Kóczán Péter: „A műfajok átjárhatóak”

Kóczán Péter (Fotó/Forrás: Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar)

A járvány lecsengésével megélénkült a koncertélet, a július 7. és 10. között zajló SopronDrum Fesztivál is zenei csemegéket ígér. Hogy látja, a nézők ismét bátran járnak hangversenyre?

Az országos tapasztalatok is azt mutatják, hogy a közönség most óvatosabb, de azt gondolom, hogy a SopronDrum jelentős esemény a régió életében, és az idei fellépők, köztük Stanley Jordan és David Sanborn neve, valamint az a tény, hogy idén a Győri Filharmonikus Zenekarnak köszönhetően szimfonikus est is lesz, nagy vonzerőt jelent.

Ez egy ütőhangszeres fesztivál, amit idén negyedik alkalommal rendeznek meg…

…és szakmai körökben komoly visszhangja van. Együttműködést indított el több zeneművészeti főiskolával, Győr is felfigyelt a rendezvényre, így a július 8-i koncertet a Győri Filharmonikus Zenekarral közösen hirdethetjük meg. A műsorba olyan műveket válogattunk, ahol az ütőhangszerek főszerephez jutnak: Kodály Háry János-szvitje igazi ütősparádé, színes, csillogó muzsika, Bernstein West Side Storyját latin-amerikai zenék, köztük a híres mambó fűszerezi, Gershwin Kék rapszódiája méltán örökzöld sláger, de ezek mind-mind ikonikus szimfonikus művek is egyben. 

Karmesterként milyen viszony fűzi ezekhez a darabokhoz?

Bennünket „szomorú zenészeket” egy mély beágyazottságú klasszikus-romantikus esztétika alapján nevelnek a zeneakadémiákon, de azért mindenki érzi, hogy valójában nincs szigorú határ komoly- és könnyűzene között, a műfajok átjárhatóak, a belső igényesség a fő kérdés. Kodály, Gershwin és Bernstein darabjaiban a játékosság és a huncutság mindezt jól szemlélteti. A SopronDrum pedig egy ünnepi pillanat, izgalmas találkozások sorozata, úgyhogy nagy lelkesedéssel készülünk erre a koncertre.

Külföldön is rendszeresen fellép, mint brácsaművész és mint karmester is. Augusztusban az olaszországi Cividale del Friuli zenei fesztiválján vezényel majd Bach-, Mozart- és Goldmark-műveket. Megtalálta az egyensúlyt a hangszeres és a dirigensi lét között?

Valójában a színházi vezénylésnél kezdtem el azt érezni, hogy a karmesteri munka is ugyanolyan muzsikálás, mint a hangszeres játék vagy az éneklés. Amikor zenés produkcióknál végigviszünk egy többhetes próbafolyamatot és egy-egy művet több tízszer előadhatunk, akkor alakul ki ez az érzet, ez a fajta kommunikáció. Rendszeresen vezénylem a Sopron Balett produkcióit, és a balettek dirigálásánál a tempó körüli kérdések különösen kényesek.

Értem vagy érteni vélem, hogy hogyan és miért reagálnak – vagy épp nem reagálnak – a kollégák. A napirendemben hamar megjelent a feladatokból adódó kettős leterheltség, de ezt nem bánom – a mindennapos hangszerkapcsolat pedig végigkíséri a muzsikusok életét. Sok kamarazenei és néhány szólisztikus fellépésem is van, amiket nagyon élvezek, a karmesteri feladatok pedig szellemileg jelentenek izgalmas kihívást.

Számos lemezfelvételt készítettek az elmúlt időszakban. A járvány miatt kezdtek el ezzel hangsúlyosabban foglalkozni?

Korábban nem gondolkodtunk lemezkészítésben. Amikor 2013-ban művészeti vezető lettem, pontosan meghatároztuk a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar tevékenységi körét, melynek alapját az ifjúság zenei nevelése, a város zenei életének színesítése, a koraesti hangversenyek és néhány nagyzenekari koncert jelenti. Az egyik videónk több ezres megtekintése döbbentett rá bennünket arra, hogy ezeket a csatornákat érdemes tudatosabban használni, így elkezdtünk partnereket és stúdiót keresni. Szerencsés egybeesés volt, hogy a pandémia miatt a szólistáknak is több idejük lett. A Bécsi Filharmonikusok vezető szólistáival, Somodari Péter csellóművésszel két lemezt készítettünk (Carnival of Sopron – Bernstein-, Schulze- és Haydn-művekkel; Somodari & Kóczán at the Richter Hall – Villa-Lobos-, Schubert- és Ernst-darabokkal), Ekaterina Frolova hegedűművésszel közös anyagunkat pedig (Vive le Violon! – Beethoven-, Verdi-, Saint-Saëns- és Wieniawski-szerzeményekkel) május elején tettük fel az egyik legnagyobb zenei megosztóra.

Kóczán Péter (Fotó/Forrás: Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar)

Hogyan választja ki a lemezeken szereplő műveket és a szólistákat?

A meglévő kapcsolatrendszerünkből, a szólistákkal együttműködve, és a Soproni Szimfonikusok lehetőségeihez igazítva alakul ki a koncepció. Egy-egy felvétel elkészítése nagyjából három koncertnyi energiabefektetéssel ér fel, viszont sokkal többekhez juthatunk el, mint három koncert közönsége. Ez a brandépítés és az identitás erősítése miatt lényeges.

Mik vannak még a tarsolyban?

Egy Paul Wranitzky-szimfóniát és Mozart kis Esz-dúr szimfóniáját, valamint Bartók Erdélyi táncait tartalmazó felvétel. Nyáron Csillagh Katalinnal rögzítjük Beethoven G-dúr zongoraversenyét, majd egykori trombitásunkkal – aki jelenleg a pozsonyi rádiózenekar első trombitása –, Willmek Zoltánnal is lesz felvételünk, novemberben pedig Balog Józseffel játsszuk fel Bartók 3. zongoraversenyét.

Öt év múlva hol szeretné látni az együttest?

Az alapcéljaink nem változnak, a világ viszont igen. A szimfonikus zenekarok, a zenei intézmények és minden muzsikus küldetése az igényes zeneiség megjelenítése az adott kor társadalmában; ez bőven ad feladatot minden generációnak. Kodály aforizmája itt is érvényes: Kultúrát nem lehet örökölni. Mi megtapasztalhattuk azt, hogy a zene egész életre szóló örömforrás lehet minden jóérzésű ember számára.

Mit emelne ki a következő évad eseményei közül?

A Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar 2023 áprilisában a Lipcsei Szimfonikusokkal tervez egy projektet, melynek keretében Mahler IV. szimfóniáját adhatjuk elő közösen. Már nagyon várjuk!

Fejléckép: Kóczán Péter (forrás: Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar)

Támogatott tartalom.