– Második alkalommal rendeztétek meg a Fesztiválakadémiát, amely idén már egy héten keresztül zajlott, jóval több hangversennyel és egyéb programmal. Hogyan foglalnád össze az idei fesztivál tapasztalatait?

– Valóban, egy hosszabb és jóval tartalmasabb fesztivált tudhatunk magunk mögött, és szerencsére zökkenőmentesen zajlott le minden annak ellenére, hogy a Fesztiválakadémián munkálkodó csapat teljes egészében szinte az utolsó pillanatra állt össze. De minden úgy sikerült, ahogy megálmodtuk. Eredetileg a Zeneakadémia volt a tervezett helyszín, de a Zeneakadémia orgonájának felújítása miatt idén több helyszínre kellett szerveznünk a programokat, amit szerencsére a közönségünk és a művészek is jól fogadtak.

A Zeneakadémia nagyterme csak az első két koncertnek adott így otthont: a megnyitónak és a másnap esti hangversenynek, amelyeknek hatalmas sikere volt. Nagyszerű közönségünk volt, látszott rajtuk, hogy szinte fanatikusan fogadják a muzsikálásunkat. Megint nagyon hosszú koncerteket sikerült rendeznünk, már lassan kezdünk hasonlítani a Jeruzsálem Akadémiára, de többen voltak azok, akik még bármeddig hallgatták volna a zenét, mint akik azt nézték, hogy lekésik-e az utolsó villamost. Nagyon intenzív fesztiválhangulat alakult ki.

Szerencsére a Vigadóban is sok olyan tér volt, amit ki tudtunk használni, hiszen a Makovecz teremben több matiné koncertet is tartottunk, a Sinkovits teremben előadásokat, lecture-öket és kerekasztalbeszélgetéseket lehetett hallgatni. Különösen fontosnak tartottuk azt, hogy lehetőséget adjunk a tehetséges fiataloknak arra, hogy felléphessenek a fesztivál valamelyik meghívott művészével. Mon-Puo Lee csellista például José Gallardóval muzsikálhatott, és ezért az élményért nagyon hálás volt.

Kokas Katalin (Fotó/Forrás: Posztós János)

– Ki tudnál-e emelni néhány számodra igazán emlékezetes pillanatot?

– Remek színfoltja volt a fesztiválnak, amikor Szabó Dénes helyett

Gyombolai Bálint ugrott be a Vigadóban, hogy megénekeltesse a közönséget,

ami lélegzetelállító módon sikerült:  egyszerre énekeltette a publikummal az A jó lovas katonának , valamint az A csitári hegyek alatt népdalokat, a közönség pedig kristálytisztán szólalt meg. Egyébként a nyíregyházi Cantemus Kórus igen különleges atmoszférát teremtett, hiszen a rájuk jellemző módon körbeállták a közönséget és úgy énekeltek. A kórus meghívását jövőre is tervezzünk, ebből tradíciót akarunk teremteni, és Gyombolai Bálintot is szeretnénk ismét meghívni. A Széchenyi Fürdőben szólalt meg Händel Vízizenéje , ami szintén a fesztivál egyik igazán különleges programja volt.

Nagyon élveztük azt, hogy nagyon jól megfért a színpadon egymás mellett a balkáni népzene, a magyar népzene, a cigányzene (népzenei és cigányzenei kurzust is kaphattak a diákok Pál István „Szalonna” és zenekara, valamint ifj. Sárközy Lajos és zenekara jóvoltából), a zsidó zene és ezek klasszikus zenei kapcsolatai, a brácsás Gareth Lubbe pedig megmutatta nekünk, hogyan kell felhangokat énekelni.

A Régi Zeneakadémia Nagytermében zajlott az I. Fehér Ilona Hegedűverseny gálakoncertje, amelyre olyan hatalmas volt az érdeklődés, hogy

még a folyosón is hallgatták a zenét.

Kokas Katalin a Fesztiválakadémia Budapest nyitókoncertjén, 2017 (Fotó/Forrás: Posztós János)

– Igen nagy hangsúlyt fektettetek a zenepedagógiára a kurzusokon és az előadásokon túl azzal is, hogy idén megszerveztétek az I. Fehér Ilona Hegedűversenyt.

– Negyvennégy ifjú hegedűs indult a versenyen, amelynek helyszíne az Ádám Jenő Zeneiskola volt. Azt sajnáltuk, hogy a zeneiskolai tanároknak még rengeteg adminisztrációs feladata volt az év végével, így ők nem nagyon tudtak eljönni sem a versenyre, sem a kurzusokra. Nagyon büszkék voltunk a zsűrire, arra, hogy Shlomo Mintz elvállata a zsűrielnökséget, mellette zsűritag volt a Bloomingtonban tanító Mimi Zweig, aki többek között Joshua Bellnek volt a tanára, ráadásul hatalmas a rálátása a hangszeres oktatásra, hiszen tanárként minden generációval foglalkozott már és komoly metodikai rendszere van. Sebestyén Katalin Gertler Endre tanársegédje volt, a Hubay-Gertler iskola képviselője, korábban a Brüsszeli Királyi Konzervatórium tanszékvezető tanára, Hyuna Kim a szöuli Zeneakadémia professzora, továbbá a zsűri tagja volt még két kiváló magyar pedagógus, Ácsné Szily Éva és Dénes László is. A Zeneiskola adott helyet a Halász Ferenc kurzusnak is, ahol a versenyen induló negyvennégy hallgató fejenként két-két órát kaphatott a zsűritagok valamelyikétől.

