Klasszikus

„Komoly lényét én nem tudtam nem szájtátva csodálni” – búcsú Tallér Zsófiától

2021.04.08. 14:10
Ajánlom
Április 6-án, 50 éves korában elhunyt Tallér Zsófia Erkel- és Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző, a Zeneakadémia és az SZFE oktatója. A kivételes művészről M. Tóth Géza Balázs Béla-díjas filmrendező emlékezett meg a Freeszfe Egyesület oldalán.

„Létrehozni a velem született s a szerzett képességtől telhető
legjobbat, ha cipőt szegelek, ha fát ültetek, ha verset irok:
ennyit kivánok önmagamtól. Munkámat használni lehessen,
ne szájtátva csodálni.” (Weöres Sándor)

Nem ragaszkodtunk mindenáron mottókhoz, irodalmi idézetekhez, hogy megfogalmazzuk, mi a lényege annak, amit – éveken keresztül egymás mellett, sőt, többnyire közösen – csinálunk, de Weöreshöz mindketten úgy viszonyultunk, mintha mesterünk lett volna. Úgy, mint ahogy azok a tanítványok viszonyulnak a mesterükhöz, akik nemcsak évek múlva, visszatekintve, átsuhanó sejtésként csodálkoznak rá az egykori tanítás és az életútjuk sikerei közötti összefüggésekre, hanem mint akik azon melegében, akkor és ott, amikor a tanítás először eljut hozzájuk, érzik, tudják, hogy ezek azok a mondatok, amelyekre szükségük van, amelyekre építeni érdemes, amelyekből építkezni akarnak.

Amíg munka volt, főleg a munkáról beszélgettünk, és mivel egy közös irodában dolgozó rektornak és rektorhelyettesnek, és itt a szereposztás szinte véletlenszerű, mindig van munkája, mindig a munkáról beszélgettünk. Viszont ha két ember egy 12 négyzetméteres közös irodában, az egész bolognai rendszer talán legkisebb közös rektori-rektorhelyettesi irodájában bő két éven át minden munkanap a munkáról beszél, akkor megkerülhetetlenül beszél Weöres Sándorról is. És persze Istenről, egyetemről, kultúráról, Európáról, Magyarországról, családról, életről, halálról.

Mindketten azt kívántuk önmagunktól, közösen hangoztatott mottók nélkül is, hogy minden vállalásunkban a velünk született és szerzett képességeinktől telhető legjobbat hozzuk létre.

Egyikőnk se szegelt cipőt. Fát sem ültettünk, palántát, virágot is inkább csak Zsófi. Verset elvétve, ha írtunk, sokkal inkább pályázatokat, tanmeneteket, opponensi véleményeket, akkreditációs anyagokat, hivatalos leveleket. És Zsófi sok zenét. Oratóriumot, operát, zenét filmhez, színdarabhoz, bábjátékhoz, mindig a lehető legmagasabb szinten. Ez utóbbiakat persze nem egyetemi hivatás gyanánt, hanem harmadik misszióként, ha, és ez tűnik értelemszerűnek, a tanítást tekintjük a másodiknak. A sorrend itt nem fontossági. Pontosabban itt sem fontossági a sorrend, épp az a fontos, hogy nincs sorrend, nincs rangsor. Zsófi ugyanazzal a maximalizmussal viszonyult mindegyik vállalásához, legyen az egy egyetemi előadás, egy doktori dolgozat bírálata, egy sok egyetemet összefogó művészetpedagógiai program szakmai vezetése, vagy egy új meseopera komponálása. Úgy gondoltuk, és ebben is erősítettük egymást, hogy a különbség soha nem abban áll, mi az, amit szívesebben csinálunk, és mi az, amit kevésbé, hanem csakis abban, hogy mi az, amit az ember elvállal, és mi az, amit nem. Zsófi nemcsak abban mutatott példát, hogy mindig mindent azzal az igénnyel csinált, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa, hanem abban is, hogy, ha valamiért valamire nemet mondott, ugyanemiatt mondott nemet. Mindig csakis olyan dolgokra, amelyeknek a számára is elfogadható szintű teljesítéséhez – úgy érezte – nem lett volna elegendő a tőle ott és akkor telhető legjobb teljesítmény.

Weöres és több más közös mesterünk mellet voltak saját, személyre szabott mestereink is. Neki első helyen Petrovics Emil. Tőle tanulta a tanítható dolgokat, a zeneszerzést és főként a tanítást. És sok olyan dolgot is, amelyet tanítani nem lehet, de megtanulni, még inkább eltanulni igen. Amikor a munkáról beszéltünk, ezekről a dolgokról is beszéltünk. Főképp arról, hogy mi az számunkra, hogy egyetem, mi az, hogy kultúra, és vajon mi az ezekben a terekben mozgó, dolgozó, feladatokat vállaló ember szerepe, felelőssége. A tudások átörökítéséről beszéltünk, a hagyományok megtartásának, megőrzésének, továbbadásának mikéntjéről, arról, hogy az igazán fontos dolgok nem velünk kezdődnek, és nem velünk érnek véget. Zsófi nemcsak szakmai tudásokat, hanem egy tanszéket is örökölt mesterétől, amely örökséget úgy őrzött meg, és adott tovább, hogy új képzésekkel is gazdagította azt. Tanítványaira mint munkatársaira, mint ennek az örökségnek a továbbvivőire tekintett. Nem készült arra, hogy ennyire korán kell átvenniük tőle a stafétabotot, de programszerűen készült rá, és készítette a hallgatóit is, hogy erre előbb-utóbb sor fog kerülni.

