A kapodaszter egy egészen egyszerű kiegészítő a gitárokhoz: egy csipesz, amivel a fogólapra helyezve megváltozik a húrok magassága, a gitár magasabban szól. Alapvetően a capo mind a hat húrt lefogja. Miért volt szükség az egyhúros kapodaszterre?
Nemrég jöttem haza a Dublin Guitar Symposium-ról, ahol koncerttel egybekötött előadást tartottam arról, hogy vajon mik a fői okai a gitár nyelvi, stilisztikai, zenetörténeti elszigeteltsége a 20-21. században, és hogyan hidalható át ez a különállás. Sokrétű elkülönülésről beszélünk, ennek vannak társadalmi és zenetörténeti aspektusai. Ami engem most főként izgat azonban, az a nyelvi aspektusa ennek a különválásnak.
Mit jelent ez a nyelvi aspektus?
Hangolásában a gitár eredetileg nyilvánvalóan egy kétpólusú – ha tetszik – tonika-domináns alapú világ akkordikus játékára lett kitalálva. Ha hangnemileg nézzük a hangszer repertoárját, rögtön láthatjuk, hogy bizonyos hangnemek sokkal jobban fekszenek a hangszeren, sokkal több a keresztes hangnem, csak példaként rengeteg az A-dúr, E-dúr darab. Persze minden hangszeren vannak kényelmesebb és kényelmetlenebb hangnemek, de a gitár olyan szempontból speciális, hogy egyrészt csak 6 húrja van, másrészt viszont alapvetően nem dallam-, hanem többszólamú hangszer. Márpedig a többszólamúságnak igenis fontos része a kombinatorika, abban az értelemben, hogy melyik hang melyikkel játszható egyszerre.
Tulajdonképpen az a fajta egyenlősödése a 12 hangnak, amiben – most nagyon elnagyolva –mérföldkövek a Bach Das wohltemperiertes Klavier-ja és a Schönberg-féle dodekafónia, önmagában egy nagyon nehéz kihívást jelentett a gitár és a lant számára.
Mindenesetre a 20. századig legalább az akkordikus, vagyis homofon többszólamúsághoz (ha nem is bármilyen hangnemben), de tudott kapcsolódni a hangszer.
A huszadik században azonban megjelentek olyan többszólamú struktúrák, amik konkrétan játszhatatlanok voltak a gitáron.
Ilyen például a klaszter (cluster). A zongorán egymás mellett kényelmesen leüthető 3-4-5 szekund a gitáron olyan távol vannak a fogólapon, hogy a legnagyobb kezű előadó se érheti át.
Az egyhúros kapodaszter egy segédeszköz ahhoz, hogy ezeket a huszadik századra jellemző nyelvi elemeket beemeljük a gitár nyelvezetébe.
Nézze meg az egyhúros kapodasztert játék közben! Koltai Katalin Bartók művét, Az éjszaka zenéjét játssza saját átiratában.
Hogyan tervezted meg, hogy zajlott a kivitelezése?
Körülbelül 15 éve gondolkodom rajta, egyre több darab volt a fejemben, amiket átírnék, ha létezne ilyen eszköz. Időnként gugliztam, hátha valaki feltalálja, de csak egy csomó sikertelen kivitelezést találtam.
Végül kiírtam a facebookra, hogy keresek valami ezermestert, aki segít nekem egy kis gitáros találmányhoz.
Két kísérletező zenésztárs (Bán Máté fuvolaművész és Váczi Dániel szaxofonművész) tanácsára végül eljutottam Varga Viktor ötvösművészhez és Terebessy Tóbiás fémművészhez. Most velük dolgozom, és találunk ki különböző kapodaszter típusokat.
Milyen távlatokat nyit meg a gitárrepertoárban ez a capo?
Meglátjuk, milyen messze jutok, és elindít-e az ötlet másokat. Van egy csomó tervem, remélem sikerül megvalósítani.
Én most végtelenül boldog vagyok, hogy Bartókot és Ligetit tudok ezekkel az eszközökkel játszani.
Rendkívül ambiciózus vagy, ami a darabválasztásokat illeti, sok átiratot készítesz, új műveket emelsz a gitárrepertoárba. Milyen eredményeidre lehetsz büszke eddig?
Nagyon örülök a Transforming Traditions című, most megjelent lemezünknek Győri Noémivel a Genuin Records-nál, úgy érzem hozzá tudtunk tenni a fuvola-gitár repertoárhoz Haydn, Mozart, Beethoven átiratainkkal.
Örültem most a dublini sikernek, és valahogy úgy érzem, az angolszász világban érdekes, amit most csinálok.
Másfél éve felvételiztem a Royal Academy of Music, London és a University of Surrey- International Guitar Research Centre doktori iskolájába. Mindkét helyen nagyon nagy lelkesedéssel fogadtak a professzorok és egy jó nehéz felvételi procedúrát követően felvettek, majd Surrey-ben felkínáltak egy három évig tartó nagy összegű ösztöndíjat. Nekem óriási megerősítés volt, hogy ismeretség nélkül engem választottak ki erre az ösztöndíjas helyre Angliában, ahol soha nem éltem korábban. Mindeközben kiderült, hogy gyermeket várok, azóta meg is született Jákob, a harmadik gyermekem, ezért az ösztöndíjat egy évvel elhalaszthattam, de szeptemberben nagyon szeretném elkezdeni a doktori tanulmányaimat a gitár átirataim kapcsán.
hírlevél
