Klasszikus

„Komoly lényét én nem tudtam nem szájtátva csodálni” – búcsú Tallér Zsófiától

2021.04.08. 14:10
Ajánlom
Április 6-án, 50 éves korában elhunyt Tallér Zsófia Erkel- és Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző, a Zeneakadémia és az SZFE oktatója. A kivételes művészről M. Tóth Géza Balázs Béla-díjas filmrendező emlékezett meg a Freeszfe Egyesület oldalán.

„Létrehozni a velem született s a szerzett képességtől telhető
legjobbat, ha cipőt szegelek, ha fát ültetek, ha verset irok:
ennyit kivánok önmagamtól. Munkámat használni lehessen,
ne szájtátva csodálni.” (Weöres Sándor)

Nem ragaszkodtunk mindenáron mottókhoz, irodalmi idézetekhez, hogy megfogalmazzuk, mi a lényege annak, amit – éveken keresztül egymás mellett, sőt, többnyire közösen – csinálunk, de Weöreshöz mindketten úgy viszonyultunk, mintha mesterünk lett volna. Úgy, mint ahogy azok a tanítványok viszonyulnak a mesterükhöz, akik nemcsak évek múlva, visszatekintve, átsuhanó sejtésként csodálkoznak rá az egykori tanítás és az életútjuk sikerei közötti összefüggésekre, hanem mint akik azon melegében, akkor és ott, amikor a tanítás először eljut hozzájuk, érzik, tudják, hogy ezek azok a mondatok, amelyekre szükségük van, amelyekre építeni érdemes, amelyekből építkezni akarnak.

Amíg munka volt, főleg a munkáról beszélgettünk, és mivel egy közös irodában dolgozó rektornak és rektorhelyettesnek, és itt a szereposztás szinte véletlenszerű, mindig van munkája, mindig a munkáról beszélgettünk. Viszont ha két ember egy 12 négyzetméteres közös irodában, az egész bolognai rendszer talán legkisebb közös rektori-rektorhelyettesi irodájában bő két éven át minden munkanap a munkáról beszél, akkor megkerülhetetlenül beszél Weöres Sándorról is. És persze Istenről, egyetemről, kultúráról, Európáról, Magyarországról, családról, életről, halálról.

Mindketten azt kívántuk önmagunktól, közösen hangoztatott mottók nélkül is, hogy minden vállalásunkban a velünk született és szerzett képességeinktől telhető legjobbat hozzuk létre.

Egyikőnk se szegelt cipőt. Fát sem ültettünk, palántát, virágot is inkább csak Zsófi. Verset elvétve, ha írtunk, sokkal inkább pályázatokat, tanmeneteket, opponensi véleményeket, akkreditációs anyagokat, hivatalos leveleket. És Zsófi sok zenét. Oratóriumot, operát, zenét filmhez, színdarabhoz, bábjátékhoz, mindig a lehető legmagasabb szinten. Ez utóbbiakat persze nem egyetemi hivatás gyanánt, hanem harmadik misszióként, ha, és ez tűnik értelemszerűnek, a tanítást tekintjük a másodiknak. A sorrend itt nem fontossági. Pontosabban itt sem fontossági a sorrend, épp az a fontos, hogy nincs sorrend, nincs rangsor. Zsófi ugyanazzal a maximalizmussal viszonyult mindegyik vállalásához, legyen az egy egyetemi előadás, egy doktori dolgozat bírálata, egy sok egyetemet összefogó művészetpedagógiai program szakmai vezetése, vagy egy új meseopera komponálása. Úgy gondoltuk, és ebben is erősítettük egymást, hogy a különbség soha nem abban áll, mi az, amit szívesebben csinálunk, és mi az, amit kevésbé, hanem csakis abban, hogy mi az, amit az ember elvállal, és mi az, amit nem. Zsófi nemcsak abban mutatott példát, hogy mindig mindent azzal az igénnyel csinált, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa, hanem abban is, hogy, ha valamiért valamire nemet mondott, ugyanemiatt mondott nemet. Mindig csakis olyan dolgokra, amelyeknek a számára is elfogadható szintű teljesítéséhez – úgy érezte – nem lett volna elegendő a tőle ott és akkor telhető legjobb teljesítmény.

Weöres és több más közös mesterünk mellet voltak saját, személyre szabott mestereink is. Neki első helyen Petrovics Emil. Tőle tanulta a tanítható dolgokat, a zeneszerzést és főként a tanítást. És sok olyan dolgot is, amelyet tanítani nem lehet, de megtanulni, még inkább eltanulni igen. Amikor a munkáról beszéltünk, ezekről a dolgokról is beszéltünk. Főképp arról, hogy mi az számunkra, hogy egyetem, mi az, hogy kultúra, és vajon mi az ezekben a terekben mozgó, dolgozó, feladatokat vállaló ember szerepe, felelőssége. A tudások átörökítéséről beszéltünk, a hagyományok megtartásának, megőrzésének, továbbadásának mikéntjéről, arról, hogy az igazán fontos dolgok nem velünk kezdődnek, és nem velünk érnek véget. Zsófi nemcsak szakmai tudásokat, hanem egy tanszéket is örökölt mesterétől, amely örökséget úgy őrzött meg, és adott tovább, hogy új képzésekkel is gazdagította azt. Tanítványaira mint munkatársaira, mint ennek az örökségnek a továbbvivőire tekintett. Nem készült arra, hogy ennyire korán kell átvenniük tőle a stafétabotot, de programszerűen készült rá, és készítette a hallgatóit is, hogy erre előbb-utóbb sor fog kerülni.