Birtokában volt a legfontosabb alkotói és tanári erényeknek: képes volt felelősen átvenni, gazdagítva megtartani, és jó kezekbe továbbadni a szakmai örökségét.

„Munkámat használni lehessen, ne szájtátva csodálni.” Így gondolkoztunk, a közös dolgainkkal, a sajátjainkkal kapcsolatban is. Zsófi munkáját, mindazt, amit alkotóként, tanárként és egyetemvezetőként elvégzett, még sokan, sokáig fogják használni, munkája sokak életét fogja szebbé, eredményesebbé, gazdagabbá tenni. Őt magát, műveltségét, arányérzékét, következetességét, erejét, szorgalmát, humorát, szép, komoly lényét én nem tudtam nem szájtátva csodálni. Jobb embernek éreztem magam a társaságában, erőt merítettem a beszélgetéseinkből.

Emlékét megőrzöm, fájó hiánya velem marad.

M. Tóth Géza

50 éves korában elhunyt Tallér Zsófia zeneszerző

Kapcsolódó

50 éves korában elhunyt Tallér Zsófia zeneszerző

Az Erkel- és Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző, a Zeneakadémia oktatója hosszan tartó betegség után, életének 51. évében távozott az élők sorából.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

A rezsiköltségek emelkedése miatt több színház is módosítja az évadát

A szombathelyi Weöres Sándor Színház egy hónapra felfüggeszti működését, Kecskeméten a következő évadra halasztanak három bemutatót, a Kaposvári Csiky Gergely Színház pedig módosított rendben működik tovább.
Színház

„Benett példája a követendő” – Janisch Attila is megszólalt a visszautasított díj kapcsán

Idén a Junior Prima Díj egyik idei kitüntetettje, Vilmányi Benett színművész személyes nézeteire hivatkozva nem vette át az elismerést. Az ügy kapcsán a kulturális élet több fontos szereplője is megszólalt, legutóbb Janisch Attila filmrendező.
Jazz/World

Soha nem látott képek kerültek elő a The Beatlesről

Bőrnadrág és fehér ing – egy szett, amiről valószínűleg senkinek sem jutna eszébe a legendás együttes, a The Beatles. A zenekarról nemrég felfedezett fényképek azonban újabb képet festenek a banda korai éveiről.
Színház

Tarr Béla a Freeszfe Egyesület elnökségének új vezetője

A Freeszfe küldöttgyűlése szeptember 29-én új tagokat választott, munkájukat külkapcsolatokért felelős tanácsadóként továbbra is Upor László dramaturg és Rihay-Kovács Zita jogász segíti.
Könyv

Nádas Péter: Ami ma Ukrajnában történik, azt Európa tovább fogja cipelni

„Az idővel a munka lett az otthonom. Más otthonom nincs, és nem is lesz" – jelentette ki Nádas Péter a születésnapja alkalmából rendezett háromnapos programsorozat záróeseményén. Az íróval egyebek közt Budapest dinamikájáról, írásról és emlékezésről beszélgettek.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Szkrjabin művészete áll az Orosz Zenei Fesztivál fókuszában

Három településen is koncerteket szentelnek a százötven éve született komponista muzsikájának, az ötödik alkalommal megrendezett Orosz Zenei Fesztivál és Szabó Marcell művészeti vezető szervezésében.
Klasszikus interjú

A piszkálódás most még komolyabb formákat fog ölteni – Beszélgetés Bősze Ádámmal és Megyeri Lénával

Bősze Ádám zenetörténész, a Bartók Rádió népszerű műsorvezetője és Megyeri Léna tánckritikus 2021-ben indított közös tánc- és zenetörténeti sorozatot a Mozsár Műhelyben Lábujjhegyen címmel. A projekt ősztől a hazai táncélet egyik legfontosabb helyszínén, a Nemzeti Táncszínházban folytatódik.
Klasszikus hír

Szerepfelkérésekkel díjazták Rost Andrea mesterkurzusának résztvevőit

A Figaro házassága előadásával zárult Rost Andrea PályaStart című mesterkurzusa, a fiatal művészek a Rost Andrea Művészeti Alapítvány és a támogatók jóvoltából a pályaindulásukat segítő lehetőségeket kaptak.
Klasszikus hír

Gramophone-díj: a Fesztiválzenekar lett Az év zenekara

A Budapesti Fesztiválzenekart választották Az év zenekarának – jelentették be október 4-én este a Gramophone-díj gálarendezvényén Londonban.
Klasszikus ajánló

Három Kossuth-díjas művész ad közös koncertet a Zeneakadémián Cziffra György születésnapján

A november 5-ére meghirdetett koncert negyedik résztvevője, a hétvégén elhunyt Szakcsi Lakatos Béla fájón fog hiányozni ezen az estén mindannyiunknak. Művészetét, egyéniségét helyettesíteni, pótolni nem lehet, ezért a koncertet a három előadó – Lakatos Mónika, Dresch Mihály és Balázs János – a legendás művész emlékének is ajánlja.