Hogyan foglalná össze az elmúlt időszak legfontosabb változásait?
2013 tavaszán döntött Sopron megyei jogú város önkormányzata arról, hogy az addig alapítványi, majd egyesületi formában működő Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. része lesz. Ez a döntés egy évek óta húzódó, nehéz állapotot stabilizált. A Pro Kultúra üzemelteti a zenekar otthonául szolgáló Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központot is, így infrastruktúrát is kapott a zenekar, ami óriási segítség. Magam is tíz évvel ezelőtt csatlakoztam a szimfonikusokhoz művészeti vezetőként, és az első és legfontosabb lépéseink egyike volt, hogy előadóművészeti szervezetként regisztráltuk az együttest. Így bekerültünk a zenekari szövetségbe, azon belül a regionális zenekarok sorába, ennek köszönhetően jobban el tudtuk helyezni magunkat az ország zenei életében.
A finanszírozás is stabillá vált?
Innentől kezdve évről évre állandó, jóváhagyott összegből gazdálkodhatunk. Tízmillió forintról indultunk, ma már tizenhattal számolunk, amihez pályázatokon is igyekszünk plusz forrásokat szerezni. Keressük az együttműködési, koprodukciós és költséghatékony lehetőségeket, és a jegybevételeinkre is támaszkodhatunk. Így jöhettek létre azok a programok, amikkel most büszkélkedhetünk.
Ez számokban kifejezve 300 koncertet, 4 albumot, 3 kislemezt és több felvételt jelent olyan muzsikusokkal, mint Somodari Péter, Csillagh Katalin, Willmek Zoltán vagy Balog József…
… és mindezt úgy vittük véghez, hogy nincs állandó tagságunk.
Produkciós alapon szólítjuk meg a Sopronban és a környéken élő zenészeket, és – ahogy a számok is mutatják – ez egy működőképes modell.
Természetesen voltak, akik korukból adódóan abbahagyták a munkát, de megőriztük azokat a régi tagságból, akik tovább szerettek volna zenélni. A városba időközben megérkezett egy új zenetanár-generáció, úgy érezzük, nekik is sikerült alternatívákat kínálni.
Mondhatjuk, hogy nemcsak a zenekar tagjai fiatalodtak, hanem az intenzív zenei nevelés következtében a koncertek közönsége is?
A nagy rendszerek – koncertszervezők, nagyzenekarok – szempontjából periférián vagyunk, de ez adja a Soproni Szimfonikusok létjogosultságát is. Mi felvállalva az iskolaigazgatókkal, a pedagógusokkal, a szülőkkel való kapcsolatépítést, jó úton vagyunk, hogy hosszútávon meggyőzzük őket az ügy fontosságáról. Ez a fő feladatunk és legfőbb motivációnk.
Egyre jobban látszik a jelenlétük, a kommunikációjuk is megerősödött.
Országos orgánumokban is rendszeresen hírt adunk magunkról, új imázsfilmet, videókat is készítettünk, kihasználjuk a közösségi média lehetőségeit, a hangfelvételeinket elhelyeztük a legnagyobb megosztókon.
Sok területen igyekszünk megszólítani a közönséget, és nem csak a fiatalokat!
Talán ennek is köszönhető, hogy kialakult egy stabil, nézői bázis a zenekar körül.
A Soproni Petőfi Színházzal is szorosabbra fűzték a kapcsolatot. Az elmúlt évadban A padlás című produkcióban, az És mégis élünk táncműben, valamint az Árgyilus és Tündér Ilona mesetáncjátékban működtek közre. Hogyan hatott a színházi munka a muzsikusokra?
A Pro Kultúra része a Soproni Petőfi Színház is, és számunkra rendkívül inspiráló az itteni jelenlét. A társművészetekkel való találkozás, a színházi hangulat a szomorú zenészeket kifejezetten felvidámítja! Szarka Gyula a Ghymes együttes stílusában komponálta soproni, történelmi témára az És mégis élünk című művét, amin keresztül megtapasztalhattuk a színházi zenélés működését, a táncprodukcióban pedig a zene és a tánc egymásra hatása jelentett új felfedezéseket. Mindezeken túl számos pozitív hozadéka van ennek a munkának. Amíg a szimfonikus gyakorlatban a próbák után jó, ha három alkalommal eljátszatjuk az adott művet, itt szériában szólaltathatjuk meg a darabot, akár húsz-huszonötször. Ez olyan biztonságot és tudást ad, ami a szimfonikus produkciókra is kihat: a karmester és a zenekar közötti kommunikációban, valamint hangszertudásban is előre vitt bennünket.
