II.

Kapcsolódó

Kocsis Zoltán: Találkozásaim Szvjatoszlav Richterrel II.

Szvjatoszlav Richter március 20-án, éppen száz évvel ezelőtt született. Az évforduló alkalmából a Fidelio.hu sorozatot indított, amelyben Kocsis Zoltán eleveníti fel egy-egy személyes, Richterhez fűződő emlékét. Vajon találkozott-e személyesen Fischer Annie és Richter? Ez is kiderül. MAGAZIN

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Fischer Ádám is fellép a Royal Albert Hallban

A holdra szállás 50., Viktória királynő születésének 200., a Proms megalapítója, Henry Wood születésének 150. évfordulójára emlékezik a BBC Proms rendezvénysorozata, amelyen idén először környezetvédelemmel kapcsolatos zeneműveket is műsorra tűztek.
Klasszikus

Chaplin, az elfeledett zeneszerző zseni

Legtöbb filmjéhez maga komponált zenét, pedig nem tudott kottát olvasni. Egy időben sehova nem ment a hegedűje nélkül, és zeneszerzőként Oscar-díjat is nyert. Chaplin kevéssé ismert arca a muzsikusé.
Zenés színház

Liliom hazatalál

Április 26-án mutatja be a Budapesti Operettszínház a Molnár Ferenc színműből készült világhírű musicalt, a Carouselt. Béres Attila rendezővel a Liliom iránti rajongásáról és a készülő előadásról beszélgettünk.
Klasszikus

Ez a csellóirodalom egyik legszebb versenyműve

Dvořák egyik legszebb művével, a h-moll gordonkaversennyel búcsúzik a Müpa közönségétől a Pannon Filharmonikusok ebben az évadban.
Jazz/World

Női energiáktól pezseg a Jazztavasz

A május 3. és 5. között zajló Jazztavaszon idén három hölgy közvetíti a jazz iránti szenvedélyt – ezúttal basszusgitáron, szaxofonon, illetve énekhanggal.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Ez a csellóirodalom egyik legszebb versenyműve

Dvořák egyik legszebb művével, a h-moll gordonkaversennyel búcsúzik a Müpa közönségétől a Pannon Filharmonikusok ebben az évadban.
Klasszikus magazin

Chaplin, az elfeledett zeneszerző zseni

Legtöbb filmjéhez maga komponált zenét, pedig nem tudott kottát olvasni. Egy időben sehova nem ment a hegedűje nélkül, és zeneszerzőként Oscar-díjat is nyert. Chaplin kevéssé ismert arca a muzsikusé.
Klasszikus hír

Kínába vitte Balázs János Bartók III. zongoraversenyét

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar nyitotta a Csiangszui Nemzetközi Zenei Fesztivál programját a kínai Nankingban Balázs János zongoraművész közreműködésével, Hamar Zsolt vezényletével.
Klasszikus london

Fischer Ádám is fellép a Royal Albert Hallban

A holdra szállás 50., Viktória királynő születésének 200., a Proms megalapítója, Henry Wood születésének 150. évfordulójára emlékezik a BBC Proms rendezvénysorozata, amelyen idén először környezetvédelemmel kapcsolatos zeneműveket is műsorra tűztek.
Klasszikus interjú

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.