Klasszikus

Koncertbeszámoló egy amatőr fülével

2006.11.20. 00:00
Ajánlom
Nem születtem komolyzene-kedvelőnek. Vonzódásom e műfaj iránt évek alatt alakult ki. Ehhez azonban mindig szükségem volt az előadó lenyűgöző egyéniségére, hogy érezzem, mindkettőnk számára örömöt nyújt a közvetítendő mű. Az egyik, általam ennek leginkább megfelelő zongoraművész Érdi Tamás. Így érthető, hogy hetek óta készültünk a Fabini Alapítvány már jó ismert „EGYÜTT”-koncertjére, melynek főszereplője 2006. október 22-én nagy örömünkre ismét Érdi Tamás volt.

Már a koncert előtt találkoztunk a kapuban az édesanyjával és tanárnőjével sétálni induló ifjú művésszel. Tamás – mint mindig – most is kedves, szerény volt, egyéniségéhez illően váltott néhány szót az őt megszólító érkezőkkel. Fent a kastélyban jóleső érzés volt tapasztalni, hogy Érdi Tamás neve „mágnesként” hat a komolyzene kedvelőire. Kicsinek, szűknek bizonyult a díszterem, pedig a péceliek zömmel csak itt, a koncert előtt tudtak jegyet vásárolni.

Meglepetésünkre a zenei csemege előtt dr. Berecz Ágnestől, a Ráday-gyűjtemény igazgatójától hallgattuk meg a szokásos évi Gedeon-napi köszöntőt és beszámolót az eltelt egy év újabb, a Ráday-család életével kapcsolatos, feldolgozott anyagairól. Ezután a várt zenei műsor léphetett a középpontba. A koncert első részében Érdi Tamás vendégei, Sánta Jolán (mezzoszoprán), Andrássy Frigyes (basszus) és az őket zongorán kísérő Drágfi Kálmán Kodály- és Mozart-dalokat, áriákat adtak elő. Nem vagyok „vájtfülű”, tehát kérem, ne várjanak tőlem szakmai kifejezéseket és szavakat, szakmai értékelést. Egy amatőr zenekedvelő gondolatait, érzéseit szeretném Önökkel megosztani, azokat, amelyeket a felcsendülő zene, a hangok, dallamok csalnak elő.

Az ismert Kodály-dalok után, bevallom, nekem a két énekesnek a Figaro házasságából énekelt Zerlina-duettje tetszett leginkább. A két énekes ugyanis kedvesen, mosolygósan, pajkosan, haragosan és ismét mosolyogva eljátszotta az operának ezt a részletét. A koncert első részét az ünnepi megemlékezésre is tekintettel Schumann Die Beiden Grenadierre című műve zárta, mely borzongatóan szép volt – Andrássy Frigyes hangja megrázó erővel töltötte be a termet. A lelkes közönség mindhárom művész előadását vastapssal köszönte meg.

A szünet után következett a várva-várt pillanat, amikor Érdi Tamás ült a zongorához. Tamás játékáról, tehetségéről én nem írnék, inkább azt az érzést szeretném valahogy elmondani, ami a körülöttem ülők szeméből, mosolyából, arcáról sugárzott Tamás felé. Nem vagyok profi, nem tudom megítélni, hogy mit nehéz és mit könnyebb a zongorán megszólaltatni. Csak azt tudom, hogy amikor a saját fiammal egyidős törékeny fiatalembert meglátom a hatalmas zongora mögött, mindig picit összeszorul a szívem.... és amikor elkezd játszani, eltörpül minden egyéb, és csak a zene szól, és már nem törékeny, és nem a féltő-óvó érzés, hanem az ujjai által elővarázsolt hangok, dallamok csodálatos kavalkádja viszi, sodorja az embert. Az, hogy csodálatos dallamokat hív elő a zongorából, egy zongoraművésznél – azt mondják – természetes. Az elmúlt évek során kialakult szokásommá vált, hogy igyekszem úgy helyet választani koncertjein, hogy Tamás arcát is lássam közben. Számomra meghatározó, hatalmas élmény látni az arcán azokat a pici, fel-felvillanó mosolyokat, az örömöt, azt, hogy Ő maga is élvezi, amit csinál. Schubert a-moll szonátájával elfogult vagyok, az első Érdi-koncerten hallottam először élőben. Akkor nem láttam az arcát, csak a két, billentyűkön száguldó kezét. El nem feledhető élmény volt látni úgy is. Mozart-, Chopin-, Schubert-CD-it sokszor meghallgattam, mégis, számomra így lesz teljes az élmény: a zene és a zenét közvetítő örömének láttán. Liszt és Debussy darabjai után természetesen a közönség kitartó vastapssal „követelte” a ráadást, a folytatást. Nem hiába tapsoltunk, hiszen Tamás visszaült a zongorához, és a Debussy Arabeszkje után kitapsolt következő ráadás a már jól ismert, de megunhatatlan Bartók-darab volt, az Este a székelyeknél, amelynek dallamaival ez az est is egy felfokozott hangulatú örömzenéléssé változott.