Egészen odáig, hogy külföldről is rendszeresen kapnak megkereséseket. Tavaly Bolzanóban, a zenekar tagjaiból alakult vonósnégyes pedig Japánban járt. Ezek a lehetőségek zenészkapcsolatokon keresztül érkeznek vagy tudatos partnerkeresések?
Dolgozni kell érte, de az élet is hozza magával. Bécsi és budapesti találkozásaim ebben ugyanúgy benne vannak, mint Sopron kapcsolatai.
A városok közötti együttműködésekben mindig jó hidat képez a zene.
Liszt Ferenc szülőföldjének képviselőiként örömmel ápoljuk a kapcsolatokat a Liszt-hálózattal, és a Páneurópai Piknik kapcsán lépünk fel április 26-án a Lipcsei Szimfonikus Zenekarral.
Itt Mahler IV. szimfóniája is felcsendül. Ez közös döntés volt?
Mivel ők is kisebb létszámú együttes, olyan művet szerettünk volna műsorra tűzni, amihez egyébként nehezebben jutunk hozzá. A későromantikus darabok között lapozgatva hamar ráleltünk Mahlerre, és a IV. szimfónia időtartamában és hangszer-összeállításában is a legrealisztikusabb cél volt számunkra.
Kapcsolódó
Mahler IV. szimfóniája különleges előadásban csendül fel Sopronban
A Soproni és Lipcsei Szimfonikus Zenekar közös koncertjén Gustav Mahler IV. szimfóniája április 26-án Sopron gyönyörűen felújított gótikus templomában, az ősi Szent Mihály-templomban lesz hallható.
Bruno Walter, az egyik legkiválóbb Mahler-előadó a szoprántól egy anekdota szerint azt kérte, hogy minden gesztus nélkül énekelje azt, hiszen „Ön most tényleg egy valódi angyal!” Drüszler Edit is angyallá válik?
Ő valóban ilyen karakter. Szép és képzett hangú, soproni énekesnő, pedagógus, és ez a tematika nagyon jól illik hozzá.
Vallásos témája miatt kapcsolódik a nagyszabású szimfóniához Michael Haydn 112. zsoltárra épülő Laudate pueri című darabja?
Ez a kórusmű az aprószentek ünnepére készült. A koncertnek helyet adó Szent Mihály-templom munkatársainak kérése volt, hogy egyházzenei mű is elhangozzék. Az egyházmegye nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ha templomban játszunk, annak legyen indoka. A mahleri muzsika és az aprószentek ilyen módon is jól kapcsolódnak egymáshoz.
Kóczán Péter a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar élén (Fotó/Forrás: Csigó Gergely / Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar)
Ez az évad fontos eseménye lesz, de nem az egyetlen. Milyen koncertek vagy meghívások emelkednek ki a szezonból?
A lipcseiekkel való együttműködés októberben folytatódik. Akkor mi utazunk, hogy Beethoven IX. szimfóniáját adjuk elő Robbert van Steijn vezényletével. Bevett soproni fellépéseink közé tartozik az újévi koncert, ami idén is nagy sikerrel valósult meg Oberfrank Péter vezényletével, aki a Soproni Petőfi Színház zenei vezetője is, és vezető karmesterként a zenekar munkáját is intenzíven támogatja, figyelemmel kíséri. Az ő nevéhez nagyon sok és jó koncert fűződik a háromszázból. Az ifjúsági koncertek sok időt és energiát igényelnek, továbbá ott vannak a városi ünnepek, fesztiválok, a Crescendo nevű bérleti sorozatunk is, nyáron pedig a Fertőrákosi Barlangszínházat igyekszünk megtölteni neves szólistákkal, karmesterekkel együttműködve.
A következő kétszáz évre mit kívánna a zenekarnak?
Ilyen lelkes várost! Claudio Abbado mondta egyszer, hogy „a zenének a közöny a legnagyobb ellensége”.
A muzsika egyik feladata, hogy hitet és lelkesedést fakasszon a legnehezebb helyzetekben is.
Az elmúlt két-három évben saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy olyan dolgok is fejtetőre állhatnak, amikről ezt korábban el sem tudtuk képzelni. Ez jelentősen aláhúzza a zene reményt adó funkcióját. Azt szeretném, hogy a művészetek iránti érzékenység megmaradjon a városban. Az a legfontosabb, hogy ezt a lelkületet meg tudjuk őrizni, a többi jön magától.
Fejléckép: Kóczán Péter (fotó: Csigó Gergely / Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar)
Támogatott tartalom.