Klasszikus

Koncert az Operaházban

2004.12.03. 00:00
Ajánlom
A hallgatóságot elnézve igencsak kiemelkedő társasági esemény. Fenségesen elegáns helyszín, márványkorlát, bársonyszőnyeg. Jó szerzők, ismert darabok. A színpadon pedig a közönség egyik kedvence: Rico Saccani.

Ezek az érzések még a jól idomított, külsőségekre nem sokat adó hangverseny-látogatót is óhatatlanul a hatalmukba kerítik, ahogy belép az Andrássy út egyik legszebb műemlék épületébe. És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy nem kell tolongani a ruhatárnál. A Magyar Állami Operaházban mindig és mindenütt van hely, tér és idő. Semmi izgalom. Nem is fontos pontosan megérkezni; a jegyszedők még Beethoven Hegedűversenyének 100. üteme tájékán, tehát a szólista első belépése után is beengedik az elkésett párt. Akik alighogy elfoglalják helyüket a hatodik sorban, rögtön elkezdik olvasni a prospektust.

Ludvig (sic!) van Beethoven: D-dúr Hegedűverseny, Richard Strauss: Alpesi Szimfónia. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát Rico Saccani vezényli. A szólista Adele Anthony. A művésznő a hangverseny-ismertető szerint két és fél évesen kezdett hegedülni. Ezek szerint hamarabb tudta a kettősfogás-skálákat, mint tisztán kiejteni az r betűt. Az ABC zenei versenyeinek legfiatalabb indulójaként Sibelius Hegedűversenyével nyert első díjat. Ekkor már jóval idősebb volt, kis híján kamasz: tizenhárom éves. 2000-ben ugyanezzel a darabbal mutatkozott be Magyarországon a Filharmóniai Társaság koncertjén.

A hegedűművésznő és a karmester Beethoven Hegedűversenyének idilli vonásait helyezték előtérbe a november 30-i hangversenyen. Ugyan nekem hiányzott az első tételben az először timpanin, majd más hangszercsoportokon is megszólaló repetált negyedek sürgetése, a moll témamegjelenés sodró ereje, és magát a tempót is lassúnak éreztem, de kárpótolt a darab derűje, kiegyensúlyozottsága, élénk színei. Szólista és karmester teljes összhangban Beethoven D-dúrjának pasztorális jellegét hangsúlyozták. A tazmániai születésű Adele Anthony olyan gördülékenyen adta át némely motívumát az első hegedű szólamnak, mintha nem olyan rég ő maga is a tuttiban játszotta volna a művet. A második tételben megbízhatóan szólt a frekventált kürtállás és a fagott is finom, a hegedűvel harmonizáló hangszínen játszotta a főtémát. Néha, a nagy színpad és a hatalmas terem ellenére, szinte kamarazenészi viszony alakult ki a fafúvók és a szólista között. A finálé első D-i a csellószólamban értékelhetetlenül mélyek voltak. Később aztán egyre feljebb és feljebb kapaszkodott a hang, annyira, hogy a rondótéma harmadik elhangzásakor már magasra sikerült. A szólam az Alpesi Szimfónia „Vándor”-témájával szépített, kivéve egy szólóállást, ahol a szólamvezető sajnos luftot rúgott; besípolt a hangszere.

A Magyar Állami Operaház színpadán hatalmas a tér. Ez pedig nem csak az előbb említett esetben, tehát egy kis együttes és a szólista együttjátszásakor jelent nagy kihívást az előadók számára. Az Alpesi Szimfónia tutti rézállásaiban például a hangszín elszállt, a hangerő megmaradt. A legsűrűbb részek hangosan szóltak, ugyanakkor túl élesen. Persze biztosan egész más a zenekari árokban játszani. Más hangképzést, más hozzáállást, lelkiállapotot igényel. És ott a színpad, amely az árokban a zenekar negyedét, leginkább éppen a rezeseket lefedi. Fönn a pódiumon pedig elszáll a hang föl, magasra, megcélozva egyenesen a zsinórpadlást. Kár, hogy nem ott ül a közönség.

Richard Strauss utolsó szimfonikus költeménye, az Alpesi Szimfónia barátok közt is jó ötven perc. Bár ez a dallamos, anyagszerűen hangszerelt muzsika önmagában is nagy élvezetet jelent, igencsak megkönnyítette volna a hallgatóság dolgát, ha a kivetítőre, amelyen máskor az idegen nyelven énekelt operák magyar szövege olvasható, kiírták volna az egyes részek címét. Az Operában ráadásul ehhez minden eszköz adott. Hiszen programzene ez - a javából! A darab semmit nem veszített volna tiszta zeneiségéből, ha a teremben ülők mindegyike tudta volna, mikor milyen eseményt fest le Strauss szimfonikus költeménye.