Kanyarodjunk még vissza egy percre a bevezetőben olvasható névhez! Gondolom, velem együtt már sokan ismerjük a Fabini Teofil János Alapítvány nevét, de mit is takar ez a név? Azt tudjuk évek óta, hogy ennek az alapítványnak köszönhetjük, hogy a komolyzene kedvelői minden évben több alkalommal hódolhatnak ilyen irányú kedvtelésüknek az ő munkájuk nyomán. De mi ennek az alapítványnak a célja? Miért éppen ők vállalják, úgymond, a „kultúra követeinek” feladatát?

Internetes honlapjukon találtam ezt a rövid meghatározást: „A Fabini Teofil János Alapítvány célja: A vak, gyengénlátó és szembeteg gyermekek és fiatalok közvetlen és közvetett segítése a gyógyítás, oktatás, szakképzés területén.” Az „EGYÜTT”-koncertek céljáról: „A Fabini Teofil János Alapítvány, hogy az épek és a fogyatékkal élők integrációját segítse, hangversenysorozatot rendez Zenés esték a Ráday-kastélyban címmel…”

Igen rövid, tömör és valljuk be, szívet melengető megfogalmazás. Illik ahhoz a személyhez, akire az Alapítvány programjain többször részt vevők talán nem is nagyon figyelnek fel. Pedig mindig ott van, kezében tartva a koncertek minden pillanatát, azok zökkenőmentes lebonyolítását.

Hölgyeim és Uraim! Bemutatom Önöknek Fabini Henrik urat. Szeretném megköszönni mindannyiunk nevében a péceliekért sok éve folyamatosan végzett, önzetlen munkáját. Megköszönni, hiszen évről-évre energiájának maximális bevetésével azon dolgozik, hogy nekünk csodálatosan szép, emlékezetes élményeket hozzon házhoz.

Vasárnap esti, vörösre tapsolt kezeimmel Fabini Henriket is ünnepeltem, mert a szép, élményekkel teli, szenzációs hangulatú estet neki is köszönhetjük. Tapsom egy szelete annak az embernek is szólt, aki soha nem szerepel nyilvánosan, soha nem áll közönség elé, mégis az ő áldozatos, segítőkész tevékenységének gyümölcsét élvezhetjük minden alkalommal. És legyünk őszinték, mi péceliek – sajnos – csak az elismerő, megköszönő tapsunkkal honoráljuk Fabini Henrik és a Fabini Alapítvány kultúrát közvetítő szerepét, más „fizetőeszközünk” nincs. Így azt hiszem, ez a legkevesebb, amit megérdemel.

Hazafelé baktatva, az egész este hangulatának hatása alatt azon gondolkoztam, mit is jelentenek nekem ezek a zenehallgatással töltött esték. Ezen az estén Tamás lénye, zenéje által a koncert ideje alatt néhány órára sikerül feledni a napi problémákat, gondokat, és csak a jelen pillanat számít. Ezek az esték segítenek új erőt merítve továbblépni a szürke hétköznapokba. És ez napjainkban igen fontos segítség.

Bízom benne, hogy nem vagyok egyedül ezekkel az érzésekkel, és sokszor lesz még alkalmunk Pécelen együtt hallgatni, tapsolni a következő „EGYÜTT” koncerten.

(Megjelent az ESE-Híradó Pécel–Isaszeg–Gödöllő Kistérségi és Közéleti Folyóirat 2006. novemberi számában)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Klasszikus

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus virtuózok

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Klasszikus klassz a parton

Íme, a Klassz a pARTon! fesztivál teljes programja

Ötvenkét ingyenes koncerttel várja látogatóit a Balaton, a Duna és az Adriai-tenger partján Érdi Tamás fesztiválja július 8. és szeptember 22. között. Mutatjuk, hol hallgasson klasszikus zenét, ha nyaral.
Klasszikus hír

Magyar taggal bővült az Európai Zenei Tanács elnöksége

Az európai zenei ernyőszervezet vezetésének Zsoldos Dávid személyében 13 év után újra magyar tagja van.
Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Hogyan válhat szemléletformálóvá egy kulturális esemény?

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 16-i adásában vendégünk lesz Fekete Péter, Göttinger Pál, Hamar Zsolt és Pataki András.