Klasszikus

Koncert az Operaházban

2004.12.03. 00:00
Ajánlom
A hallgatóságot elnézve igencsak kiemelkedő társasági esemény. Fenségesen elegáns helyszín, márványkorlát, bársonyszőnyeg. Jó szerzők, ismert darabok. A színpadon pedig a közönség egyik kedvence: Rico Saccani.

Ezek az érzések még a jól idomított, külsőségekre nem sokat adó hangverseny-látogatót is óhatatlanul a hatalmukba kerítik, ahogy belép az Andrássy út egyik legszebb műemlék épületébe. És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy nem kell tolongani a ruhatárnál. A Magyar Állami Operaházban mindig és mindenütt van hely, tér és idő. Semmi izgalom. Nem is fontos pontosan megérkezni; a jegyszedők még Beethoven Hegedűversenyének 100. üteme tájékán, tehát a szólista első belépése után is beengedik az elkésett párt. Akik alighogy elfoglalják helyüket a hatodik sorban, rögtön elkezdik olvasni a prospektust.

Ludvig (sic!) van Beethoven: D-dúr Hegedűverseny, Richard Strauss: Alpesi Szimfónia. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát Rico Saccani vezényli. A szólista Adele Anthony. A művésznő a hangverseny-ismertető szerint két és fél évesen kezdett hegedülni. Ezek szerint hamarabb tudta a kettősfogás-skálákat, mint tisztán kiejteni az r betűt. Az ABC zenei versenyeinek legfiatalabb indulójaként Sibelius Hegedűversenyével nyert első díjat. Ekkor már jóval idősebb volt, kis híján kamasz: tizenhárom éves. 2000-ben ugyanezzel a darabbal mutatkozott be Magyarországon a Filharmóniai Társaság koncertjén.

A hegedűművésznő és a karmester Beethoven Hegedűversenyének idilli vonásait helyezték előtérbe a november 30-i hangversenyen. Ugyan nekem hiányzott az első tételben az először timpanin, majd más hangszercsoportokon is megszólaló repetált negyedek sürgetése, a moll témamegjelenés sodró ereje, és magát a tempót is lassúnak éreztem, de kárpótolt a darab derűje, kiegyensúlyozottsága, élénk színei. Szólista és karmester teljes összhangban Beethoven D-dúrjának pasztorális jellegét hangsúlyozták. A tazmániai születésű Adele Anthony olyan gördülékenyen adta át némely motívumát az első hegedű szólamnak, mintha nem olyan rég ő maga is a tuttiban játszotta volna a művet. A második tételben megbízhatóan szólt a frekventált kürtállás és a fagott is finom, a hegedűvel harmonizáló hangszínen játszotta a főtémát. Néha, a nagy színpad és a hatalmas terem ellenére, szinte kamarazenészi viszony alakult ki a fafúvók és a szólista között. A finálé első D-i a csellószólamban értékelhetetlenül mélyek voltak. Később aztán egyre feljebb és feljebb kapaszkodott a hang, annyira, hogy a rondótéma harmadik elhangzásakor már magasra sikerült. A szólam az Alpesi Szimfónia „Vándor”-témájával szépített, kivéve egy szólóállást, ahol a szólamvezető sajnos luftot rúgott; besípolt a hangszere.

A Magyar Állami Operaház színpadán hatalmas a tér. Ez pedig nem csak az előbb említett esetben, tehát egy kis együttes és a szólista együttjátszásakor jelent nagy kihívást az előadók számára. Az Alpesi Szimfónia tutti rézállásaiban például a hangszín elszállt, a hangerő megmaradt. A legsűrűbb részek hangosan szóltak, ugyanakkor túl élesen. Persze biztosan egész más a zenekari árokban játszani. Más hangképzést, más hozzáállást, lelkiállapotot igényel. És ott a színpad, amely az árokban a zenekar negyedét, leginkább éppen a rezeseket lefedi. Fönn a pódiumon pedig elszáll a hang föl, magasra, megcélozva egyenesen a zsinórpadlást. Kár, hogy nem ott ül a közönség.

Richard Strauss utolsó szimfonikus költeménye, az Alpesi Szimfónia barátok közt is jó ötven perc. Bár ez a dallamos, anyagszerűen hangszerelt muzsika önmagában is nagy élvezetet jelent, igencsak megkönnyítette volna a hallgatóság dolgát, ha a kivetítőre, amelyen máskor az idegen nyelven énekelt operák magyar szövege olvasható, kiírták volna az egyes részek címét. Az Operában ráadásul ehhez minden eszköz adott. Hiszen programzene ez - a javából! A darab semmit nem veszített volna tiszta zeneiségéből, ha a teremben ülők mindegyike tudta volna, mikor milyen eseményt fest le Strauss szimfonikus költeménye.