Ácsné Szily Éva, Dénes László, és a Kovács-módszert mintegy egyedüli szellemi tulajdonként továbbadó Dr. Pásztor Zsuzsa beszélgettek a holisztikus pedagógiáról, amely egy szintén nagyon izgalmas programja lett a fesztiválnak, ahol a moderátor Bősze Ádámnak szinte csak annyi dolga volt, hogy elindítsa a beszélgetést, amely után azonnal kialakult egy izgalmas diskurzus a beszélgetőpartnerek között.

Mesterkurzusainkra ötven hallgatót tudtunk fogadni. Ők a világ minden tájáról érkeztek, hogy a Fesztiválakadémián fellépő művészektől vehessenek órákat, illetve velük együtt játszhassanak. Büszkék vagyunk arra, hogy tudtunk fogadni amatőröket is, így egy orvos csapat is játszott a kurzusokon, akiket mindenki csak dicsért.

A Kelemen Kvartett és Thorsten Johanns (klarinét) a Fesztiválakadémia zárókoncertjén, 2017 (Fotó/Forrás: Felvégi Andrea)

Shlomo Mintz is vállalt tanítást, amiről videó is készült: ő választott ki hallgatókat a fiatal versenyzők közül, mi pedig egyetemistákat ajánlottunk neki, de együtt is játszott a hallgatókkal, amikor Kelemen Barnabással előadták Bach d-moll kettősversenyét, ráadásul Mintz Barnabásra bízta az első hegedűt. Mintz személyi asszisztense azt mondta nekünk a koncert után, hogy már évek óta nem látta a művészt ilyen élménydúsan és mosolyogva muzsikálni. Nagy öröm számunkra, hogy a fesztiválon minden oldalát megmutatta Shlomo Mintz, hiszen zsűrielnökként, tanárként, hegedűművészként, zeneszerzőként és karmesterként egyaránt láthattuk-hallhattuk őt.

Visszatérve a versenyre: a célunk az, hogy hagyományt teremtsünk, Magyarországon ez volt az első korosztályos nemzetközi verseny.

Nagyon fontos, hogy megmutassuk: élen járunk a zenepedagógiában itt Magyarországon,

és ez nemcsak a növendékeknek, de a felkészítő tanároknak is fontos és hasznos, hiszen a kurzuson tapasztalatot, eszmét tudnak cserélni a külföldi tanárkollégákkal is. Mindezt pedig kiegészítettük a Kovács-módszer oktatásával, szem előtt tartva az egészség fontosságát.

– Számos előadás és beszélgetés kísérte a koncerteket. Fontos beszélni a zenéről?

– Gyakran nem is magáról a zenéről volt szó. Rendkívül izgalmas beszélgetést hallhatott a közönség a Solti teremben, ahol Fazekas Gergely kérdezte Shlomo Mintzet. Mintz hihetetlen jó tanácsokkal látta el a hallgatóságot, nagyon nyitott volt és kérdezhettek is tőle. Megtudtuk, hogy minden nap négykor kelt fel gyakorolni, de mesélt Fehér Ilonáról is. Hozzáteszem, most se láttuk őt a koncertek után a társasággal együtt „bulizni”, és közel hatvanévesen is olyan hotelt kért, amelyben van konditerem. Leginkább magáról beszélt és nagyon bölcs válaszokat adott. A kortárs zenével kapcsolatban például elmondta, hogy minden azon múlik, képesek vagyunk-e kinyitni a szívünket és a fülünket és befogadni, amit hallunk. Valahol túlmutattak ezek a beszélgetések azon a kérdéskörön, hogy fontos-e a zenéről beszélni vagy sem. Már a példamutató élettörténetből sokat lehet tanulni, hiszen

ezek a művészek önmagukban is érdekes emberek.

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás kislányukkal, Olgával (Fotó/Forrás: Felvégi Andrea)

– Megmarad a fesztivál koncepciója vagy esetleg valamit jövőre másképp szeretnétek csinálni?

– Azt még meg kellene oldanunk, hogy hogyan tudunk egyénileg is többet foglalkozni a diákokkal. Az együtt kamarázás, a műhelymunka volt az, amire inkább koncentráltunk: fontosnak tartottuk, hogy minden művésznek legyen két kamaracsoportja a diákokkal együtt, akikkel komolyan foglalkozik és fellép velük a matinékoncerten. Ezt így egy hétbe nehéz volt belesűríteni. Fontos, hogy az alapokhoz is vissza lehessen menni, mindenkivel a saját igényei szerint lehessen foglalkozni, amire így most sajnos nem állt rendelkezésre megfelelő idő. A mesterkurzust és a műhelymunkát szeretnénk még komolyabban venni a jövőben, amire szintén több idő kell. Szerintem ez a közönségnek is nagyon érdekes, hiszen akik odajöttek hallgatni ezeket a próbákat, átélhették, hogy hogyan születik meg egy produkció nagyjából a nulláról kezdve. A legmagasabb szintű előadások is meg tudtak itt születni. Azt hiszem, a résztvevőknek életre szóló élményt tudtunk nyújtani a Fesztiválakadémián.

Kapcsolódó

A legédesebb közreműködővel zárult a Fesztiválakadémia

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás, a Fesztiválakadémia művészeti igazgatói a június 16-i záróalkalmon néhány hónapos kisbabájukkal jelentek meg a színpadon.