Ahhoz képest, hogy a szerző pusztán szórakozásból, mintegy kikapcsolódásképpen írta művét, a zenekarai muzsikusoknak és a karmesternek nem sok időt hagy a pihenésre. Rico Saccani mégis megtalálta, melyek a darabnak azok a pontjai, ahol jobb, ha csak engedi történni, és melyek azok, amelyeknél lényeges beavatkoznia. Hogy ez néha ugrásba és karkörzésbe torkollott, megbocsátható. A mozdulatok így sem voltak öncélúak, csak túlzottak. Megkapó pillanat volt a hegycsúcsra érkezésé. A telt rezes állás tág perspektívája élesen kontrasztált az oboaszóló ámulatával. Szerencsére csak a zenei anyagon lehetett érezni a ritkuló oxigént, az oboista nagy íveket játszott sok levegővel.

Ha visszatérünk elkésett barátainkhoz, ők tapsolás helyett inkább a ruhatárba rohannak, nehogy lemaradjanak a kabátjukról. De előtte még átfutják a prospektus hátlapját: a Budapesti Filharmóniai Társaság legközelebbi hangversenyének műsorán Humperdinck és Mendelssohn egy-egy műve mellett egy majd’ harminc évvel későbbi Strauss szerzemény is szerepel: a II. Kürtverseny. A szólista Tóth Gábor lesz, vezényel Héja Domonkos.

(2004. november 30., Magyar Állami Operaház; A Budapesti Filharmóniai Társaság hangversenye; Beethoven: D-dúr hegedűverseny, op. 61; Strauss: Alpesi szimfónia, op. 64; km.: Adele Anthony (hegedű); vez.: Rico Saccani.)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Új kezdet – a Hungarian Quartet első koncertje Perényi Miklós közreműködésével

Keller András - világhírű hegedűművész, a Keller Quartet alapítója és a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója által frissen életre hívott, egész pontosan újjáalakított Hungarian Quartet első koncertjét hallhatja a közönség 2019. január 4-én a Zeneakadémia nagytermében.
Zenés színház

Amikor a közönség elé lépek, csak a zene marad

A fiatal magyar drámai szoprán második helyet érdemelt a III. Nemzetközi Marton Éva Énekversenyen, és elnyerte a Fidelio különdíját is. Ádám Zsuzsannával az eddigi pályájáról, a kecskeméti Kodály-hatásról beszélgettünk, illetve arról, hogy honnan tudja, hogy neki operát kell énekelnie.
Vizuál

Ezeket nézze meg a gyerekkel decemberben!

Mutatjuk milyen gyerekfilmek érkeznek a magyar mozikba decemberben, akár az ünnepekre készülésként, akár arra, hogy lekösse a kicsiket az iskolai szünetben.
Klasszikus

Baráth Emőke női zeneszerző műveiből készített új lemezt

A 17. velencei énekes-zeneszerzőnő művei szerepelnek Baráth Emőke és az Il Pomo d’Oro új lemezén, amely az Erato kiadásában jelenik meg.
Klasszikus

Yo-Yo Ma követte Joshua Bell példáját, és egy montreali metróban adott koncertet

Egy Bach-darab mellett Leonard Cohen Hallelujah című dalát is eljátszotta, a közönség vele énekelt.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Rabul ejtette a franciák szívét, most Carreras partnere: Pasztircsák Polina

Violetta szerepében óriási sikert aratott a Toulouse-i Operaház szezonnyitó Traviata előadásában Pasztircsák Polina. A fiatal szopránnal beszélgettünk, aki titkos álmát és zenei idolját is elárulta nekünk.
Klasszikus ajánló

Remény és Győzelem

A világsztárokkal is dolgozó Ács János karmester december 15-én az Olasz Kultúrintézetben ezúttal a Nemzeti Énekkart fogja dirigálni.
Klasszikus lemez

Baráth Emőke női zeneszerző műveiből készített új lemezt

A 17. velencei énekes-zeneszerzőnő művei szerepelnek Baráth Emőke és az Il Pomo d’Oro új lemezén, amely az Erato kiadásában jelenik meg.
Klasszikus cselló

Yo-Yo Ma követte Joshua Bell példáját, és egy montreali metróban adott koncertet

Egy Bach-darab mellett Leonard Cohen Hallelujah című dalát is eljátszotta, a közönség vele énekelt.