Pedig a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar és a Capriccio Kamarazenekar első hegedűse és koncertmestere, a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok muzsikusa irigylésre méltó sporteredményekkel rendelkezik. A közelgő 36. SPAR Budapest Maraton kapcsán a sport, a futás és a zene kapcsolatáról beszélgettünk.

- Melyiket kezdted el korábban: a sportot vagy a zenét?

- Ötéves koromban kezdtem hegedülni, de a sport egészen 18 éves koromig hiányzott az életemből. Akkor kezdtem futni, de voltak triatlonos ismerőseim, akik arra biztattak, hogy kerékpározzak és ússzak velük. Egy idő után versenyekre is jártam, több bajnokságot nyertem, duatlon válogatott is voltam. Aztán eljutottam odáig, hogy háromszoros Ironman vagyok. Idén a nagyatádi versenyen 10 óra 38 perces idővel értem célba.

- Hogy állsz a maratonokkal? Hány alkalommal futottad le ezt a távot?

- Kétszer voltam a SPAR Budapest Maratonon, de életem első maratonját az Ironmanen futottam. Stabilan 4 óra körüli időket futok, idén a bécsi maratonon 3:44-es eredményt értem el.

- Milyen pluszt tud adni a futóknak, ha zenét hallhatnak futás közben egy hosszabb távon?

- Szerintem a futók igénylik ezt. Nekem hiányérzetem van, ha nincs folyamatos zene az útvonalon. Az ütősök kiváló hangulatot tudnak teremteni, de az Ironman versenyen fúvósok is voltak. A bécsi maratonon a Kék Duna keringőre startoltunk. A sport, a futás nemcsak a könnyűzenével egyeztethető össze.

- Ha neked kellene választani, akkor milyen zenék szólnának egy maratonon?

- A Radetzky-indulót, a Strauss-polkákat biztosan műsorra tűzném. Liszttől a Les Préludes, a Tasso egyes részei szintén jól hangzanak egy futóversenyen, a rapszódiákról, táncokról nem is beszélve.