Klasszikus

Komolyan venni

2006.05.30. 00:00
Ajánlom
Lehet-e, szabad-e három Schubert-szonátát egy este előadni? Ezt a kérdést az ősszel Jelizaveta Leonszkaja koncertje kapcsán is feltettem – és nemmel válaszoltam.

Most Ránki Dezső – bár nem az utolsó három szonátát adta elő egy este – hasonlóra vállalkozott. Hogy a válasz nem teljesen nemleges, az elsősorban a két előadó kvalitásai közti különbségnek köszönhető.

Ránki játéka mostanában sokat változott. Azt is mondhatnám, a Ránki-Klukon házaspár egyre jobban közelít egymáshoz: míg Klukon játéka finomodott, Ránkié keményebb lett, jobban uralja a ritmikusság. Tévedés lenne persze azt állítani, hogy dübörgő, csattogó és színtelen lenne: Ránki attól remek zongorista, hogy a rá régebben kevésbé jellemző ritmikusság nem szorította ki ismert erényeit: muzikalitását, színgazdagságát, dinamikai árnyaltságát, hajlékonyságát. Évek óta úgy érzem: amikor jó formában van, sokkal többre képes, mint tíz évvel ezelőtt. Most is megfigyelhettük, mennyire tudatosan használja technikáját – Ránki egész testének mozgása a zenének van alárendelve.

Egy koncert mindig a pillanatnyi diszpozíción, erőnléten és egyéb körülményeken múlik. Hogy a péntek esti hangverseny csak nagyon jó volt, de nem szenzációs, az ilyesmiknek köszönhető. Talán a műsorválasztásnak – hiába különbözik alapvetően a három szonáta, előadni is, befogadni is fárasztó őket. Lehet, hogy ha a két félidőt felcserélte volna, Ránki nagyobb hatást ért volna el: a legkevésbé ugyanis a D 845-ös a-moll szonáta „adja el” magát, és itt éreztem úgy, hogy a zongorista elfáradt. A negyedik tétel csak apránként, az ismétléseknél vált igazán érthetővé, de minden nagyobb forténál azt vártam, legyünk túl rajta. A líraibb periódusok persze e szonátában is szépen és árnyaltan szóltak, de Ránki nem tudta az első rész színvonalát hozni.

És úgy tűnt, Ránki az első félidő végére is elfáradt– vagy talán a meleg, netán a magát köhögéssel szórakoztató közönség billentette ki egy pillanatra a koncentrációból az A-dúr szonáta (D 664) utolsó tételében. Addig minden a legnagyobb rendben ment, különösen az a-moll szonáta elemző előadásmódjára emlékszem szívesen: a merész hangnemváltásokra, a bővülő-szűkülő periódusokra. Az A-dúr mű utolsó tételében a melléktéma tagolásával ugyan nem értettem egyet: Ránki egy mellékhangsúllyal kettéválasztotta, amitől a schuberti humor, a „megakadó” zene értelmét veszítette – de ez apróság. A meglehetősen gyors tempó mellett is minden hangot, minden futamot szépen kijátszott – és aztán egy könnyebb résznél következett be az, aminek minden zongorista ki van szolgáltatva: a memóriazavar. Csak egy pillanatig tartott, talán nem is vette észre mindenki. De Ránkit bántotta – és ezt érezhettük a szonáta végéig, illetve a második részben.

Hogy mennyire bántotta Ránkit ez a hiba, arról véletlenül értesültem: szünetben a művész ezt a pár ütemet gyakorolta. Nyugodtan rálegyinthetett volna, hiszen az A-dúr szonátát így is nagyszerűen szólaltatta meg, ráadásul túl volt rajta, viszont előtte állt egy nehéz mű – de Ránki nem az a rálegyintős fajta: ő azt gyakorolta, amit elrontott. És ezért szeretjük. Ugyanakkor ennek a szinte richteri gesztusnak tudható be, hogy a második félidőből már hiányzott a könnyedség.

Ránki tehát nagyon komolyan vesz mindent – talán túl komolyan is. Igazságtalan magával – mert ebből a hangversenyből nem ezt a két ütemet kell megjegyezni, hanem a többi ezret, neki is, nekünk is. Viszont nemcsak nekünk, hanem neki is tudnia kell, hogy ha olykor valami kevésbé sikerül, Ránki akkor is Ránki – az a minőség, amit ő képvisel, nem pillanatnyi diszpozíció vagy indiszpozíció kérdése. Ezért örültem – a kevésbé sikerült négytételes a-moll szonáta ellenére is –, hogy ezt a hangversenyt meghallgathattam.

(2006. május 26. 19.30 Zeneakadémia Nagyterem; Ránki Dezső zongoraestje; Schubert: a-moll szonáta, D 537; A-dúr szonáta, D 664; a-moll szonáta, D 845)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.
Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.