Birtokában volt a legfontosabb alkotói és tanári erényeknek: képes volt felelősen átvenni, gazdagítva megtartani, és jó kezekbe továbbadni a szakmai örökségét.

„Munkámat használni lehessen, ne szájtátva csodálni.” Így gondolkoztunk, a közös dolgainkkal, a sajátjainkkal kapcsolatban is. Zsófi munkáját, mindazt, amit alkotóként, tanárként és egyetemvezetőként elvégzett, még sokan, sokáig fogják használni, munkája sokak életét fogja szebbé, eredményesebbé, gazdagabbá tenni. Őt magát, műveltségét, arányérzékét, következetességét, erejét, szorgalmát, humorát, szép, komoly lényét én nem tudtam nem szájtátva csodálni. Jobb embernek éreztem magam a társaságában, erőt merítettem a beszélgetéseinkből.

Emlékét megőrzöm, fájó hiánya velem marad.

M. Tóth Géza

50 éves korában elhunyt Tallér Zsófia zeneszerző

Kapcsolódó

50 éves korában elhunyt Tallér Zsófia zeneszerző

Az Erkel- és Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző, a Zeneakadémia oktatója hosszan tartó betegség után, életének 51. évében távozott az élők sorából.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Ők az idei Junior Prima Díjasok színház- és filmművészet kategóriában

„Senki sem születik egyedülálló művésznek, hanem a családjának, környezetének és nem utolsósorban persze önmaga kitartó, kemény munkájának köszönhetően válhat azzá” – vallja Vida József, a Takarékbank elnök-vezérigazgatója, aki a szeptember 14-i díjátadó ünnepségen hat fiatal művésznek adta át a színház- és filmművészet kategória pénzjutalommal is járó Junior Prima Díját.
Színház

A sudár mosonmagyaróvári naiva – Rujder Vivien portréja

A budapesti Katona József Színház fiatal művésze Junior Prima Díjat vehetett át szeptember 14-én. A Takarékbank Zrt. támogatásával megvalósuló díjátadón Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója méltatta Rujder Vivien tehetségét.
Színház

Ragyogó és huncut angyal – Mentes Júlia Virginia portréja

Zenésszínész-osztályában végzett, de nem zenés színészként gondol magára. Alakításai a szakma nagyjait is meggyőzik, tehetségét szeptember 14-én a Takarékbank Zrt. által támogatott Junior Prima Díjjal ismerték el.
Színház

Szívesen látják el szerepekkel – Gyöngyösi Zoltán portréja

A Vígszínház művészének szakmai szempontból igazán jól indult az évad: másfél hete komoly színészi helyzetben bizonyíthatott, amikor a Szerelmek városa főszerepében lépett színpadra, kiváló teljesítménnyel, szeptember 14-én pedig Junior Prima Díjat vehetett át a Takarékbank Zrt. jóvoltából. Az elismerést Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója adta át.
Színház

Kíváncsian villanó, világos szempár – Rózsa Krisztián portréja

Mohácsi János nem visz színre olyan darabot a Miskolci Nemzeti Színházban, amelyben Rózsa Krisztián ne kapna szerepet – nem véletlenül. A fiatal színművész tehetségét a Takarékbank Zrt. támogatásával Junior Prima Díjjal ismerték el szeptember 14-én.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Rabulejtő átváltozások szóban, képen és hangban

A HERBSTGOLD Fesztivált 2017 óta rendezik meg minden év szeptemberében Kismartonban, az idén szeptember 15-től 26-ig. A Fesztivál mottója, Metamorfózisok, új művészeti vezetője, Julian Rachlin hegedűművész.
Klasszikus hír

Indul a Zeneakadémia új évada: Liszt Fesztivált és Bartók Világversenyt rendeznek

A Zeneakadémia koncertjei védettségi igazolvány nélkül látogathatók, de a maszk viselése ajánlott.
Klasszikus interjú

Nagyon hiányzott a közönség – Beszélgetés Érdi Tamással

Először játszik Budapesten a járványhullámok után Érdi Tamás. Szeptember 19-én az Óbudai Társaskörben Mozart A-dúr zongoraversenyét és D-dúr Koncertrondóját adja elő az Óbudai Kamarazenekarral. A Prima Primissima-díjas művész eddig huszonhét országban koncertezett – most utazásról, az elmúlt másfél évről és sok másról mesélt.
Klasszikus ajánló

Évadnyitás Bartókkal és Ránki Fülöppel

A Nemzeti Filharmonikusok szeptember 25-ei évadnyitó hangversenyén a Müpában, Bartók Béla három arcát felvillantva, a pályája három szakaszába nyújtanak betekintést.
Klasszikus ajánló

Berlin-Budapest tengely

Szeptember 17. és 30. között megújult formában folytatódik a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös tematikus fesztiválja, amelynek középpontjába ez alkalommal nem egy ország, hanem egy város – Berlin – áll.