Kocsis Zoltán szólt arról, hogy megfogadta Schiff András zongoraművész jó kívánságba rejtett tanácsát: lassít. Mióta komoly szívműtéte után hazatért a kórházból, rendszeresen gyakorol a zongorán, már megtanult egy Rahmanyinov-etűdöt. Szinte kívülről tudja Richard Strauss Capriccióját, ez a legközelebbi feladata. "Ez nagyon bonyolult és sokrétű vígopera" - tette hozzá.

A kérdésre, mit kíván a magyar kultúra napján, azt felelte: "a magyar kultúrának mindenképpen felemelkedést kívánok". Úgy látja, a Kárpát-medencéből bőven áramlanak nyugatra a tehetségek. "Nagyon jó lenne, ha ez a kiáramlás lassulna. Ehhez elkerülhetetlen, hogy az oktatási szisztéma megváltozzon. Ha a saját szűkebb területemről akarok beszélni, akkor azt mondhatom, hogy a zeneoktatást azonnal, kötelező jelleggel vissza kellene állítani, és megnézni, erre milyen potenciális erőforrások állnak rendelkezésre" - mondta. "Tapasztalatból tudom, hogy az olyasféle alsó fokú zenetanárok, mint például az én zenetanárom, a hangszeres, elméleti és vokális kérdésekben egyaránt képzett Szmrecsányi Magda volt, mennyire hiányoznak. Ezt, a tanárok képzését kellene előtérbe állítani" - hangsúlyozta.

A legfontosabbnak azt tartja, hogy tűnjenek el a szekértáborok, meg kellene szüntetni a politikai gondolkodásból fakadó szembenállásokat, illetve a társadalom polarizációját, amely véleménye szerint most már egyre aggasztóbb méreteket ölt. "Azt hiszem, nagyon sok közös pontot lehetne találni, valódi párbeszéd kezdődhetne jobb- és baloldal között" - jegyezte meg. "Azt gondolom, kompromisszumok, illetőleg az egymáshoz való közeledés nélkül ez a helyzet csak rosszabb lesz. És ha a kultúrát is fenyegeti ez a helyzet, márpedig nagyon fenyegeti, sőt betört abba a művészetbe is, a zeneművészetbe, amely talán a legtávolabb áll a politikai szerepvállalástól, akkor itt a magyar kultúrában tragédiák is történhetnek, amelyeket nagyon jó lenne elkerülni" - hangoztatta Kocsis Zoltán.