Ahhoz képest, hogy a szerző pusztán szórakozásból, mintegy kikapcsolódásképpen írta művét, a zenekarai muzsikusoknak és a karmesternek nem sok időt hagy a pihenésre. Rico Saccani mégis megtalálta, melyek a darabnak azok a pontjai, ahol jobb, ha csak engedi történni, és melyek azok, amelyeknél lényeges beavatkoznia. Hogy ez néha ugrásba és karkörzésbe torkollott, megbocsátható. A mozdulatok így sem voltak öncélúak, csak túlzottak. Megkapó pillanat volt a hegycsúcsra érkezésé. A telt rezes állás tág perspektívája élesen kontrasztált az oboaszóló ámulatával. Szerencsére csak a zenei anyagon lehetett érezni a ritkuló oxigént, az oboista nagy íveket játszott sok levegővel.

Ha visszatérünk elkésett barátainkhoz, ők tapsolás helyett inkább a ruhatárba rohannak, nehogy lemaradjanak a kabátjukról. De előtte még átfutják a prospektus hátlapját: a Budapesti Filharmóniai Társaság legközelebbi hangversenyének műsorán Humperdinck és Mendelssohn egy-egy műve mellett egy majd’ harminc évvel későbbi Strauss szerzemény is szerepel: a II. Kürtverseny. A szólista Tóth Gábor lesz, vezényel Héja Domonkos.

(2004. november 30., Magyar Állami Operaház; A Budapesti Filharmóniai Társaság hangversenye; Beethoven: D-dúr hegedűverseny, op. 61; Strauss: Alpesi szimfónia, op. 64; km.: Adele Anthony (hegedű); vez.: Rico Saccani.)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Schiff András szerint ez a hangköz jellemzi Magyarországot

Schiff András évek óta nem lép fel Magyarországon, de még interjút sem nagyon ad a hazai sajtónak. Az Indexszel most kivételt tett, de csak írásban volt hajlandó válaszolni.
Klasszikus

Egyedül Baráti Kristófnak engedik meg, hogy vezényelje a Liszt Ferenc Kamarazenekart

Szeptember 30-án rendhagyó hangversennyel indul a Liszt Ferenc Kamarazenekar 2018/2019-es zeneakadémiai koncertsorozata. Az együttes egyik fő sajátossága, hogy csak karmester nélkül, kizárólag koncertmester irányításával lép fel. Baráti Kristóf hegedűművész kedvéért most kivételt tesznek.
Zenés színház

Nem ért egyet az Operettszínház társulata és a bírálóbizottság a főigazgató személyének kérdésében

A társulat a jelenlegi igazgatót, Lőrinczy Györgyöt támogatja, a bírálóbizottság Kiss B. Atillát látná szívesen az Operettszínház élén. A döntés Kásler Miklós, az Emmi miniszterének kezében van.
Klasszikus

Arvo Pärt megkönnyezte a Fesztiválzenekar játékát

A klasszikus zene főpapját meghatotta, ahogyan a Budapesti Fesztiválzenekar és a Cantemus Vegyeskar a Te Deum című művét adta elő szeptember 21-én a Müpában.
Könyv

Íróként saját magam és szereplőim igazságát képviselem - Interjú Légrádi Gergellyel

Ügyvéd, író, de mindezek felett egy gondolkodó, kételyekkel élő ember. Légrádi Gergellyel harmadik, Nélkülem című kötetéről és a gondolkodás, lassítás, valamint a pillanatok megélésének fontosságáról beszélgettünk.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Cigányzenei tehetségkutatóval jön a Cziffra Fesztivál

A klasszikus zenei koncertek mellett improvizációs est, hangszerbemutató, bárest és tárlatok is várják a közönséget a Cziffra György Fesztiválon 2019. február 17. és 25. között Budapesten.
Klasszikus bfz

Arvo Pärt megkönnyezte a Fesztiválzenekar játékát

A klasszikus zene főpapját meghatotta, ahogyan a Budapesti Fesztiválzenekar és a Cantemus Vegyeskar a Te Deum című művét adta elő szeptember 21-én a Müpában.
Klasszikus szemle

Schiff András szerint ez a hangköz jellemzi Magyarországot

Schiff András évek óta nem lép fel Magyarországon, de még interjút sem nagyon ad a hazai sajtónak. Az Indexszel most kivételt tett, de csak írásban volt hajlandó válaszolni.
Klasszikus ajánló

Haydn a zongoránál

Szeptember 30-án Schiff András zongoraművész koncertjével folytatódik Kismartonban a classic.Esterházy programsorozat.